Üdvözlet a Látogatónak!
„Miként orvos nincs beteg, bíró nincs vádlott, pap nincsen hívő nélkül”, úgy hírportál sincs látogató nélkül. Így hát Nagyatád első internetes lapjának szerkesztői hívják Önt: legyen a város történéseinek részese!
Ez az Árpád kori nevet viselő közösség most, a 21. században elérkezettnek látta az időt, hogy létrehozzon egy önálló, a saját életéről nyomot hagyó krónikát. Ami kövek, papírok, hang- és videoszalagok után immár digitális formában őrzi a város emlékezetét. Ám ennél is többre vállalkozunk: nem csak eseményeket akarunk szavakban, fotókon és mozgóképekben rögzíteni. Abban bízunk, hogy képesek leszünk elindítani a párbeszédet, valódi nyilvánosságot teremteni, ezáltal pedig formálni is Nagyatád közösségét, szellemiségét.
Az Atádhír annyit ér, ahányan majd magukénak érzik, használni fogják. Arra törekszünk, hogy mind több nagyatádi és környékbeli életének részesévé váljon. Tájékozódhasson, ismereteket szerezhessen, közügyekben véleményt cserélhessen és szórakozhasson. Az Önt közvetlenül érintő történésekről első kézből, gyorsan és hitelesen értesüljön. Ismerős helyekről és emberekről újdonságokat hallhasson, láthasson, gondjaikat vagy éppen örömeiket magáénak érezhesse. Ráadásul arra is számítunk, hogy sokan bekapcsolódnak az Atádhír folyamatos információcseréjébe: akár úgy, hogy pusztán olvasók lesznek, akár témákat ajánlanak, ötleteket adnak, akár pedig megosztják velünk gondolataikat, fotóikat vagy videofelvételeiket.
Hiszünk benne, hogy erősíteni fogjuk az összetartozás, a sorsközösség élményét.
Meggyőződésünk: a legkisebb közös nevező sosem az elhallgatás vagy a felelőtlen handabandázás; nem az egyoldalúság, sem pedig a gátlástalan hízelgés, vagy a kákán is csomót kereső kötekedés. Nem a szabadosság kaotikussága, de nem is a parancsba adott egyenvélemény. Az uszító manipulációt pedig végképp alkalmatlannak tartjuk „közös dolgaink” rendezésére. Biztosan tudjuk, hogy a ’48-as szabadságharc 12 pontjának legelső követelése jottányit sem veszített időszerűségéből. Rögzítsük: a harmadik magyar köztársaság 27. esztendejében járunk.
Ez a város a Rinya-parton évszázadok óta ugyanaz, ugyanakkor folyton változik: „Megszüntet, mégis megőriz”, ahogy költője írta. A fürdője, parkjának gesztenyefái, még Bertók képzeletbeli borítékjai is hozzánk szólnak. Mi ehhez tesszük hozzá a magunk üzeneteit eztán, nap mint nap. És hívjuk Önt is, kedves látogató, szője hozzá a magáét.
Már 50, sőt, 25 évvel korábbi sajtóterméket olvasva, nézve is úgy érezheti magát az ember, egy másik világba csöppent. Mintha rég letűnt időket szemlélne. Ez egyaránt igaz arra, amit és ahogyan megjelenít. Bár, a tartalomról szólva, ismételten hozzátenném: Európa ezen tájain gyakran érezhetjük, hogy történelmünket – miként a rózsafüzért – újra és újra csak morzsolgatjuk, ráadásul az ismétlésekből sem tanulunk. Így hát abban bízunk, néhány emberöltő múltán az Atádhír tartalmait nézve a kor hiteles, tanulságos és érdekes lenyomatai közt böngészhet majd a jövő látogatója.
Nekik Nagy László szavaival üzenjük: „Ha lesz emberi szellemük, tudatom velük, … hogy csak ennyit tudtam tenni értük.”
Katona József főszerkesztő
