Tizenhármak

Az aradi tizenhármak, és más, ismert és ismeretlen áldozatok, a rémuralom és az abszolutizmus áldozatai máig példát mutatnak nekünk.

Aulich Lajos
Damjanich János
Knézich Károly
Lahner György
Leiningen-Westerburg Károly gróf
Nagy-Sándor József
Pöltenberg Ernő
Török Ignác
Vécsey Károly gróf
Dessewffy Arisztid
Kiss Ernő
Lázár Vilmos
Schweidel József

Ezen a napon, 175 évvel ezelőtt a hatalom kicsinyes bosszúja egy olyan folyamatot indított el a magyar társadalomban és a magyar emberekben, amely csaknem 20 évvel később, 1867-ben érett be, és érte el a célját. Az 1848-1849 forradalom és szabadságharc 12 pontjából 10 törvényi erőre emelkedett, és a viszonylagos belpolitikai önállóság fél évszázados békét és fejlődést hozott Magyarországra.

A forradalom nem volt hiábavaló, a vértanúhalált halt tizenhármak (és Magyarország első alkotmányos miniszterelönkének, Batthyány Lajosnak) kiállása az országért, a forradalmi eszméért és az elvekért nem volt hiábavaló. Ők tizennégyen és sok más ismert és ismertetlen áldozat az életét adta Magyarországért, pedig közülük volt, aki magyarul sem beszélt.

Az életüket adták, és ezzel nekünk, az utánuk következőknek adtak életet. Méltó köszönetet ezért mondani soha nem tudunk, de emlékezni rájuk örök kötelességünk.

A világ birája, a történelem fog e kérdésre felelhetni. Legyenek a szentemlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben a’ hon szabadság Istenének legjobb áldásaival az örökké valóságon keresztűl; engem, ki nem borúlhatok le a magyar Golgotha porába, engem October 6ka térdeimre borúlva fog hontalanságom remete lakában látni a mint az engem kitagadott Haza felé nyujtva agg karjaimat a hála hő érzelmével áldom a vértanuk szent emlékét hűségükért a Haza iránt, ‘s a’ magasztos példáért, melyet az utódoknak adtanak; ‘s buzgó imával kérem a magyarok Istenét hogy tegye diadalmassá a velőkig ható szózatot, mely Hungária ajkairol a magyar nemzethez zeng. Úgy legyen. Amen!

(Kossuth Lajos, 1890. szeptember 20.)