Kölcsönös tisztelet

Számos esetben fordul elő, hogy egy fiatalabb ember – kolléga, beosztott, gyermek, diák – bizonyos területeken több ismerettel bír tapasztaltabb társánál – munkatársánál, főnökénél, szüleinél, tanáránál.

Vendégszerzőnk, Herr Éva jegyzete

Tiszteljétek az idősebbeket! – hányszor hangzott el ez a parancsnak tűnő kérés gyermekkorunkban!

Tisztelet. Egy ideig, lázadó kamaszként úgy gondoltam, a tiszteletet kiérdemeljük, és nem alanyi jogon jár. Aztán finomodtak a nézeteim, és beláttam, hogy talán mégis. De azért el lehet veszíteni. Azt viszont mindig úgy gondoltam, hogy a tisztelet úgy jó, ha kölcsönös. Egyszerűen csak akkor működik. Főként, ha nem egyenrangúak a felek. Mert ebben az esetben lehet, hogy inkább félelemnek hívják.

Bármekkora közhely, tényleg változnak az idők. Nemrég egy baráti társaságban beszélgettünk róla, milyen átalakulásnak lehetünk szemtanúi. A régi időkben szinte kivétel nélkül az idősebb ember oktatta a fiatalabbat. Tehette ezt azért, mert több tudással rendelkezett. Idősebb volt, így hosszabb ideje gyűjtögette tapasztalatait, igyekezett azokat átadni. Ma egy teljesen más, sokak számára „kifordult” világban élünk. Számos esetben fordul elő, hogy egy fiatalabb ember – kolléga, beosztott, gyermek, diák – bizonyos területeken több ismerettel bír tapasztaltabb társánál – munkatársánál, főnökénél, szüleinél, tanáránál. Ekkor mutatkozik meg igazán az emberi lét minősége. Felül tudunk-e emelkedni vélt szerepeinken? Megbízunk-e a másikban, tudunk-e tanulni tőle, tudunk-e örülni ennek?

Igazán hitelesek csak így maradhatunk. Ha tiszteljük egymást. Kölcsönösen.