Karján a kisdeddel

Egy harmincas éveiben járó asszony áll a busz nyitott, hátsó ajtajától két lépésre. Szemből sorra érkeznek az emberek, többnyire idősebbek és középkorúak, férfiak és nők. Senki nem áll meg, hogy engedje leszállni őket.

Hétfő reggel, 8 óra után néhány perccel. Nagyatád, posta – mondta be az imént az autóbusz utastájékoztatója. Elég sok a leszálló, egy részük, lehet, nem is udvariatlanságból nem szól vagy legalább int a kisgyermekét a karján tartó édesanyának, igazából föl se néz, csak ballag a többiek után a jármű elejéről.

Busszal jönnek, vidékről, többségük nem környezettudatosság miatt választja a tömegközlekedést a benzinársapka ellenére is.

Mások nyilvánvalóan látják az anyát a gyermekkel, de az arcukon semmilyen felismerés nem tükröződik. Az asszony áll békésen, a türelmetlenség legkisebb jele nélkül, míg végül egy férfi megáll szemből, és szól neki, tessék csak!

Összenéznek, értik egymást egyetlen pillantásból. A nő elmosolyodik, megköszöni, persze. Biccentenek mindketten.

Őket meg így nevelték. Advent ide vagy oda.

Depositphotos
Depositphotos
Megosztás