Karján a kisdeddel
Egy harmincas éveiben járó asszony áll a busz nyitott, hátsó ajtajától két lépésre. Szemből sorra érkeznek az emberek, többnyire idősebbek és középkorúak, férfiak és nők. Senki nem áll meg, hogy engedje leszállni őket.
Hétfő reggel, 8 óra után néhány perccel. Nagyatád, posta – mondta be az imént az autóbusz utastájékoztatója. Elég sok a leszálló, egy részük, lehet, nem is udvariatlanságból nem szól vagy legalább int a kisgyermekét a karján tartó édesanyának, igazából föl se néz, csak ballag a többiek után a jármű elejéről.
Busszal jönnek, vidékről, többségük nem környezettudatosság miatt választja a tömegközlekedést a benzinársapka ellenére is.
Mások nyilvánvalóan látják az anyát a gyermekkel, de az arcukon semmilyen felismerés nem tükröződik. Az asszony áll békésen, a türelmetlenség legkisebb jele nélkül, míg végül egy férfi megáll szemből, és szól neki, tessék csak!
Összenéznek, értik egymást egyetlen pillantásból. A nő elmosolyodik, megköszöni, persze. Biccentenek mindketten.
Őket meg így nevelték. Advent ide vagy oda.