Itt a tavasz biztos jele

Írhatnak bármit a meteorológiai oldalak, nekem van egy tuti tájékozódási pontom kikelet-ügyben. Amikor évről évre ez a bizonyos dolog bekövetkezik, csalhatatlanul tudom, hogy közeledik a tavasz.

Csontig hatoló hideg dermesztett bennünket még tegnap reggel is, hiába, elszoktunk a mínusz 15-20 fokos fagyoktól, az utóbbi években MÁR annak a fele-harmada is vacogtatja a fogunkat. A februári 90-100 km/órás szélviharokat viszont MÉG nem szoktuk meg – ha és amennyiben egyáltalán meg lehet, sajnos, nem választás kérdése, ahogy a nyári árvizek vagy éppen a hónapokig pusztító aszályok sem, kész szerencsére, hogy ezek a zöldek csak eltúlozzák, mi lenne, ha tényleg fenyegetne a klímakatasztrófa?!

De mondom a jó hírt, figyelmezzetek rám, (ti nemes vitézek) atyám fiai!

Hogy kiszellőztessem az agyamban zakatoló EU-rekord magyar inflációs adat és a nemkülönben uniós rekord élelmiszerár-drágulás következményeit egyre apadó családi kasszánkra nézve, kora reggel, még sötétben nekivágtam az utcáknak, parkoknak, háromnegyed óra futás, hogy jól induljon a nap. És éppen ma, idén első ízben hallottam meg azt a bizonyos hangot. 

A fekete rigóét.

Egy öreg fűzfa ágai között, hajnalban rákezdett arra a bizonyos énekre, amelyikkel hangosan jelzi, hogy a fészke és környéke az ő védett területe – vagyis elérkezett a költési időszak. 

Azaz: a kertek alatt van már a tavasz!

Attól a dallamtól rögvest áradóbbá vált a lélegzetvétel, langyos kikelet-illata lett, lágyabban simította arcomat a szellő, és hátrébb húzódott a homály, rövidesen pedig vékony pír hasadt az ég alján.

A következő napokban ugyan éjjel még fagyni fog (ált. -1 – -3 fok), de nappal már 8-11 fokos meleg lesz az előrejelzések szerint.

Akárhogy is, kétség nélkül való: a rigók sosem tévednek.