Hőség és emberség

Van, ahol belátták, hogy tarthatatlan és hazaküldték a diákokat, máshol legalább a napközit elengedik, a közoktatásért felelős államtitkár által elrendelt hajnali szellőztetés semmit nem ér. Vélemény.

Van az oktatási rendszernek egy olyan szelete, amit sem a tantervekben nem lehet előírni, sem a végletes központosítás nem tudja helyettesíteni: ezt úgy hívják, hogy emberség. A tanév hőségriadóban kezdődött, a rosszul, vagy egyáltalán nem szigetelt iskolaépületek szerte az országban átmelegedtek, a napközbeni harmincöt fokon a hajnali szellőztetés semmit nem segít. Mégis: hatéves, most iskolát kezdő apró gyerekek kénytelenek egy levegőtlen osztályterembe bezsúfolva megtenni az első lépéseiket a valamivel nagyobb betűs élet felé, mint amilyen az óvoda volt.

Persze, a szülők ott segítenek ahol tudnak: ventilátort vásárolnak és visznek be az iskolákba, ahol megengedik, hogy ne legyen kötelező a napközi, ott mennek tanítás után a gyerekért.

Természetesen érthető, a tanév rendje kimondja, hogy idén szeptember másodikán kezdődik a tanév. Nyilvánvaló az is, hogy emberemlékezet óta nem volt példa arra, hogy még szeptemberben is ilyen elviselhetetlen legyen a hőség, és az is világos, hogy ha később kezdődne a tanév, akkor később is érne véget, azaz a probléma nem megoldódna, csak máskor, a tanév végén jelentkezne.

Ettől függetlenül van az a helyzet, amikor a gyerekek és katedrán álló tikkadt pedagógusok kaphatnának olyan utasítást is a tankerületektől, centrumokból, miegyebekből, amiben megengedik, hogy legalább a hét hátralévő részében ne legyen tanítás, a szülők valahogy megoldják, ahogy eddig is mindent megoldottak. Most pont ez az a helyzet van. Persze tantervekben és központokban egyvalamit nem lehet előírni: emberséget.