Három a magyar veszély

Az igazságot most hagyjuk is (valaha az volt a három), nincs nagy keletje mifelénk… Ráadásul nem babra megy a játék, a háromból csak egy a Tudjukki. (Vélemény)

Az igazságot most hagyjuk is (valaha az volt a három), nincs nagy keletje mifelénk, még a végén feltűnne, hogy bő három évtizede tovarisi konyec, a labancok távolabb járnak, mint azelőtt, a török áfium, khm, azt végképp ne emlegessük, ez a keleti nyitás bizonyítottan tök király lett, Hszi-Csin Ping plusz Putyin a megmondhatója.

Egyszóval magunk vagyunk idebent, Trianon utáni és Kárpát-medencei értelemben egyaránt. És éppen ez az, amit kutyanehéz kezelni. Mert akkor az évezredes balsors mégis miért tépi még mindig ez istenadta népet? Hát erre kell megadni a választ, márpedig egy igazi népvezér kapásból tudja is azt, időről időre közölni sem rest, hogy legott vagy ötszáz modern kori kürt zengje országszerte („kunyhói mind hallgatva”): momentán a nemzet egén viharfellegként gyülekező migránsok, ez a rossebes járvány – amit amúgy világraszólóan legyőztünk –, s ha ez még nem lenne elég, nyakunkon a harmadik csapás is, lopakodik ám vissza a kertek alatt, mint sötétben bujkáló stb., a Tudjukki (nem, ez most nem a Soros).

Szó mi szó, elég a bajunk. Még szerencse, hogy erős hazánk megnyerte az európai oltási versenyt, legalábbis az 50 méteres sprinttávon (a költségekkel nem ildomos filléreskedni ilyenkor). Bár fociban állnánk ilyen jól, pedig okra nincs panasz, pumpálunk oda is rendesen, igaz, végre van is egy becsülettel küzdő csapatunk. Nekik jó szurkolni, még a túlárazott  stadionokban is, akár 50 ezren, mondjuk, az utcán oszolj, ott az 500 is sok.

Az meg kifejezett mázli, hogy feketén-fehéren a szájunkba rágják (az tényleg csuklóból megy nékik), micsoda veszélyek leselkednek ránk. Ilyen ez, szüntelen harc az élet, résen kell lenni. Vezetőink sorra meg is védik az egyetemeinket földekkel, kastélyokkal, részvényekkel, öröklétbe emelő kétharmados állami apanázzsal körülbástyázva. Az autópályáinkon is bizton gurulhat még 35 évig a koncessziós nyertesnek díjat fizető, el nem viheti tőlünk senki, különben a tudjukkik még az aszfaltot is fölszednék. Földek, vállalatok etc. kipipálva, a holdvilág árendába adásán még morfondírozunk. Éberség, ez a fontos.

És a törődés: saját bőrén érezhesse népünk „oly sok viszály után”, nincs itt helye a szivárványos megrontásnak, lesz viszont  13. havi nyugdíj, fiatalok adómentessége, bónusz szja-visszatérítés, szárnyra kelő életszínvonal, és, és, és „él nemzet e hazán”, mint Marci Hevesen.

Egy helyre kis vadászati világkiállítással megspékelve, Nimród népe vagy mi. Veszélyek elhárítva, bízd csak ide.