Az eddigi legtragikusabb tények

Soha nem volt még ennyi áldozata (252) a koronavírusnak egy nap alatt, sosem voltak ilyen sokan kórházban (11873) és lélegeztetőgépen sem (1389). Eközben tovább folyik a kormányzati sikerpropaganda és a pénzosztogatás.

Már fel sem tűnik, hogy párhuzamos valóságban élünk. A kormány szerint hazánk a legeredményesebben védekező országok közé tartozik, és álhír, hogy kapacitáshiány lenne a kórházakban. Ugyanakkor napok óta Magyarországon halnak meg a legtöbben lakosságarányosan; a pécsi klinikán műtőket alakítanak át intenzív osztályokká, és már önkénteseket toboroznak nemcsak a kórházak, hanem a fenntartásukra a kormány által felállított Országos Kórházi Főigazgatóság is. Kilencezer szakápoló hiányzik a magyar fekvőbeteg-ellátásból a kamarájuk szerint. Azt már kissé tartózkodóan tesszük hozzá, hogy amennyiben „a védekezés sikerét a halálesetek és a megmentett életek számában lehet mérni”, akkor az eddigi 18 ezer 703 magyar elhunyt nem tűnik-e kissé soknak?

A beoltottságot tekintve legalább jól állunk – bár több százezer vakcinánk van még raktárakban -, és most újabb két (kínai és indiai) vakcina engedélyeztetését vizsgálják nálunk. Azt azért ne feledjük, hogy az első kínai vakcinát méregdrágán sikerült beszerezni, „természetesen” egy magyar cég közbeiktatásával, az 55 milliárdos üzlet körülményei több mint gyanúsak. A gyógyszerészeti hatóság pedig 90 napos határidőt kér, hogy nyilvánossá tegye a kínai Sinopharm oltóanyag engedélyét. De azért elvárják, hogy mi ész nélkül rohanjuk, és önként oltassuk be magunkat vele.

A koronavírus brit mutációjával való élet-halál harc folytatásához nem tudni, milyen szoros összefüggést talált a kormány a sporttal, de tény, hogy a járvány kezdete óta ötször annyi pluszpénzt fordított sportcélokra, mint az egészségügyre, és sorban rendezi a sportversenyeket. Az egészségügyi védekezéshez valamiféle rejtélyes, de nyilván elengedhetetlen módon kapcsolódhat a katonai is, mert most éppen – részben hitelből – 500 milliárd forintért légvédelmi rendszert fejlesztenek. Ehelyütt nem mennénk bele a kormány gazdaságvédelmi és szociális intézkedései hatékonyságának elemzésébe, ahogy a GDP 81%-át kitevő államadósságunkat is épp csak megemlítjük. Az meg egyenesen presztizskérdés lehet, hogy Európa legdrágábban működő kormányzatát tartjuk fenn. Az egyetemek magánalapítványi modellváltásainak és az állami beruházások lebonyolításának kínosan korrupciómentes, törvénybe és közerkölcsbe véletlenül sem ütköző gyakorlata pedig végképp rengeteg pszichés tartást és erőt biztosít dolgozó népünknek ezekben a vészterhes időkben.

És, sajnos, ezek legalább olyan tragikus tények, mint a koronavírus járvány.