A szájmaszk mindent (is) eltakar

Miközben minden korábbinál több az új fertőzött és az aktív beteg, a magyar gazdaság zuhanása pedig az egyik legnagyobb Európában, tanévet nyitunk az iskolákban teljesen felkészületlenül, és munkahelyvédelemről papolunk.

Vélemény (ha még szabad ilyet, és nem minősítik rémhírterjesztésnek). Amit, persze, a tények támasztanak alá. Először is: egy nap alatt 365 újabb magyar állampolgárnál mutatták ki a koronavírus-fertőzést, ezzel az aktív fertőzöttek száma 2100-ra nőtt. A tavaszi csúcs 210 (!), ill. 2055 volt. Akkor már rég zárva voltak az iskolák, most nyitva lehetnek. (Erre még visszatérünk.)

Hónapok óta mást sem hallunk rádióból-tévéből: „A koronavírus-járvány elleni első csatát megnyertük, megvédtük a családokat!” A virológusok tényként kezelik, hogy a külföldi nyaralásból visszatérők terjesztették el ismét nagyobb számban a vírust. Ugyanakkor az emlékezetes országbesorolásos össznépi csiki-csuki játszma során sárga jelzést kapott pl. Norvégia, de zöldet Horvátország, amelyben az új fertőzöttek száma már júliusban egy második hullámot mutatott. És – nem mellesleg – ahova a legtöbb magyar jár nyaralni. Mint kiderült, még Szijjártó Péter és Orbán Viktor is (tudják: „kevesebb Adria”).

Abba már ne is menjünk bele, hogy augusztus 20-ig ugyan mitől nem nőtt a fertőzöttek száma, mert nyilván nem csak azután érkezett haza a nyaralók zöme. Valószínűleg csupán több tesztre és gyorsabb, hatékonyabb érintkezés (kontakt)-kutatásra lett volna és lenne azóta is szükség. Térjünk vissza oda, hogy a márciusinál jóval magasabb fertőzöttség közepette nyitották ki most az iskolákat. A megkérdezett diákok többsége szerint legföljebb pár hétre. Lehet, világosabban látják a helyzetet. Mindenesetre joggal tartanak attól, hogy megint a távoktatással kell megküzdeniük. Amivel még csak nem is az eszközök hiánya a legnagyobb baj, hanem a módszertané: se a pedagógusokat, se a diákokat nem készítették fel a hosszú távú digitális oktatásra. Kényszermegoldások születtek, teljesen koordinálatlanul, mindenféle platformok tucatjaival. A szülők pedig nem tudnak a végtelenségig tanár nénit játszani (sokan egy napig sem).

Érdemi felkészülés és kidolgozott cselekvési terv hiányában, diákok, pedagógusok és szülők magukra vannak hagyva, kábé azt üzente nekik az oktatási kormányzat: oldjátok meg, oszt jó napot! Pedig volt rá idő, fel lehetett volna készülni: a családok bevonásával, igényfelméréssel, differenciálással, a távoktatási infrastruktúra fejlesztésével és a módszertan kidolgozásával. Továbbá az értelmetlen és teljesíthetetlen követelmények kidobásával (a NAT akárhányadik változatának baklövéseit most hagyjuk is). 

Csakhogy már nem lehet olyan könnyed csuklómozdulattal hazaküldeni a gyerekeket. Már alig maradt, aki vigyázni tudna rájuk. A hazai gazdaságot pedig aligha lehet még egyszer úgy befékezni, mint tavasszal. A KSH szerint 13,6 százalékkal csökkent a magyar gazdaság teljesítménye a második negyedévben. Ennél nagyobb zuhanást csupán két ország szenvedett el Európában. Csökkent a lakossági fogyasztás és a beruházások, a gyenge forint nem növelte az exportot, a magyar kormány pedig komoly hibákat követett el a válságkezelés során. Már szinte hiányoljuk a honi gazdaság kiemelkedő teljesítményéről szóló szlogeneket és hirdetéseket. Cserébe viszont láthatjuk-hallhatjuk eleget: „egymillióan kaphattak állami támogatást munkahelyvédelemre”.

Apropó, hirdetések. A sorosozás-brüsszelezésnél, sőt, még a migránsozásnál is lényegesen hatékonyabb vírusvédekezés az elmúlt hónapokban rengeteg csúnyaságot elfedett, cikksorozatok születtek róla a még „szabadlábon védekező” médiában. Két különösen fájót azért illendő megemlítenünk – mert, úgy látszik, a szemrebbenés nélküli (f)osztogatásokhoz már hozzászoktunk: az egyik az ország legnagyobb internetes lapjának, az Indexnek a gyászos einstandolása, a másik pedig a SZFE (színművészeti egyetem) hatalmi legázolása. Mindehhez egyetlen messzefénylő mondatot idézzünk: a szabadságért küzdeni nem lehetőség, hanem kötelesség (Iványi Gábor lelkész).

A szájmaszk, vagyis a kiszolgáltatottság, a dezinformáltság és a félelem – úgy tűnik – tényleg mindent eltakar. Ha valakinek így is jó az élet, hajrá! Nekik mindössze ezt tudjuk tanácsolni: „Bárki, akinek tünetei vannak, az ne menjen közösségbe, hanem maradjon otthon, és telefonon értesítse háziorvosát.  Ha mindezeket betartjuk, akkor el tudjuk kerülni a fertőzés terjedését és a további korlátozó intézkedések bevezetését.”