A mélypont ünnepélye

Ma van. Bár nemcsak csillagászati, hanem társadalmi értelemben is igaz lenne ez. Régóta várunk Magyarország téli napfordulójára. Ám eddig csak azt a tanulságot voltunk kénytelenek levonni, hogy mindig van lejjebb.

Ma van a téli napforduló. Egészen pontosan 22 óra 49 perckor. Az év leghosszabb éjszakája, és a legrövidebb nappala. A mélypont.

Ahogy múlnak az évek – bár telnének, de csak múlnak -, újra és újra bizakodom ilyenkor: ahogy lassan, percről percre oszlik, fogyatkozik a sötétség, talán közösségünk nyomorúsága is eléri a legmélyebb állapotát, és ha csak „egy jóakaratnyit” is, de ettől a naptól kezdve növekedni fog a világosság.

Idén erre ráerősít az Ipsos 36 országot lefedő közvélemény-kutatási eredménye, amely szerint a magyarok ítélik meg legrosszabbul 2022-t (a legnagyobb arányban értenek egyet azzal az állítással, hogy az idei év rossz volt).

Mindjárt itt a karácsony. Mikor reménykedjünk és higgyünk, ha nem ilyenkor?

És, persze – mint a címben is –, idézzük a felejthetetlen Pilinszkyt.

„Ki tud
nyugodt szívvel belesimúlni
az álomba, mely túlcsap a gyerekkor
keservein s a tengert
marék vízként arcához emeli?”

(A mélypont ünnepélye)

1972-ben írta. Éppen ötven éve.

(A nyitókép illusztráció. Forrás: depositphotos.com)