Így választ Somogy II. rész
A 2019. október 13-i helyi önkormányzati választásokat latolgató elemzésünkben – ahogy ígértük – áttekintjük Somogy öt legnépesebb városát is.
(A megyei listákról szóló első részt itt olvashatják.)
Kaposváron (52 ezer szavazópolgár) a legnagyobb újdonság, hogy ezúttal csaknem teljes ellenzéki összefogás történt a polgármesteri címért és a képviselői helyekért is: a Kaposváriakért Egyesület munkájában mind az öt ellenzéki párt részt vesz. Polgármester-jelöltjük Horváth Ákos vállalkozó, rajta kívül két helyi szervezet egy-egy embere is harcba száll a polgármesterségért. Ám a várost 25 éve vezető Szita Károly (Fidesz-KDNP) 2014-ben egymaga is csaknem kétszer annyi voksot gyűjtött be (65,5%), mint három ellenfele összesen.
A polgármesteri poszt sorsánál talán nagyobb kérdés, hogy a 17 tagú testületben 20 év után sikerül-e áttörést elérnie az ellenzéknek. Azóta ugyanis szinte valamennyi egyéni kerületben a kormánypártok emberei taroltak: legutóbb, öt éve is 12-ből 12-t a Fidesz vitt, így csak listáról jutott a testületbe 2 Jobbik-, 2 DK-Együtt-MSZP- és 1 LMP-képviselő. Így aztán 1998 óta egy meglehetősen kényelmes többség birtokában a megyeszékhelyet erős kézben tartó Szita Károly dönt minden Kaposvárt érintő lényeges kérdésben, ugyanakkor ő rendelkezik valamennyi erőforrással és médiafelülettel. Talán éppen ez az egyik hátráltató tényező is: nem a szakmaiság dominál elsősorban, a csapból is folyó propaganda pedig úgyszintén irritáló. A másik, hogy a Fideszre adott voksok aránya májusban már 50% alatt maradt: az, hogy a képviselő-jelöltek személye népszerűbb-e az adott kerületben, mint a párt, októberben kiderül.
Azért némi kiegészítést az első mondatban szereplő „csaknem” megérdemel: a nem kormánypárti oldalon még két szervezetet találunk. A Polgári Szabadság Platform és a Füredi Szőlősgazdák és Földművelők Egyesülete mind a 12 választókerületben állított jelölteket, és a polgármesteri címért is harcba szállnak. Ha az ellenzéki oldalon a további koordináció a választásokig elmarad, az természetesen a status quo (a fennálló erőviszonyok) fenntartását valószínűsíti.
A ciklus alatt egyetlen nagyobb port felverő ügy kapott nyilvánosságot az ellenzék jóvoltából: egy gumiégető tervezett építése ellen tiltakoztak és szerveztek aláírásgyűjtést (egyébként sikeresen). Kaposvár látványosan épült, több sokmilliárdos beruházást is átadtak az idén, ill. jó néhány folyamatban van még. A somogyi megyeszékhely egy rendkívül élhető, kifejezetten családalapításra és gyermeknevelésre optimális környezetet és infrastruktúrát biztosító településsé vált. Egyetlen gondja – ami vszont súlyos -, hogy fogy a lakosság, főleg a fiatalabbak és képzettebbek hagyják el a várost, mert évtizedek óta nem sikerült komolyabb befektetőket odavonzani, vagyis nincsenek megfelelően fizető munkahelyek. Összességében az látszik, hogy a megye nagyobb városai közül Kaposváron a legstabilabb a kormánypárt és embereinek a beágyazottsága, ott lesz a legnehezebb dolga az ellenzéknek.
Siófokon, Somogy második legnagyobb városában (20 ezer 800-nál is több választópolgár) már jóval bonyolultabb a helyzet. Öt éve országosan is feltűnést keltő meglepetésre a független Lengyel Róbertet választották polgármesterré (62%) a helyiek az akkor már 20 éve regnáló Balázs Árpád helyett. Csakhogy egy fideszes többségű testülettel kellett volna együttműködnie (11-ből 8 fideszes), amit ugyan meg is próbált, de a kormánypárti többség nagyon gyorsan megfosztotta minden, a törvényben nem biztosított jogkörétől. Maga a tény, hogy 5 éven keresztül ilyen körülmények között is a helyén tudott maradni, elismerésre méltó. Legutóbb pedig már arra is rábírta fideszes képviselőtársait, hogy pert indítsanak a várost lejárató kormánypropaganda ellen.
A NER most Gruber Attilát veti be ellene. A korábbi MDF-es, majd fideszes országgyűlési képviselőnek nem lesz könnyű dolga, és ezzel a pártjában is tisztában vannak: máris ingyenes pályamatricával kampányol a siófokiaknak. Lett még másik három polgármester-jelölt is, a szavazatok megoszlása nyilvánvalóan a Fidesznek kedvez, szoros eredmény esetén néhány százalék is számíthat.
Siófokon is teljes ellenzéki összefogás jött létre: Lengyel Róbert és a Becsülettel Siófokért Egyesület mögé felsorakozott mind az öt parlamenti ellenzéki párt (plusz a Mindenki Magyarországa Mozgalom). Az egyéni körzetekben is mindenhol ez a két erő fog összecsapni. Rajtuk kívül még egy helyi szervezet állított mindenhol jelölteket (ESE), ám ennek a korábbi vezetője jelenleg fideszes alpolgármester a testületben, ami sokat elárul.
A Balaton-part fővárosában pénzt nem kímélően dübörög a propagandagépezet: televíziót, helyi kiadványt és megyei napilapot egyaránt a szolgálatába állított a kormánypárti többség. Egyelőre úgy tűnik, ez itt is kontraproduktív, a helyi nyilvánosság másként működik. Ez és az egységes ellenzéki fellépés éppenséggel azt sejteti, hogy az új siófoki testületben megszűnhet, legalábbis csökkenhet a jelenlegi fideszes többség. Hogy ez milyen mértékű lesz, nagyban függ attól: mit gondolnak a siófokiak a polgármester és a kormánypárti képviselők 5 éve zajló harcairól, melyik magatartást ítélik inkább a város érdekében valónak.
Marcali (csaknem 9600 választópolgár) már 9 éve áttörést ért el: azóta működik ott a pártlogikát felülírva a Marcali az Otthonunk Egyesület (MOTTE). A várost csaknem 30 éve vezető Sütő László lokálpatrióta szervezete már 2014-ben is a 8-ból 7 egyéni kerületben nyert, őt pedig több mint 56%-kal választották polgármesterré.
Az elmúlt öt évben Kaposvár után a legtöbb európai uniós forrást nyerte a város Somogyban. Jelentős beruházások keretében újítottak föl iskolát, óvodát, gyermekélelmezési központot. Új iparterületet alakítottak ki, és erős a helyi gazdaság (évi 580 millió forintos helyi iparűzési adóbevétel). Igazán két súlyosabb problémával kell szembenéznie Marcalinak, ám mindkettő állami hatáskörű: az 5 éve átvett kórháza folyamatosan hanyatlik, a 6 éve felújítást nyert 68-as főút munkálataiból pedig azóta sem valósult meg semmi.
Marcaliban Huszti Gábor megyei alelnököt veti be a Fidesz Sütő László ellen (Huszti korábban a somogyzsitfai mezőgazdasági szakközépiskola igazgató-helyettese volt). Szintén a teljes ellenzék felsorakozott Sütő László mögé, az egyéni kerületekben a MOTTE és a FIDESZ párharcát a Jobbik jelöltjei egészítik ki, vélhetően egy listás hely reményében (ezt a Mi Hazánk Mozgalom jelöltjei nehezíthetik).
Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a kormánypártok itt állnak a legkevésbé nyerésre az öt nagyobb somogyi város közül.
Barcs az eddigiektől eltérően egészen más világ: a 8900 választópolgárral bíró városból egyaránt hiányzik a Balaton-part turisztika ereje, az izmos ipari bázis és a megyeszékhelyre áradó fejlesztési források hatása. Talán nem véletlen, hogy éppen itt tört ki az utóbbi évek legsúlyosabb kormánypárti belharca (még akkor sem, ha néhányan pusztán személyi ellentétekről tudnak). Ennek következményeként nem indul újra a polgármesteri tisztségért a várost két cikluson át irányító Karvalics Ottó.
Barcson a legkétesebb és a legnehezebben prognosztizálható a helyzet. Egyrészt: 5 éve is mindössze 37%-ot kapott a kormánypárti polgármester-jelölt; a kormánypárt az idei EP-választáson nem ért el 50%-ot a városban; a tavalyi országgyűlési választásokon a Jobbik jelöltje győzött Barcson; ráadásul hiába volt narancs színű a vezetés, a határ menti város ebből nem sokat profitált (éppen ez volt a konfliktus fő forrása). Másrészt viszont megosztott maradt az ellenzék. A Jobbik, a Momentum, az LMP, a Mindenki Magyarországa Mozgalom és további két civil szervezet összefogott ugyan, ám a DK különutas megoldást választott. Az előbbiek felsorakoztak Anderné Röszler Erika szociálpedagógus polgármester-jelölt mögé, és minden kerületben koordináltan indítják el képviselő-jelöltjeiket is. Harmadik erőként a Barcsért Egyesület Horváth Józsefet küldi ringbe a polgármesteri, és több DK-st a képviselői helyekért. A képet néhány független jelölt tarkítja még (ráadásul van olyan kerület, amelyben nem zárható ki, hogy ismét befutó lesz egyikük). A Fidesz-KDNP ezúttal Koós Csaba falugazdászban bízik (Karvalics helyett), ám őt nem tartják igazán ismertnek a barcsiak. Viszont esélyes helye van a somogyi Fidesz-listán: a 7. hely megyei közgyűlési mandátumot eredményezhet számára.
A hárompólusú politikai tér természetesen ismét a kormánypártok jelöltjeinek kedvez, ám várhatóan inkább a személyes kvalitások és megítélés lesz a döntő. Azt pedig, hogy abból kik kerülnek ki győztesen, nehéz lenne megítélni. Az öt város közül itt a legbizonytalanabb kimenetelű az októberi önkormányzati választások végeredménye.
Nagyatádról (8945 választópolgár) itt most elég néhány momentumot megjegyezni. Ebben a korábbi írásunkban már ismertettük az önkormányzati választásokon indulókat. Ami jellemző, hogy Marcalihoz hasonlóan kevésbé befolyásolja a helyi viszonyokat a pártlogika. Itt is meghatározó egy városi civil szervezet (Nagyatádért Egyesület) és a közösséget 25 éve vezető Ormai István. Öt éve öt képviselőt juttattak a testületbe, a fideszeseken kívül egy jobbikos és két független tag nyert még helyet. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy az ellenzéki pártok nem koordináltak sem egymással, sem az erős helyi civil egyesülettel. Mindössze néhány képviselő-jelöltet indít közösen a DK és az MSZP. A Jobbik pedig önállóan állított jelölteket a körzetekben, nyilván itt is a listás hely reményében. Ugyancsak sokatmondó tény, hogy az idei EP-választáson éppen a Rinya-parti városban szerepelt a leggyengébben a Fidesz-KDNP (41%) az öt 10 ezer fő feletti somogyi város közül.
