Csodás túrák a Dráva mentén

A folyó panorámája a magaspartról, a zátonyokon fészkelő kis csér, a tündérfátyol a holtágakon, a ligeterdők óriás fekete nyárfái, a réti sas és a fekete gólya – különleges élményeket kínál a vidék.

Több mint negyven éve járja a Dráva és Dél-Somogy tájait a darányi Selyem József. Erdőmérnök-tanárként huszonhat évig tanított a barcsi Dráva Völgye Középiskola erdész tagozatán. 2021 februárja óta egyéni vállalkozóként terepi felméréseket végez, és túrákat vezet.

A Dráva és holtágai, puhafás és keményfás ligeterdők, nedves rétek, láptavak, zsombékosok, homokhátak, borókások: mind-mind olyan helyek, ahol túrái során megismerkedhetünk a táj jellegzetességeivel, sajátos élővilágával. Vezetésével a csak engedéllyel látogatható, fokozottan védett területekre is beléphetünk, hogy a vidék növény- és állatritkaságait is megcsodálhassuk.

Vannak állandó programjai, amelyek bármelyik évszakban kérhetők. Az évszakokhoz kötődően pedig szezonális programokból válogathatunk. Emellett van lehetőség teljesen egyedi túrák összeállítására is. A Terepi gombaismeret és gyűjtés programra azokat várja, akik szeretnék megismerni a környék leggyakoribb ehető és mérgező gombáit. A nem védett, ehető gombákból természetesen gyűjthetnek is konyhai felhasználásra.

A túrára jelentkezők főleg a környékbeli szálláshelyekről érkeznek: családok, baráti társaságok, munkahelyi csoportok. Előfordul az is, hogy ajándékba adnak túralehetőséget a szeretteiknek az emberek. József előre is meghirdet adott időpontokban túrákat, amelyekre elsősorban környékbeliek, a közeli településeken élők jelentkeznek.

Európai viszonylatban is kiemelkedő természeti érték a Dráva annak köszönhetően, hogy a szabályozások és a rajta található vízerőművek (22 db) ellenére egyes szakaszai még a természeteshez közeli folyódinamikát mutatják. Ezeken a részeken a folyó kanyarog, ágakra szakad, zátonyokat épít és bont el. Őrtilostól Drávatamásiig magaspart szegélyezi a magyar oldalon, melynek egy-egy pontjáról nagyszerű kilátás nyílik rá. A szakadópartok partfalaiba vájt költőüregeikben nevelik fel fiókáikat a gyurgyalagok, jégmadarak és parti fecskék.

A drávai zátonyokon kis lile és kisebb telepekben küszvágó csér fészkel. A táj egyik madártani különlegessége a fokozottan védett kis csér. Az egész országban kb. 5-10 pár fészkel, nem egyszer kizárólag a Dráván.

A holtágakat helyenként gazdag hínárnövényzet borítja. Számos faja közül kiemelkedik szépségben a védett tündérfátyol és a védett fehér tündérrózsa. A nádasok rekettyefűzbokrain fészkel a bakcsó és a szürke gém.

A folyó árterének alacsonyabb részeit a puhafás ártéri ligeterdők borítják, ezeket időnként el is árasztja a folyó. Meghatározó fafajuk a fehér fűz és a fekete nyár. A fekete nyár nagyobb példányai között gyakoriak a 5-7 méter kerületűek, de akad néhány ennél nagyobb óriás is. Az ártér magasabb részeit borító keményfás ligeterdők általában már nem kapnak elöntést. Felső lombkoronaszintjüket kocsányos tölgy, magyar kőris, mezei szil és vénic-szil alkotja. Jellemző rájuk a kora tavaszi gazdag virágszőnyeg, pl. a fehér vagy rózsaszínes virágú odvas keltikével. Védett ritkaságuk a különleges virágmintázatú kockásliliom. Az ártéri erdők ritka, fokozottan védett madara a réti sas, a fekete gólya és a barna kánya.

Magyarországon egyedülálló a Zákányi-dombsor növényvilága. A terület illír gyertyános-tölgyeseiben és bükköseiben két olyan növényfaj is él, amellyel Magyarország területén csak itt találkozhatunk. Ez a hármaslevelű fogasír és a hármaslevelű szellőrózsa.

Az erdőirtások után kialakult kaszálóréteken látható a kék virágú védett szibériai nőszirom. A vérfüves rétek érdekes lepkefaja a szép vérfű-hangyaboglárka. A nedves rétek a fehér gólyák táplálkozóterületei, és otthont adnak a Duna-Dráva Nemzeti Park kiemelkedő madártani értékének, a harisnak.

Az egykori Barcsi Ősborókás Tájvédelmi Körzet 1996 óta a Duna-Dráva Nemzeti Park része. Különlegessége, hogy a száraz homokhátak és a láptavak, égeres láperdők, zsombékosok egészen közel helyezkednek el egymáshoz. A homoki gyepek ezüstperje csomói között kékcsillag és fekete kökörcsin virít. A homokban a hangyaleső lárváinak kis tölcsérei sorakoznak, amellyel apróbb rovarokat, pl. hangyákat csal csapdába. Nyár végén a gyepet járva zörgő-kereplő hanggal sisakos sáskák reppennek fel előlünk. A borókásokban gyakori a zöld gyík, amely Magyarország legnagyobb termetű gyíkfaja. Hímjének a torka kék a nászidőszakban. A szúrós borókabokrokban tövisszúró gébics és zöldike fészkel. Az erdei pacsirta és a lappantyú a talajon építi fészkét.

Az égeres láperdőket mézgás éger alkotja. A közismert nevén csak berekfának hívott éger jellegzetes somogyi fafaj, hiszen hazánk égereseinek jelentős része megyénkben található. Önmagukban is kivételes látványt nyújtanak a lábas vagy szoknyás égeresek, de különösen szépek, amikor tavasszal az égerek közötti vízben virágzik a békaliliom.

A mélyebb láptavakon tömeges lehet a rucaöröm, a tüskés termésű sulyom vagy a szépséges fehér tündérrózsa. A láptavakban a réti csík és a vidra is jó élőhelyet talál. A mocsári teknős nagyobb távolságra, a száraz homokhátakra is elmegy tojást rakni. A láptavak jellegzetes madara a kis vöcsök, a vízi tyúk és a fokozottan védett cigányréce. A terület növénytani ritkasága a fokozottan védett királyharaszt.