Első számú közellenség: támad a spanyol csiga! Búzakorpa és sörcsapda – mik a bevált praktikák ellenük?
A kertészek ádáz ellensége, a spanyol csiga lassan 50 éve tűnt fel először a Dunántúlon, és azóta is megkeseríti a gazdák mindennapjait. Irtásukra, illetve a károkozás csökkentésére számos praktikát eszeltek ki a kertészek – cikkünkben bemutatjuk azokat, amelyek valódi védelmet nyújthatnak, vegyszerek használata nélkül!
Hazánkban eddig 26 házatlan és meztelencsiga-fajt azonosítottak, közülük 10 faj az, amely a kertekben károkat is okozhat. Az átlag kertész hajlamos minden meztelen csigát tűzzel-vassal kiirtani a kertjéből, pedig bizonyos fajok többé-kevésbé ártalmatlanok. Lássuk, kik az igazi ellenségek!
Arion vulgaris – avagy a spanyol csupaszcsiga, korábbi nevén Arion lusitanicus, zalai nyelvjárásban kágyiló, az egyik legellenszenvesebb kerti kártevő, amely valaha feltűnt rusnya fejével a veteményesek között. Hazánkban jelenléte történelmi viszonylatban még újdonságnak mondható, mivel mindössze pár évtizede jelent meg Magyarországon. Neve, a spanyol náthával ellentétben, valóban utal a származására is, mivel eredeti élőhelye az Ibériai-félsziget, és az attól északabbra található, francia tengerparti területek voltak – innen kezdte meg invázióját Európa belsejébe az elmúlt száz évben. A 90-es évekre elérte Skandináviát és Ausztriát is. Magyarországon elsőként Barcson és Sopronban észlelték őket a 80-as évek közepén, az évszázad végére pedig már annyira elterjedtek, hogy a veteményesekben, kertekben jelentős károkat is okoztak. Jelenleg a spanyol csigák inváziójának hatósugara itt, nálunk, a Dunántúlon állt meg, az Alföldi felbukkanása még ritka – bár valószínűsíthető, hogy terjeszkedése folytatódik.
Ezen kívül még jelentős károkat tud okozni a nagy csupaszcsiga (Arion rufus), a főként ősszel károsító kerti csupaszcsiga (Arion hortensis), és a nagy étvágyú, szántóföldi csupaszcsiga (Deroceras reticulatum). Ide sorolható még a salátát rágcsáló kerti sávoscsiga (Cepaea sp.) is. Ugyanakkor egyes fajoknak – bár időnként belekóstolhatnak a kerti zöldségekbe–, elsősorban nem az általunk termesztett növényekre fáj a foguk: beérik a korhadékok és egyéb növények csócsálásával is. Ilyen például a leopárd mintás nagy meztelen csiga (Limax maximus) és a legismertebb csigafaj, az éti csiga (Helix pomatia). Utóbbi azért is megszívlelendő a kertünkben, mert előszeretettel fogyasztja el más csigafajok petéit.
Miért különösen utálatos a spanyol meztelen csiga?
Ennek nagyon egyszerű a magyarázata – sajnos, hasonló az ízlésük, mint az embereknek. Vagyis előszeretettel fogyasztják el azokat a zöldségeket, hajtásokat és fűszernövényeket, amelyek a mi kedvenceink is. A kertbe kiültetett bazsalikombokrokat napok alatt elcsócsálják, a palánták zsenge hajtásait, a salátalevelet, retkek gumóit is szívesen fogyasztják. Nincsenek biztonságban a bab csíranövényei, az uborka lombja és virágai, a káposztafélék palántái, a sárgarépa, a petrezselyem, a cukkíni és tök lombja és virágai, a paprika, földieper lombja. Még a virágainkat is megcsócsálják ezek a gaz kártevők: a bársonyvirág, a dália és az árvácskák is az étlapjukon szerepelnek. Gyorsan szaporodnak olyan helyeken, ahol nem fenyegeti őket a kiszáradás veszélye, nedves a környezet és nincs túl hideg. Egy kedvező szezonban egy egyed akár 400 petét is rakhat. Az utóbbi hetek csapadékos, meleg időjárása rendkívül kedvező volt az életmódjuknak. Főleg esős, borús időben lehet velük találkozni, illetve sötétedéskor és a hajnali órákban.
Védekezés
Számos permetszer és méreg létezik a csigapopuláció visszaszorítására, ám sok gazda viszolyog az erős kemikáliáktól, ráadásul ezek többsége nem tesz különbséget a csigafajok között, válogatás nélkül elpusztítja a hasznosabb fajokat is. Cikkünkben ezért olyan praktikákat gyűjtöttünk össze, amelyek környezet átrendezésével, természetes anyagokkal veszi fel a harcot a spanyol csigákkal.
Búvóhelyek megszüntetése
A csigák napközben, az erős napsugárzás óráiban árnyékos, nedves helyeken bújnak meg – ilyen lehet a sűrű aljnövényzet, egy, a földön hagyott vödör, deszka, hullámpala vagy virágcserép alatti nyirkos közeg. Nappal a csigák ezekben bújnak el, éjjel pedig előmásznak lakmározni. Ennek érdekében a veteményeseink körül érdemes a füvet rendszeresen nyírni, a nagyra növő gazokat gyomlálni, valamint ügyeljünk rá, hogy a kerti növényeink közelében ne legyenek a fent említett tereptárgyak elhelyezve. Ezen próbálkozásunkat akadályozhatja, ha a szomszéd telek gondozatlan, magasra nőtt rajta a gaz, vagy sok lom van kihelyezve, hiszen onnan is érkezhet az éjszakai invázió.
Búvóhelyek kialakítása
Az előbbi javaslattal ellentétesnek tűnhet ez a tanács, de ahogy a növényeinkhez közel eső búvóhelyeket meg kell szüntetni, úgy stratégiailag jó ötlet lehet az attól távol eső helyeken ezeket létesíteni. Egyrészt a csigák így a veteményestől távolabbi helyekre húzódnak vissza, másrészt napközben ezen búvóhelyek felfordításával kézzel is begyűjthetjük a kártevőket, ezzel is ritkítva a létszámukat.
Reggeli öntözés
Mivel a csigák főleg az esti és hajnali órákban bújnak elő, így az este átnedvesített talaj felhívást jelent keringőre. A száraz talajra még az esti órákban sem szívesen másznak rá, mivel nehézséget jelent számukra az ezen történő előrehaladás. Ezért érdemes az öntözést a reggeli órákra időzíteni, így nappal a felszíni rétegről a többlet nedvesség felszárad, éjszaka pedig korlátozzuk a csigák mozgását.
Fizikai akadályok
Érdemes a frissen kiültetett palántákra egy félbevágott PET palackot helyezni, így akadályozva meg, hogy a csúszómászók hozzáférhessenek. Aki fóliasátrat, üvegházat alakít ki, a kezdetektől korlátozhatja a kártevők bejutását. A magaságyások peremét érdemes kiszélesíteni, egy lefelé ívelő peremmel, amelyen a legtöbb csiga nem tud átmászni.
Taszító határmezsgyék létesítése?
Az előbbi témához kötődő javaslat, hogy a növényeinket olyan mulccsal, anyaggal vegyük körbe, amely taszítja a csigákat – bár ezek eredményessége vitatott. Egyesek úgy vélik, a csigák nem kedvelik az éles felületeket, ezért összetört tojáshéjat, vagy érdes kavicsot szórnak a növények köré. Hasonló elmélet szerint nem szívlelik, ha szőr ragad rájuk, így sokan próbálkoztak gyapjú vagy gyapot granulátummal. Egy érdekes elgondolás szerint rézdróttal vagy rézszalaggal érdemes körbevenni a védendő palántáinkat, mert állítólag a csigák a rézen áthaladva elektromos bizsergést éreznek, ami taszítja őket – erre a célra lehet kapni felragasztható rézszalagot is.
Ugyanakkor sok kísérlet azt mutatta, hogy bár a csigák vélhetően nem kedvelik ezeket az akadályokat, de nem tartóztatják fel őket hatékonyan. Például egyes kísérletek azt mutatták, hogy míg a házas csigák messziről elkerülik a rezet, a meztelen csigák viszont gond nélkül átmásznak rajtuk.
A brit Királyi Kertészeti Társaság (Royal Horticultural Society) vizsgálta ezen akadályok hatékonyságát. A tanulmány szerint mindegyik esetben azt tapasztalták, hogy nem mutatkozik kisebb kár az akadályokkal körülvett növények, és az akadály nélküliek között – vagyis az éhes csigákat az ilyen praktikák nem tartóztatják fel. (link: https://www.rhs.org.uk/science/articles/stop-slugs-and-snails) Az egyetlen, eredményt mutató szer a kovaföld volt – ez a finom por beszívja a nedvességet és rátapad a csigákra, ezért taszító számukra az érintése, elkerülik azt. A hátránya, hogy amint átnedvesedik, már nem tudja betölteni a csigariszató szerepét, ezért újra kell adagolni.
Sörcsapda
Egy valódi, ténylegesen bevált módszer a sörcsapda elhelyezése. A csigák számára ellenállhatatlan a sörélesztő illata, méterekről odakúsznak a kihelyezett sörös edényekhez. Erre a célra érdemes egy meredek falú edényt, például poharat a pereméig a földbe ásni és feltölteni félig sörrel. Állítólag csigák kedvence a barna Guiness stout fajtájú sör, de valójában a legolcsóbb lőrére is előbújnak – viszont nem kedvelik a gyümölcsös, alkoholmentes verziókat. Egy éjszaka alatt egy csapdában akár több tucat példányt is elejthetünk, a poharat érdemes egy-két naponta kiüríteni és újratölteni friss sörrel. Érdemes átgondolni, a kertünk mely pontjaira érdemes elhelyezni a csapdákat, legyünk körültekintőek ezen a téren! Az alábbi videóban látható egy egész hatékony módja a sörcsapda kialakításának.
Egy viszonylag újdonság: zab- és búzakorpa csapda
Ez a módszer egészen újkeletű, az elmúlt években jelentek meg az ezzel kapcsolatos videók, tapasztalatok a közösségi médián. A búzakorpa, zabkorpa és búzadara ellenállhatatlan csemege a kedvenc kártevőinknek – ugyanakkor ezek nedvszívó hatása miatt a csigát felpuffasztják, egyes tapasztalatok szerint ki is pukkadnak tőle, vagy egyszerűen csak mozgásképtelenné teszi őket. Ha utóbbiak nem is igazak, arra mindenesetre alkalmasak, hogy előcsalogassuk a csigákat a rejtekhelyükről és így összeszedjük őket. A csigaölő hatékonyság egyelőre még vitatott, de biztatók a beszámolók.
Éjjeli csigavadászat
Ha minden kötél szakad, fogjunk egy fejlámpát, vagy zseblámpát, és az esti órákban induljunk ki a kertbe egy vödörrel csigavadászatra! Sajnos különösen elszaporodott populációk esetén időnként sziszifuszi harcnak tűnhet a csúszómászók szüretelése, de ha nincs a számuk ritkítva, úgy a probléma exponenciálisan növekedhet.
A csigapusztítók: az indiai kacsák
Ha a végső megoldást keressük a csúszómászók felszámolására, bevethetjük a spanyol csigák ősi ellenségeit az indiai futókacsákat. Ezek a szárnyas jószágok híresek a csigák iránti étvágyukról, egyes területeken erre a célra bérelni is lehet egy kisebb rajt az udvarunkra. Hosszútávú megelőzésre – ha az udvarunk alkalmas –, akár magunk is tarthatjuk ezeket a baromfiakat. Elegendő időnként a veteményes közé engedni őket és mint egy terminátor – felkutatják és bekebelezik a kártevőket. Az alábbi videóban láthatjuk, miként alkalmazzák a kacsákat a kertben:
