12 évünk maradt megmenteni a világot!

Már nem az a kérdés, hogy a globális felmelegedés hatásai mikor lesznek érezhetők, hanem hogy mekkora mértékben fognak pusztítani. Az IPCC legújabb jelentése szerint azonnali világszintű változtatásokra van szükség!

Már nem csak a távoli jövő ködös problémája: a globális felmelegedés következményeiről minden eddiginél vészjóslóbb és pontosabb előrejelzést állapított meg az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC). Átfogó tudományos összegzést végeztek: összesen 6000 kutatás eredményeit elemezte ki 91 tudós a világ negyven országából. A levont következtetések sokkolóak: egyhangúan arra jutottak, hogy amennyiben néhány éven belül nem történik meg a világgazdaság gyökeres és teljes átalakítása, úgy a klímaváltozás súlyos, azonnali következményeivel kell majd számolnunk. A változtatásra csak néhány évünk maradt, a következmények viszont meghatározzák a követező évszázadot. 2040-re súlyos élelmiszerhiányra és gyakoribbá váló, pusztító erdőtüzekre kell fel felkészülnünk, és olyan jelenségekre, melyekre a témával foglalkozzó szakértők néhány éve még nem is gondoltak volna. Egy IPCC-jelentés gyakran hónapokig, de inkább évekig készül. A most bemutatott dokumentumot Hoesung Lee, az IPCC elnöke a szervezet eddigi legfontosabb munkájának tartja. 

Hova haladunk a mostani tempóval? A szerzők szerint, ha a széndioxid-kibocsátás mértéke változatlan marad, úgy a globális átlaghőmérséklet 1,5 celsius fokkal lesz melegebb 2040-re. Bár ez első hallásra nem tűnik elborzasztónak, de ez a változás már elegendő ahhoz, hogy teljes partszakaszok, kikötővárosok kerüljenek tenger alá, a gyakoribbá váló pusztító aszályok és egyre szélsőségesebb időjárási jelenségek pedig jelentős károkat okoznak a természetben és ezáltal a mezőgazdaságban is – világszerte jelentős gond lesz az élelmiszerhiány. És ezek még óvatos becslések voltak, a jelentés az alábbi katasztrófákat vetíti előre:

– sokkal több pusztítóan forró nyári napunk lenne;

– több lenne a hőséggel összefüggő haláleset és erdőtűz;

– a gabonafélék beporzásáért felelős rovarok eltűnhetnek;

– a hőség kipusztíthatja a növények természetes élőhelyeinek nagyjából a felét;

– a korallzátonyok 99 százaléka eltűnne (1,5 fokos felmelegedéssel 10 százalékuk megúszná);

– 2100-ra 10 centivel nőne a tengerszint, ami közvetlenül tízmillió ember életét tenné tönkre;

– közvetve meg sok tízmillióét, ha a sarki jég olvadása visszafordíthatatlanná válna;

– az elsavasodó óceánok csökkenő oxigéntartalma a kifogható halállomány méretét hárommillió tonnával csökkentené.

Milyen változtatásra van szükség? A tanulmányt összeállító tudósok szerint a katasztrófa elkerüléséhez az egész világgazdaság pár éven belüli teljes átalakítása kéne. Jó hírnek mondható, hogy az ehhez szükséges technológia már rendelkezésre áll. Ami hiányzik, az ezt támogató globális politikai hátszél. Világszerte el kellene fogadtatni jelentős szénadókat. A század végéig tonnánként 27 ezer dollárt is meg kéne haladnia, de ezt a javaslatot a két szuperhatalom, Kína és az USA jó eséllyel nem fogadná el.

Nem segít a helyzeten, hogy az Egyesült Államok jelenlegi vezetőjének, Donald Trumpnak a klímaváltozási politikája távol áll attól, hogy ilyen jellegű erőfeszítéseket tegyen. 6 évvel ezelőtt még egyenesen kitalációnak vélte a globális felmelegedést:

 „A globális felmelegedés elgondolását a kínaiak találták ki annak érdekében, hogy az Egyesült Államok termelékenységét versenyképtelenné tegye.” – olvasható egy korábbi tweetüzenetében.

Bár később visszavonta ezen kijelentését, de tavaly is megmutatta az államfő, miképp vélekedik a globális felmelegedés témájáról: akkor kijelentette, hogy kilépnek a Párizsi egyezményből (rajtuk kívül csak összesen két olyan ENSZ-tagország van, amely nem része a párizsi egyezménynek: Szíria és Nicaragua) Döntéséből kiderült, hogy az ország jelenlegi ipari stabilitása sokkal fontosabb, mint a globális előrelátó intézkedések. Trump azt mondta, hogy nagyon fontosnak tartja a környezetvédelmet, de nem tud támogatni egy olyan megállapodást, ami túl drága az Egyesült Államoknak. Szerinte az egyezmény Kínának és Indiának kedvez az Egyesült Államok kárára. Szerinte más országok azért örültek az Egyesült Államok részvételének, mert az kedvezőtlen volt az amerikaiaknak.

A Párizsi egyezményhez hasonló próbálkozások bár pozitívak, de egyszerűen nem elégségesek ahhoz, hogy a 1,5 fokos felmelegedésnek gátot szabjon.  A jelentésben felvetnek számos javaslatot, amire még feltétlenül szükség lenne a következmények enyhítésére:

– Nagy volumenű erdőtelepítési programok

– Átállás elektromos közlekedésre

– Széndioxid megkötő technológiák alkalmazása

– És a legfontosabb, a káros anyag (főleg a széndioxid) kibocsátás drasztikus csökkentése.

A 2010-es emisszió 45 százalékára kéne csökkenteni a kibocsátást 2030-ra annak érdekében, hogy a felmelegedést megelőzzük. Vagyis mindössze 12 évünk maradt cselekedni, és még ez sem lenne elég: 2047-re teljesen szénmentes gazdaságra kellene globálisan átállni, de még így is csak 66% lenne az esélye annak, hogy a század végére nem érjük el a visszafordíthatatlan 1,5 fokos felmelegedést.

Ha nem változtatunk a kibocsátás ütemén, 2030 és 2052 között érhetjük el a 1,5 fokos globális felmelegedést. Ennek a hatásai sokkal erősebben érződnének, mint ma, és a helyzet tovább romlana, ha 2 fokkal melegedne föl a légkör. Már most is tömegesével pusztulnak ki a fajok, de az 1,5 fokos változás mellett meg lehetne menteni a jelenlegi ökoszisztémák 10-30 százalékát A szakértők szerint a cél nem elérhetetlen, de azonnali cselekvésre lenne szükség; olyan átalakulásra, ami a gazdaság és a társadalom szinte minden területét érinti. Máskülönben nekünk annyi. Karon ülő gyermekeink lesznek a tanúi a világégésnek.