Volt egyszer egy konzervgyár Nagyatádon (III. rész)
A 80-as években még 50 ezer tonna készterméket gyártott az üzem. 2000-ben a helyi szakmai vezetés még utoljára meg tudta újítani a konzervgyárat, de a tulajdonosváltások vége az lett, hogy 2011-ben megszűnt a termelés.
A gyár az egész magyar konzervipart tömörítő Konzervipari Tröszt szervezetén belül működött 1964-től 1981-ig. A tröszt megszüntetése után, 1982. január 1-jétől újra önálló vállalattá alakult, Nagyatádi Konzervgyár néven. A változó fogyasztói szokásokhoz alkalmazkodva új termékekkel jelentek meg a piacon: egyebek között rostos üdítőitalokat, almasűrítményt, almapudingot is gyártottak. Az 1980-as évek közepén a gyár mintegy 50 ezer tonna készterméket állított elő, amelynek forgalmi értéke elérte az egymillárd forintot.
A gyár rendszerváltás utáni történetében sok a homályos pont, az elérhető forrásokból (főként újságcikkek) az alábbi főbb vonalak bontakoznak ki.
1995-2000-ig a LIMPEX Rt. által működtetett konzervipari vállalatcsoport tagja volt a nagyatádi gyár (a nyíregyházi, hatvani és szegedi gyár mellett). A közös termelési hálózat inkább hátrányokkal, mint előnyökkel járt, folyamatosak voltak a leépítések is. 2000 nyarán a LIMPEX csoport megszűnt, és az újra önállóvá vált nagyatádi üzem számára – amely akkor a Dunántúl egyetlen működő konzervgyára volt – új tulajdonost kerestek. Az akkori szakmai vezetés ismét át tudta állítani növekedésre az üzemet: megállt a leépítés, új feldolgozó gépsorokat állítottak munkába, beruházásokat, fejlesztéseket indítottak el. Újra saját márkanévvel – Nagyatádi Konzervgyár –, dizájnnal és termékkörrel jelent meg a piacon, új csomagolást és árucímkéket terveztettek. A hófehér alapszínnel, a tiszta és világos formákkal a nagyatádi termékek hagyományos ízét, egészséges és tartósítószer-mentes összetételét hangsúlyozták. A gyárban akkor 350 ember dolgozott.
2001-ben a cég többségi üzletrészét három Vas megyei állami gazdaság vásárolta meg. Egy 2006-os újságcikk tudósítása szerint azonban „az új tulajdonosok […] nem tudtak eleget tenni fizetési kötelezettségeiknek, ezért a konzervgyár 2004-ben ismét állami tulajdonba került. Nem sokkal később, döntően piaci gondok miatt állították le a termelést, majd elkezdődött a felszámolási eljárás. A tavalyi szezonban [2005-ben] már a Szigetváron is termelő Schenk és Társa Kft. működtette a céget – bérlőként. Az 1990-ben alapított társaság a német Obstkonservenfabrik Siegfried Linkenheil GmbH & Co. KG. érdekeltségébe tartozik.”
2011 februárjában a cég – gazdasági okok miatt – úgy döntött, hogy a nagyatádi gyárban megszüntetik a termelést, és a létesítmény a szigetvári gyár raktárbázisává és logisztikai telephelyévé válik. A kukorica- és borsókonzerveket gyártó gépsorokat leszerelték és Szigetvárra telepítették, a nagyatádi telephelyen raktározási és csomagolási munkák, továbbá logisztikai feladatok maradtak. Nyolc főnek felmondtak, 80 dolgozót azonban továbbra is alkalmaztak olyan munkarendben, hogy szezonban a szigetvári üzembe jártak dolgozni (ami napi 110 km-es ingázást jelentett).
Mára azonban ennyi sem maradt. Két évvel ezelőtt a Somogyszobi útra néző, elhagyott irodaépületre hatalmas molinó került: a gyár területe, épületei eladók vagy kiadók…
Források:
Nagyatádi Konzervgyár története 1939-1985.
Nagyatád Monográfiája II.