Sándor László atya: Isten szolgája soha nem lehet magányos
Képriportban mutatjuk be az idei húsvéti szertartásokat. Bár a templomok most zárva vannak, ám a lélek kapuja mindig nyitva van Krisztus előtt. A húsvéti időszakban forduljunk magunkba, és nyissunk a remény felé.
Képriportunkban bemutatjuk: a járvány ideje alatt Isten bennünk lakozik, a bezártság alatt arra szólít minket: forduljunk befelé, és halljuk meg szavait. Emberemlékezet óta nem volt példa rá, hogy a hívek nem látogathatták a keresztény szertartásokat. Ehhez hasonló akkor történt utoljára, amikor az állam és az egyház szembe kerültek egymással, és interdiktumot – a szentségek kiszolgáltatásának megvonását követeltek meg keresztényektől.
Most viszont nem egy torz ideára épített államai apparátus, hanem egy arctalan ellenség miatt vannak zárva a templom kapui – egyenesen kétségbeejtőnek hangozhatnak ezek a sorok, hiszen úgy tűnhet, az elveszettek most isten házába sem léphetnek be. Ám nem szabad elfelejtenünk, hogy a lélek kapujára nem lehet lakatot tenni: Krisztus nem a kőben és a vasban rejtőzik, hanem embertársainkban – mindazokban, akik a járvány idején veszélyben vannak, akik elvesztették munkájukat, akik a kilátástalanságot élik meg a korlátozó intézkedések miatt, és akik mind a segítsége vágyakoznak. Ezekben az időkben csendes imával és a felebarátainknak nyújtott segítséggel fogadhatjuk be Krisztust a lélek kápolnájába. A világnak egy olyan kereszt adatott, melyet mindenkinek a vállára kell vennie. Bíznunk kell abban, hogy a nélkülözés és a megpróbáltatás egy átmeneti időszak egy fényesebb jövő felé.
Ezekben az időkben az egyház a templomkapuk bezárásával sem zárkózik el a hívektől, a lehetőségekhez képest igyekszik továbbra is megnyugvást és reményt adni a rászorulóknak. A modern vívmányok segítségével már az otthonokba is eljutnak az ige szavai, az Atádhír a kijárási korlátozások bevezetése óta minden vasárnap közvetíti a templomi misét. Fotóriporterünk végigkísérte a nagyatádi plébános, Sándor László szertartásait a húsvét ünnepe alatt.
Sándor László atya misét tart Nagyszombaton. Hívek nélkül. A katolikus időszámításban ősi zsidó hagyományokra alapozva este, a sötétedés után már vasárnap van, ezért az esti misét húsvét vigiliájának, azaz virrasztásnak, az ünnep előestéjének nevezik. Húsvét vigíliája az év legszebb, de legbonyolultabb szertartása.
A vigiélia miséje. Az Igeliturgiában legalább három olvasmányt kell felolvasni az ószövetségből, majd a szentleckét és egyet az Evangéliumot. A szentlecke előtt hosszú hallgatás után megszólalt az orgona, harangok és a csengők is, amik nagycsütörtök óta némák voltak. Ezt követően felhangzott az alleluja, az örvendezés éneke, ami egész nagyböjtben nem szerepelt a liturgiában. A prédikáció után a keresztségi ígéretek megújítása következett.
Ezen a napon napközben semmilyen szertartás nincs, hiszen Krisztus ezen a napon még sírjában nyugodott, ezért ez még gyásznap. A „nagyszombati liturgia” kifejezés ezért téves, az esti szertartás már a húsvét vigiliája. Hívek nélkül a legszebb ünnep is szomorú.
A fotóriport összes képének megtekintéséhez kattintsanak a képgalériára:
Fotók: Röhrig Dániel
