Régi karácsonyok

A karácsony, Jézus születésének megünneplése a keresztény egyház legnagyobb ünnepe. A nagyatádiak, bodvicaiak, henésziek advent idején a régi időkben is rorátéra, hajnali misére jártak. Az elnevezés a mise kezdetén elhangzó mondatra utal: „Rorate coeli de super…” – „Harmatozzatok egek onnan felülről…”. Ádventet karácsony ünnepének első szentmiséje zárja le december 24-ét követően éjfélkor. Az angyal- vagy aranyos misének is nevezett szertartás föloldja a karácsonyi böjtöt, bevezeti az egész ünnepkört. Az éjféli mise a leghosszabb éjszaka közepén jelzi, hogy a Megváltó elűzi a sötétség hatalmait, születése megújítja a világot.

A karácsonyi ünnepkörhöz számos szokás kapcsolódott. Bodvicán és Kisatádon a 20. század első felében még szokás volt, hogy december 24-én délután a fiúk és a lányok csengőkkel, kolompokkal, kürttel és karikás ostorral nagy zajt csapva járták az utcákat, így készítvén elő karácsony estéjét. A szokás eredeti célja azonban régen a gonosz elűzése volt. A gyerekek alkonyatra végig értek, majd beköszöntek a házakhoz és karácsonyi énekeket énekeltek. Jutalmul almát, diót kaptak.

Az ünnep elérkezését a szobában felállított, vagy a mestergerendáról az asztal fölé lógatott karácsonyfa jelezte. A fára diót, almát, selyempapírba csomagolt kockacukrot, pattogatott kukoricából készített füzéreket akasztottak. A polgári családoknál szokás volt házilag készített szaloncukorral, különböző girlandokkal, üveggömbökkel díszíteni a karácsonyfát.

A legnépszerűbb karácsonyhoz kapcsolódó szokás magyar nyelvterületen a betlehemezés, amely Nagyatádon is szokásos volt a 20. század közepéig. A betlehemezés nagyobb előkészületet, betanulást igénylő, több szereplős dramatikus játék, melynek dunántúli változatában a pásztorok jelenete a játék központi része. A játék fő kelléke a jászol vagy templom alakú betlehem volt. Régebben felnőtt férfiak, később inkább gyerekek voltak a szereplők. Nagyatádról fennmaradt e pásztorjáték szövege, amelyet Szmodics Szilárd, a polgári iskola igazgatója jegyzett le 1906-ban. A szöveg a Néprajzi Múzeum adattárában maradt fenn.

A nagyatádi betlehemest négy szereplők adta elő: Angyal, I. Pásztor, II. Pásztor, Dadó. A játék fontos része volt a pásztorok évődése az öreg, süket pásztorral, a Dadóval, illetve az adománykérés. Részlet a játék szövegéből:

„I. Pásztor:

Én azt álmodtam, hogy az én jó házi gazdám olyan

Kolbászt akasztott a nyakamba, hogy girledésztem

görledesztem alatta.

Hát te pajtás mit álmodtál?

II. Pásztor:

Én azt álmodtam, hogy az én házi gazdám

Egy mákospatkót nyomott a tarisznyámba.

Hát kend apus mit álmodott?

Dadó:

Hö, hö! A régi öregek nem szoktak

Ilyen jóravalóságot álmodozni,

hanem az én álmomban láttam

egy akkora pókot, az akkorát tojott, hogy három

szabadkirályi várost elöntött, de nem ám akkorát,

mint Bécs, Pest, Párizs, hanem akkorát,

mint Hókamalom, Döbrög és Szentkirály.

Ezek az én szabadkirályi városaim.

Nem az nem szerelmes fiaim!

Higgyünk az angyalba, vigyünk a ma született

kis Jézuskának ajándékot.”

A játék végén együtt énekelték:

„Nosza tehát siessünk, siessünk, Betlehembe elmenjünk,

Ott találjuk a Jézust, kit már régen kerestünk, mert azt mondják

angyalok, égből zengő szózatok, hogy a kisded a jászolban

barmok közt nyugszik, hogy a kisded a jászolban barmok közt nyugszik.”

Források:

Kapitány Orsolya: Fejezetek Nagyatád és a hozzácsatolt települések paraszti rétegének életéből. In: Nagyatád monográfiája II. Nagyatád, 2001: 476-481.

Magyar Néprajz VII. (1990). Betlehemezés.