„Miből élt az ember…?”
Augusztus 22-24. között történész tábornak adott helyet a nagyatádi Hotel Solar. A háromnapos nyári konferenciatábort a Magyar Történelmi Társulat és annak Dél-dunántúli Csoportja szervezte. Hauptman Gyöngyi írása.
A Magyar Történelmi Társulat egy hagyományt követett ezzel a konferenciával, hiszen 1986 óta minden évben más-más dél-dunántúli helyszínen rendezik azt meg.
Az idei előadásokban a különböző történelmi korok jövedelmi, jövedelemszerkezeti és vagyonszerzési változásait vizsgálták az ország különböző pontjairól és intézményeiből érkezett történészek. Mind a történelmi korszakok, mind a társadalmi csoportok tekintetében rendkívül széleskörű, változatos témájú előadások hangzottak el, nagy ívű áttekintést nyújtva az ember életét minden korban alapvetően meghatározó témáról.
Két előadás középkori témákat dolgozott fel. F. Romhányi Beatrix a középkori magyarországi kolostorok vagyonáról, jövedelméről, s ezzel összefüggésben a szerzetesi gazdálkodásról tartott előadást. Mivel a monostori birtokokat csak nagyon korlátozottan lehetett növelni, a szerzetesek rendkívül innovatív technikákat alkalmaztak a gazdálkodásban az adottságok minél teljesebb kiaknázása érdekében. Kádas István a hosszú 15. század állami adóbevételeinek változásait mutatta be Zsigmond királytól (1387-1437) egészen Mohácsig (1526).
Két előadás foglalkozott 18. századi témákkal: Szemethy Tamás a Habsburg Birodalom magyarországi berendezkedésével összefüggésben kialakuló új elit, az armális nemesség vagyoni helyzetét mutatta be. Horváth István Eszterházy Károly egri püspök uradalmának jövedelmét vizsgálta meg egy adott időpontban. A sikeres gazdálkodásból adódó többletjövedelmet a püspök új plébániák létrehozására, templomok építésére és az egyetemi tanárok fizetésének finanszírozására fordította.
Több előadás szólt további gazdag társadalmi csoportok vagyoni helyzetéről, jövedelemgyarapítási stratégiáiról: az arisztokrata Károlyi család két generációjának vagyoni helyzetéről beszélt Fehér György, Nagy Imre Gábor a legnagyobb adófizetők csoportját elemezte a két világháború közötti Pécsett, Ballabás Dániel pedig a dualizmus kori hitbizományokat vizsgálta.
Nagyatádon többször is találkozhattunk már Kaposi Zoltánnal, aki a Nagyatádon, ill. környékén birtokos Czindery és Somssich családokról tartott elődásokat. Legutóbb tavaly ősszel járt itt, amikor a somogyi birtokosok között említette a kaszópusztai birtokot létrehozó Hohenlohe Kraft Keresztély herceget is. A konferencián tartott előadásában most részletesen bemutatta a német főnemes szerteágazó és rendkívül jövedelmező vállalkozásait, gazdasági tevékenységét.
A konferencián azonban nem csupán a gazdagokról volt szó. Borsy Judit a paraszti jövedelmek változásait vizsgálta a 19. században, rámutatva többek között arra, hogy a rendkívül kötött gazdálkodási rendszer mellett milyen lehetőségei voltak a jobbágyoknak jövedelmük, földjeik gyarapítására (pl. milyen előnyei voltak a dézsmamentes szőlőbirtokoknak). Mészáros Balázs a 19. századi Pécsett élő vagyontalan emberek mindennapjairól adott áttekintést, megpróbálva körülírni azt is, hogy ki a szegény. Milyen kritériumok, jellemzők alapján tekintettek valakit a korabeli hatóságok szegénynek, és ezáltal segélyre jogosultnak (a kategóriába jellemzően a vagyontalan és beteg idős emberek, ill. a gyermeket nevelő kis jövedelmű családok kerültek be).
Három előadás pedig a tulajdon, a vagyon elvesztéséről, ill. az attól való erőszakos megfosztás eseteiről szólt. Ablonczy Balázs az első világháborút követő összeomlás következtében menekülni kényszerült köztisztviselők megélhetési lehetőségeit vizsgálta előadásában: hogyan vergődött az állam és a rászorulók a pótlékok, segélyek, illetménykiegészítések rengetegében. Vörös István Károly a zsidó tulajdon elrablásáról beszélt az 1944-1945 során hozott számtalan állami rendelet bemutatásán keresztül (az 1945 utáni magyar kormány rendeleteit is beleértve). Tóth Judit pedig a kommunista hatalom által kuláknak bélyegzett paraszti réteg vagyoni ellehetetlenítését mutatta be az 1940-1950-es évek fordulóján. Előadásában az állami rendeletek elemzését a korabeli propagandaújságnak számító Ludas Matyi témába vágó karikatúriának vizsgálatával egészítette ki.
Az előadások után mindig tere volt a hozzászólásoknak, kérdéseknek, vitának és beszélgetésnek, amelyek legalább olyan érdekesek és gondolatébresztőek voltak, mint maguk a félórás előadások. S mindez rendkívül jó hangulatú, barátságos, fesztelen légkörben, amelyben mindenki nagyon jól érezte magát. Ablonczy Balázs, a Magyar Történelm Társulat titkára zárszavában nagyon eredményesnek értékelte a konferencia mindhárom napját, kiemelve, hogy – bár talán közhelynek tűnik, mégis ez a legfontosabb – minden kutatás, minden előadás központjában maga az ember áll.
