Ormai István: Úgy érzem, azt gondolom, hogy elvégeztem a munkámat
Ormai István 1994 óta vezette Nagyatádot, az utolsó ciklusa pedig szeptember 30-án lejár. A polgármester az irodájában fogadott minket, ahol beszélgettünk a megváltozott korszellemről, a felelősségről, a nehéz időszakokról, de elsősorban Nagyatádról.
Megváltozott korszellem
30 évvel ezelőtt a nagyatádiak közösen gondolkodtak a város jövőjéről, a város sorsáról. Elképzeléseik, várakozásaik, reményeik voltak. Emellett tettvágy, részvételi szándék volt bennük. Ez egy lázas, nyüzsgő, aktív időszak volt Nagyatádon. Élénk társadalmi élet volt, az emberek beszélgettek egymással Nagyatádról, terveztek, ötleteik voltak. A társadalmi élet eseményein találkoztak. A művelődési ház egy nyüzsgő közösségi tér volt. Az emberek valami miatt jöttek – kultúra, művészet, társaság – de ezeken túl mindig beszélgettek a közügyekről is.
Az azóta eltelt három évtizedben a korszak, a korszellem megváltozott. Az életmód is megváltozott. Sokkal kevésbé fontosak a közügyek, kevésbé beszélik meg ezt egymással az emberek. Ez alapvetően a közösségi média, a kereskedelmi televíziós és a politika hatása. Korunk politikája nem igényli a civileket, a civil társadalom véleményének megfogalmazását, képviseletét.
Napjainkig az volt az egyik célom, hogy a városnak a lokálpatrióta, szolidáris szellemiségét erősítsem, az összetartozás érzését, a felelősségtudatot megőrizzem. Ezért támogattam minden civil kezdeményezést, minden közösséget, függetlenül attól, hogy milyen sokan voltak, mivel foglalkoztak. Annak van jelentősége, hogy legyenek civil kezdeményezések, a véleménynyilvánítástól a cselekvésig, valaminek a megszervezésééig, egy-egy ügy képviseletéig, megvalósításáig.
Összefoglalva: 30 évvel ezelőtt saját magunk munkájától, tudásától, cselekvésétől, akaratától vártuk, hogy jobbá tudjunk tenni a települést. Ma az emberek döntő többsége azt várja, hogy politika majd jobbá teszi, elintézi, más valaki, máshol megoldja. Ez nem igaz. Csak magunktól várhatjuk azt, hogy fejlesszünk egy települést, hogy jobbá tegyük. Nekünk, helyben kell megfogalmazni a célokat, együttműködést kell kérni a kormányzattól, a gazdaság szereplőitől, az intézményektől, az állami szervezetektől. Azonban a célokat nekünk kell megfogalmazni. Ha nem fogalmazzuk meg, nem fog történni semmi. Ha helyben nem tudják a város vezetői megfogalmazni, nem mondják ki, hogy mit akarnak, akkor nem fog történni semmi. Akarni kell, amiről meg vagyunk győződve, hogy hasznára válik a városnak, Nagyatádnak és a nagyatádiaknak, azt akarni kell, és tenni kell érte, cselekedni kell azért, hogy az megvalósuljon helyben.
Nagyatád egy élő szervezet, szerveződés, egy közösség
A mindennapokban lehet megismerni a közösséget, meg kell ismerni a vágyakat, a szándékokat, a törekvéseket. Tanácsadóktól ezeket nem lehet megtudni, csak az emberektől tudhatjuk meg, hogy mi a fontos számukra. Ezek, persze nem konkrétan megfogalmazott szándékok és javaslatok, hanem magatartások és elképzelések. A város valóságát és a mindennapokból szerzett tudást kell perspektívává fogalmazni.
Ha egy városvezető összegyűjti ezt magában, és mellé teszi azt a tudást, hogy a városnak milyen erőforrásai, mennyi pénze, milyen adottságai, milyen intézményei vannak, akkor lehet perspektivikus célokat felállítani, és ennek a felelőse a polgármester. Majd ezeket a szándékokat, célokat, programokat meg kell beszélni a döntéshozókkal, a képviselő-testülettel, elmondani, leírni, megmutatni és végül elfogadni. Ez mindig így volt.
Előfordult, hogy olyan döntés született, ami nem volt teljesen egyértelmű. Azért, mert a tudás, ami egy reális, a jövőt szolgáló döntéshez kell, az a városházán van és a polgármesternél kell, hogy legyen.
Lehetőség és felelősség
Amikor 1994-ben elindultam a választáson, akkor volt bennem egy szándék, egy akarat arra, hogy dolgozzak a városért. Én ezt egy lehetőségnek és felelősségnek tekintettem. Annak a lehetősége teremtődik meg azáltal, hogy valaki vezető lesz, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokat jól fel tudja használni.
Már előtte is figyelemmel kísértem a város dolgait – mindenre kiterjedően. Minden érdekelt, ami Nagyatádon történik. Amikor először bizalmat szavaztak nekem a nagyatádiak, akkor másnap el kellett kezdeni dolgozni. Itt nincs ráhangolódási idő, próbaidő, azonban soha nem volt bennem tartózkodás és félelem, ha dönteni kellett.
Meg kellett tanulni elfogadni azokat a dolgokat, amelyeken nem lehet változtatni, mert nincsenek meg hozzá az eszközeink, a lehetőségeink. Ilyen esetben nem érdemes gondolkodni. Azonban az álláspontot mindig ismertettem, hogy mi a képviselő-testület, vagy a polgármester véleménye, de egy törvénnyel szemben nem lehet mit tenni. Ilyen volt például az iskolák államosítása, vagy a kórház államosítása. Az iskolákat sajnálom, a kórház viszont az államnál kell, hogy legyen, hiszen ez egy nagy területet, nemcsak Nagyatádot látja el, egész más kompetenciákat igényel a fenntartása, az állami feladat. Azonban az iskoláknál más az álláspontom: azok önkormányzati fenntartásban kellett volna, hogy maradjanak.
Nehéz időszakok
A 30 év alatt voltak politikailag és pénzügyileg nehéz helyzetek. Mindegyiket megoldottuk. Például 2000 és 2010 között az volt a kérdés, hogy egyáltalán fejlesszünk-e. Erre nyilván az a válasz, hogy igen. Azonban az akkori pályázati rendszer úgy működött, hogy 30 százalékos önrészt kellett biztosítaniuk az önkormányzatoknak. Ez egy milliárdos, de akár 500 milliós beruházásnál is nagyon nagy összeg volt. Ennek a biztosítása okozta a nehéz helyzetét az önkormányzatoknak, mert ezeket hitelből kellett biztosítani. Mindemellett – ez a mai napig így van – a működésnek, az intézmények finanszírozásának csak egy részét biztosította az állami támogatás. Ez egy kettős szorítás volt, egy kényszerpálya, hisz működni és fejlődni kellett egy hosszú, nehéz gazdálkodási időszakban is.
A másik nehéz időszak az utolsó ciklusban, tehát 2019 és 2024 között történt. Először a Covid-időszak, ami minden nehézsége és nagyon súlyos következménye ellenére azt is megmutatta, hogy a város, a polgármesteri hivatal és a város intézményei alkalmasak arra, hogy egy ilyen nehéz helyzetet kezeljenek, az ellátásokat zavartalanul tudtuk biztosítani, pedig 140 millió forint veszteséget okozott egy év alatt a városnak. Emellett egy nagyszerű összefogás is volt a városban. Elindítottuk a Covid-kamrát, amikor élelmiszerre gyűjtöttünk a rászorulóknak, és egy olyan szolidaritási hullám indult el a városban, ami példaértékű.
A másik pedig az energiaválság, ami robbanásszerűen jelent meg és lehetetlen helyzetbe hozta a településeket. Ebben is helyt tudtunk állni: a kollégák hozzáértő és elkötelezett munkája eredményeként átalakítottuk az energiagazdálkodásunkat, és itt bizonyosodott be, hogy az előző másfél évtizedben az intézményi felújítások során mindig épületenergetikai, energiamegtakarítást hozó munkákat végeztünk el mindenhol, teljesen korszerűsítettük a közvilágítást, öt intézményben pontosan az energiaár-robbanás idején indult el a geotermikus fűtési rendszer. Ezeknek az előrelátó fejlesztéseknek köszönhetően nem a legrosszabb pozícióban érte Nagyatádot az energiaválság.
Felülemelkedni bizonyos érdekeken
Mindig vannak személyes, üzleti, gazdasági érdekek és szempontok. Az a kérdés, hogy ezeken túllépve, felülemelkedve, az egész település érdekét szolgálva lehet-e döntést hozni. Nagyon jó érzéssel mondom, hogy lehet. Ez vonatkozik a személyi kérdésekre is. Soha nem volt egyszerű jelentős létszámcsökkentéseket végigvinni. Sőt, nehéz. Ezt a másik oldalt is értő és érző gondolkodással, de meg kellett tenni. Ha változnak a körülmények, a feladatok, azokhoz alkalmazkodni kell. A változásokhoz alkalmazkodni kell. Ez egy nagyon fontos dolog. Ha nem alkalmazkodsz, akkor rossz hatékonysággal dolgozol, vesztessé válsz.
A céljainkat konkréttá, megfoghatóvá, kifejezhetővé, rögzíthetővé tettük
Az első napoktól kezdve úgy dolgoztunk, hogy mire van szüksége Nagyatádnak, a nagyatádiaknak, ahhoz, hogy fejlődjön, hogy jobb legyen, hogy jobbak legyenek az életfeltételek, hogy a pozíciója a városnak erősödjön. Ez nagyon fontos. Hogy mire van szüksége? Most mit mondanak az emberek, mit mondanak a vállalkozók, mit mondanak a gazdasági élet szereplői, mit szeretnének az intézmények? Ezeket kell programba foglalni.
Ezek a célok, a városfejlesztés céljainak megvalósításához tudni kell, hogy mit akarunk, elő kell készíteni és meg kell teremteni a pénzügyi feltételeit. Ezért volt fontos mindig számunkra, hogy több célunk legyen, és ahogy a pályázati lehetőségek megnyílnak, azonnal be tudjuk adni a pályázatokat. Emiatt nagyon sokszor nyertünk támogatást, és így tudtuk fejleszteni a várost. Azon dolgoztunk, hogy legyenek terveink. Hogy tudjuk mit szeretnénk, és mit kell ahhoz tenni, hogy megvalósuljanak. Tehát a céljainkat konkrétan megfoghatóvá, kifejezhetővé, rögzíthetővé tettük.
Létrehozni azt, ami nincs, és megújítani a meglévőt
Két csoportra lehet osztani a célokat: létrehozni azt, ami nincs, de szükség van rá, és megújítani a meglévőt. A meglévők jobbá, többé tétele.
Talán a két legfontosabb fejlesztés a gimnázium és a Bárdos iskola felújítása volt. A nagyatádiak közül sokan emlékeznek rá, hogy előbbinél, ahol most az aula van, egy töredezett betonos udvar volt, utóbbinál meg egy salakos. Ez a kettő nagy öröm számomra, hogy meg tudtuk csinálni, hogy egy új gimnáziumi épületet teremtettünk, egy gyakorlatilag új általános iskolát építettünk. A gimnáziumra rekonstrukciójára háromszor is pályázatunk, mire sikerült rá pénzt szerezni.
A másik pedig a sportcsarnok. Ez egy szimbolikus dolog volt. A nagyatádiak nagyon régóta akarták, óriási, közös erőfeszítéssel építettük meg. A nagyatádiak közös akaratának egyik szimbóluma. Amikor megnyitottuk, zsúfolásig volt a nézőtér, majd elkezdtek bevonulni a nagyatádi sportegyesületek, és a küzdőtér is zsúfolásig telt. Jöttek az öltözők felől, és úgy tűnt, soha nem fogynak el. Ez egy hihetetlen élmény volt, a város lakóinak közös, felejthetetlen élménye.
30 évvel ezelőtt magamban, és kimondva is vállaltam, hogy dolgozok Nagyatádért. Úgy érzem, azt gondolom, hogy elvégeztem a munkámat. Azért lehettem 30 évig polgármester, és azért választottak meg újra és újra, mert úgy érzem volt egy követhetőség, következetesség, egy kiszámíthatóság a munkámban. Mindig Nagyatádért dolgoztam. 30 éve is nagyon szerettem ezt a várost, és most is nagyon szeretem. És mindig szeretni fogom.
