„Nem keresem, de hiszek benne”

Csütörtökön este a T25 Művészeti Galéria díszterme adott otthont Gerlecz László Láthatatlan világ című vetített képes előadásának, ami alapvetően a gombák csodálatos világába engedett betekintést, de ennél sokkal többről volt szó.

Kóczián Zoltán Gergely köszöntötte a szép számmal megjelent közönséget tegnap este 6 órakor a T25 Művészeti Galériában Gerlecz László vetített képes előadásán, előtte pedig Striteczky Maja hegedűjátékában gyönyörködhettek a vendégek.

– Közel tíz éve alapítottuk újra a Nagyatádi Fotókört, azóta ő a lelke és mozgatórugója, nem mellesleg feltette Nagyatádot az ország fotós térképére – mondta a fotókör vezetője. Ezzel kapcsolatban nekiálltunk megszámolni, hogy hányszor lett Gerlecz-fotó a Nap képe a National Geographic felületén, de két tucat kép után abbahagytuk a számolást.

Kóczián Zoltán, a Nagyatádi Fotókör vezetője

László egy különleges módszert alkalmaz a fotók készítése során, az etikus természetfotózást, ami annyit jelent, hogy semmilyen szinten nem avatkozik bele a kompozícióba, mindent úgy láthatunk a képein, ahogy azt a természet megalkotta.

A kiállítás címe sem véletlen, hisz olyan dolgokat mutat be a képein keresztül, amit a hétköznapokban nem láthatunk. Vagyis láthatnánk, ha lassítanánk egy kicsit.

– Szeretném ezekkel a képekkel felhívni a figyelmet arra is, hogy egy kicsit lassítsunk, érezzük a levegőt, az illatokat, a szelet, álljunk meg – mondta. – Mindezek, amiket bemutatok, mindenki láthatja a saját szemével is, ha elég türelmes, és a legegyszerűbb technikával is megörökítheti.

Elengedhetetlen, hogy az ember szeresse azt, amit csinál, Gerlecz László fotóin pedig látszik a szeretet és az elhivatottság is. Vallja: hit, remény és szeretet kell az igazán jó természetfotóhoz. Hinni, hogy minden eszköze működni fog, reménykedni, hogy megláthatja azt, amiért érkezett, a szeretet pedig nem szorul különösebb magyarázatra.

Egészen varázslatos világba kalauzolta a közönséget Gerlecz László

A hit egyébként többször is szóba került, és valóban könnyű elképzelni a fotókat látva, ahogy a gombák spóráiból olyan mintákat formál a szellő, amelyekre hirtelen nem lehet magyarázatot találni, hogy ezek nem feltétlenül véletlenek.

Azt egyébként az előadás előtt nekünk, illetve az előadáson is többször hangsúlyozta, hogy a képek 98 százaléka Nagyatádon, azon belül is az Ámor-erdőben és annak szűk környezetében készült, tehát olyan csoda vesz körül minket, amit bárki megtalálhat, ha elég figyelmes.

Ahogy fogalmazott: nem keresem a láthatatlant, de hiszek benne.

Egy dologgal azért vitatkoznánk az előadáson elhangzottak közül: László azt vallja, hogy ő nem természetfotós, csak fotózza a természetet, de véleményünk szerint, aki ilyen türelemmel, szeretettel, tisztelettel és tudással áll a természethez, az természetfotós.