Nagyatádról indult az idei Ultrabalaton női győztese

Szívmelengetőnek nevezte Cseke Lilla, hogy megkerestük a számára nagyon kedves városból. Itt töltötte gyerekkora és fiatalsága 17 évét. Az Atádhírnek azt mondta, szüleiért és a magányos nőkért futotta le a 211 km-t.

Lilla ugyan Fehérgyarmaton született, de öt éves korában Nagyatádra nevezték ki református lelkész édesapját, így a főiskola befejezéséig itt lakott.

– Egyáltalán nem voltam sportos, mindössze egy évig atlétikáztam a gimiben, annyi kötődésem volt még a sporthoz, hogy mindig lelkesen szurkoltunk az ironmanen, olyankor szinte fölrobbant a város. Egyébként énekarra, zeneiskolába és néptáncra jártam.

Főleg ezek a fellépések élnek benne élesen Nagyatádról, no, meg az első szerelem, a gimis osztálykirándulások, a suli bulik, ahogy ő fogalmaz. A Széchenyi park, Nagyatád tisztasága, virágos, jó hangulata idéződik föl benne, a Rinya patak és a faszobrász alkotótelep.

Lilla szociális munkás szakon végezte a főiskolát, utána már nem jött vissza Nagyatádra, néhány évvel később költözött Budapestre, azóta is ott él.

– 2016-ban kezdtem el futni, az volt a célom, hogy egy versenyen lefussam a maratont. Amikor megláttam, hogy Nagyatádon lesz egy futófesztivál, rögtön tudtam, ott fogom életem első maratonját futni.

Ám mire elérkezett a verseny időpontja, addigra már elkezdett maratonon túli távokat is futni. Persze, nem csupán ebből áll az élete. Szociális területen rövid ideig dolgozott, aztán az üzleti szférában helyezkedett el, jelenleg is egy informatikai cég munkatársa, toborzással, kiválasztással foglalkozik. A munkahelyén támogatják a versenyzéseit, de Lilla a szabadidejében is jóval sokoldalúbb ennél.

– Szeretek tanulni, tavaly pl. egy gyásztanácsadó képzést végeztem el, most pedig egy sport coach képzésre járok. Gyakran találkozom a barátaimmal, szeretek táncolni, koncertekre járunk – pl. a Vad Fruttik, a Kiscsillag, Péterfy Bori a kedvenceim -, szóval meglehetősen aktív vagyok.

És a szociális érzékenysége is megmaradt: egy csapattal szendvicseket készít időnként, ezeket aztán futás közben szétosztják a hajléktalanok között; gyűjtött már hospice háznak; mostanság pedig a Suhanj Alapítvány egyik látássérült tagjával edz rendszeresen.

A múlt pénteki Ultrabalatonon 20 óra 15 perc alatt teljesítette a 211 km-es távot, azaz körbefutotta a Balatont.

– Az egyes szakaszokon gondoltam valakire, ez pszichés segítséget is jelentett. Egy részt az édesanyámért futottam, egy másikat édesapa emlékére. Végül azokért a nőkért, akik magánéleti, párkapcsolati gondokkal küszködnek, válást kellett elszenvedniük, vagy rossz kapcsolatban élnek, netán egyszerűen csak egyedül vannak, én is átéltem ilyeneket. Ha mész az utcán, és látsz egy csinos, futó nőt, nem tudhatod, mi van mögötte, mi zajlik benne.

Lilla azt mondja, a futás nem megoldás minden bajra, de sokat képes segíteni. Pusztán azzal, hogy kimozdulunk a négy fal közül, és találkozhatunk is másokkal, akár sorstársakkal is, ráadásul a mozgás stresszoldó.

– A futás össze tudja hozni az embereket, és ha érzik, hogy nincsenek egyedül, hogy nem magányosan kell hordozniuk a terheiket, az már félút a siker felé. Megtanulhatjuk, hogy ha csak a következő napért is, de csináljuk tovább, ne adjuk fel, ne veszítsük el a célt, a reményt, hogy lépjünk eggyel tovább, tegyük meg a következő lépést.

Lilla jövőbeni célja, hogy magyar válogatottként futhasson a 24 órás Európa-bajnokságon és 100 km-en a világbajnokságon. Azt kívánta ifjúsága városának: képes legyen mindenki megtenni a saját következő lépését.