Nagy Imrére emlékeztek tegnap este Nagyatádon

A forradalmak időtlenek, a történelem megtörtént, velünk van és az igazság mindig érvényesülni fog – fogalmazott Ormai István vasárnap este a Nagy Imre téren.

Nagy Imre kivégzésének és újratemetésének évfordulóján emlékeztek meg a nagyatádiak az 1956-os forradalom mártír-miniszterelnökéről.

– Győzhet-e a zsarnokság ellen a szabadság? Győzhet-e a jó a gonosz ellen? Ez egy örök kérdés, egy történelmi kérdés. A jó és a rossz harca, ami nemcsak a filmekben, a mondákban, a legendákban, a regényekben központi kérdés, hanem a való életben is. A történelem is a jó és a rossz harca. Az elnyomás és a szabadság, a zsarnokság és a demokrácia, az igazságtalanság és az igazságosság harca folyik a történelemben – mondta a polgármester a megemlékezésen.

Ormai István úgy fogalmazott: két ragyogó csillag van a magyar történelemben. Az 1848-as és az 1956-os forradalom.

– Amikor 1945 és 1948 között Nagy Imre földművelésügyi miniszter volt, földet osztott. Azt akarta, hogy a parasztoknak jobb legyen. Amikor 1953 és 1955 között miniszterelnök volt, akkor azt akarta, hogy változás legyen: megszüntette az internáló-táborokat, megszüntette azt a butaságot, hogy a vas és acél országa akarjunk lenni, megemelte a béreket, kinyitotta a gondolkodásnak, az emberek közösségeinek szerveződésének lehetőséget, egy szabadabb, jobb társadalmat akart. Bele is bukott. Hiszen 1955-ben leváltottak, kizárták a pártból és felszólították, hogy gyakoroljon önkritikát. Ez akkor azt jelentette, hogy mondja azt: mindent rosszul látott, és az elvtársak látják jól. Ezt Nagy Imre nem tette meg.

Nagy Imrét végül 1958 június 16-án hajnalban kivégezték a Kisfogház udvarán. Testét kátránypapírba tekerték, arccal a föld felé eltemették, sírjára rossz bútorokat húztak.

– Mivel a forradalom céljai időtlenek, ezért történhetett az, hogy amikor a 80-as években megfogalmazódott a társadalomban – ugyan nem forradalmi hevülettel – hogy mást akarunk, másképpen szeretnénk élni, független, demokratikus és szabad Magyarországot akarunk, akkor a szerveződések, találkozások ugyanúgy zajlottak, mint 1956-ban. Kisebb csoportokban, gondolkodó emberek – aztán egyre többen – kerestek egymással kapcsolatot.

Akkor nem volt forradalmi a hangulat, és valami hiányzott. És ez a valami lett Nagy Imre és mártírtársai 1989. június 16-i újratemetése a Hősök terén, hangzott el.

– Az 1956-ban vállalt, rá szabott történelmi szerep és az újratemetésének a szimbóluma az, ami miatt a magyar történelemben Nagy Imre nagyon fontos személyiség. És ami az ő nevéhez, a munkásságához, erre a nagyon rövid és szimbolikus megjelenéséhez, a magyar történelemhez kötődik azt nem szabad elfelejteni. Megpróbálták több évtizeden keresztül elhazudni és elhallgatni.

Ormai István hozzátette: most is elhallgatják Nagy Imre nevét, mert kommunista volt. Azért hallgatják el, mert valamennyi magyar ember, a dolgozó, a hétköznapok magyar embereinek a szempontjait az érdekeit, a céljait szimbolizálja. Nagy Imre a demokrácia, a szolidaritás, az egymás felé fordulás.

– Egyszerűen fogalmazva: egy igazságosabb, a szegényeknek segítő, a közteherviselésbe a gazdagokat jobban bevonó társadalmat akart. Szabad sajtót, szabad véleménynyilvánítást, nyugalmas, boldog életet. Ezt szimbolizálja az ő történelmi szerepe. Ki kell mondani a nevét, legalább ilyenkor. És minden október 23-ai ünnepségen, a nemzeti ünnepünkön ki kell mondani Nagy Imre miniszterelnök nevét. Mert hozzátartozik a magyar történelemhez, a történelem pedig nem engedi, hogy meghamisítsák – zárta gondolatait a polgármester.

A megemlékező beszéd után a Nagy Imre emlékkő előtt tisztelegtek, gyújtottak mécsest és helyezték el az emlékezés virágait a nagyatádiak.