Kiforrottak a karikatúrái a nagyatádi származású portréfestőnek

A 36 éves grafikus már napi szinten készít felkérésre portékat és karikatúrákat – mint mondja, utóbbiban mostanra találta meg a stílusát. Már a hennafestés is felkerült a repertoárjába.

Egy kép felér ezer szóval – ennek alapján Kosztelecz Gabriella már egy teljes könyvtárat megtölthetne alkotásaival. Most már több mint egy évtizede fogott bele a portrék rajzolásába, néhány éve pedig már karikatúrákat is készít – utóbbiban saját elmondása szerint mostanra találta meg a stílusvonalát.

– Sok portrérajzolás után jut el az ember egy olyan szintre, ami után már rögzülnek a fejében az arányok, ezután lehet csak hitelesen karikatúrázni – mesélte Gabriella.

15 éve még teljesen máshogy képzelte az életét, mondhatni, nem is önszántából lett grafikus: barátai már akkor felismerték benne a tehetséget, ezért „ellopták” a rajzait és megmutatták egy rajztanárnak. Az alkotások láttán a pedagógus felajánlotta, hogy felkészíti őt a felvételi vizsgára, így jutott be a kaposvári egyetem grafikus szakára. Tanulmányai befejeztével állt neki a portrék készítésének és azóta a megrendelések száma folyamatosan nőtt. Most már olyan sok munkája akad, hogy a portrék többségéhez nem élő személyek ülnek modellt.

– Eredetileg élőben szerettem volna portrézni, de meggyorsult a világ, úgyhogy most már fénykép alapján készítem a képeket, és most már főállásban csinálom egész nap. Elvonulok a műtermemben és ott dolgozom a megrendeléseken. Minden napra van munka: egy portré elkészítése 1-2 hét, a karikatúra pedig egy-két nap. Mindig vannak megrendelések, volt, hogy külföldről is. Folyamatosan fejlesztem magam, új stílusokat próbálok.

Gabriella portréi általában fekete-fehérek, szénnel vagy pasztellkrétával készülnek, de most már színes pasztellkrétát is használ. Készített képeket akrillal is, sőt az olajfestményekben is kipróbálta magát, bár hozzátette, ennek elkészítése a festék természetéből adódóan a leglassabb munka, egy alkotás akár 1-2 hónapig is készülhet.

Amióta a karikatúrákban kiforrott a stílusa, egyre többet jár különböző rendezvényekre is rajzolni. Gabriella legutóbb a csurgói Csusza Fesztiválon, a heresznyei falunapon és az Őrségi Vásáron települt ki karikatúrákat készíteni. Mint mondta, az emberek nagyon fogékonyak erre a műfajra.

– Kiültem a kis műanyag székemmel, napernyőmmel, asztalommal, és 8 órán keresztül folyamatosan rajzoltam az embereket, még egy kávét se tudtam meginni. Most a karikatúrában élem ki magam, meglett egy stílusirány, merőben más, mint amit szoktam csinálni. Az a jó ebben, hogy nagyon sok emberrel találkoztam, aki veszi a poént. Kezdetben lassabb volt egy-egy rajz készítése, kevesebb önbizalommal ment. Most, hogy nyitottam az emberek felé, sokkal könnyebb. Meg hát a rengeteg gyakorlás miatt is gyorsabban megy a rajzolás.

A portrékon és karikatúrákon kívül további szolgáltatással bővítette a repertoárját: most már hennafestést is vállal.

– Ez igazából bulinak indult, a barátaimat kifestegettem, amikor kijött a jó idő. Nagyon zavart, hogy az első rajzok minősége, a henna anyaga nem volt megfelelő, szerettem volna megtudni, hogyan lehet tartóssá tenni, ezért elkezdtem vele kísérletezni. 1-2 hónap alatt jöttem rá a megfelelő kikeverés titkára, utána pedig elmerültem a minták tanulmányozásában. Kifejezetten tertszenek a spirálok, rúnák és a mandala minták. És ha már ennyire elmerültem a témában, most már a karikatúrák mellett hennafestést is lehet kérni a rendezvényeken.

Gabriella hozzátette: tervben van az arcfestés kitanulása is.

Az évek alatt Gabriella munkái révén számos érdekes történetet gyűjtött össze. Készített olyan portrét, amin 25 fő szerepelt, kértek már tőle több ízben erotikus alkotásokat is, nemrég pedig hobbiból a Mi kis falunk magyar sorozat szereplőit kezdte el megfesteni.

– A szereplők többségét megrajzoltam és fel is töltöttem az oldalamra. Aztán az egyik napon megkeresett engem az egyik szereplőt megtestesítő kaposvári színész, hogy szeretné megvenni az őt ábrázoló rajzot. Nagy megtiszteltetés volt – mesélte Gabriella.

Egy másik történetben egy férfi barátnője arra kérte meg, hogy készítse el a két gyermekének a portréját ajándéka. Az illető sokat dolgozik külföldön, ezért ritkán látja őket. Gabriella jelen volt az ajándék átadásakor.

– Amikor meglátta a gyerekekről készült rajzot, szó szerint megnémult, nem jött ki belőle egy szó sem. Már attól féltem, hogy nem tetszik neki a rajz. Kiment az erkélyre rágyújtani, ahol egy kicsit elsírta magát. Utána mondta el, hogy nem tudta szavakkal kifejezni, hogy mennyire meghatotta őt ez a gesztus. A mai napig ez az egyik kedvenc élményem, amit a rajzaim váltottak ki.

Arra is volt példa, hogy Gabi felismert egy lányt, akit évekkel korábban fényképről rajzolt le.

– Tavaly elmentem Svájcba egy baseli magyar találkozóra. Ott egy kislánynak az arcát festettem ki, és nagyon ismerős volt az arca, különösen a szemei. Összeraktuk, hogy évekkel korábban kértek tőlem Svájcból egy megrendelést, és kiderült, hogy ő az a kislány, akinek megrajzoltam a portréját. Hihetetlen érzés volt ugyanazt a szempárt élőben is látni, mekkora erre az esély? Óriási élmény volt a számomra látni, hogy mennyit fejlődött, és hogy milyen szeretettel fogadtak a szülők.

Arra a kérdésre, hogy melyik volt a legviccesebb történet, Gabi a nászútját hozta fel példának.

– Egyiptomban voltunk a párommal, és úgy vettünk két arab árustól szantálfaolajat, hogy lealkudtam pofátlanul, és helyette csináltam nekik két karikatúrát. Rendesek voltak és kitették a parfüm üzletbe.