Így spórolnak az atádiak az üzemanyaggal
Kevesebbet tankolunk a hatósági ár kivezetése óta, míg tavaly éppenséggel még nőtt is a benzinkutak forgalma. Körkérdésünkben arra kerestük a választ, változtattak-e autózási szokásaikon a nagyatádiak.
A negyvenes technikus helyben dolgozik, de rendszeresen autóba ül, becslése szerint kb. ezer km-t vezet havonta.
– Én ugyanúgy használom a kocsit, azzal járok ki a segesdi telekre dolgozni, szőlős, gyümölcsös van ott; Kutasra meg horgászni járok vele; a heti bevásárlásokat intézem; rossz időben a munkahelyre is azzal megyek, máskor biciklivel, szóval, ezekre a helyekre valahogy el kell jutni.
Az általános tapasztalat szerint az emberek többnyire hasonlóan viszonyulnak a kérdéshez. Egy részük azonban annyiban változtatott a szokásain, hogy a nem feltétlenül szükséges esetekben nem nyúl az indítókulcs után.
– Kicsit kevesebbet járunk vidékre, helyben pedig a barátainkhoz és a nagyszülőkhöz gyakrabban sétálunk el, a nagybevásárlásainkat pedig kétheti rendszerességre korlátoztuk – erről egy édesanya beszélt.
Egy többgenerációs család arról számolt be, hogy összekötik a két-három hetente esedékes kaproncai nagybevásárlásaikkal a tankolást.
– A kb. 50 km-es út költségét megspóroljuk az olcsóbb horvát benzinnel, és az ottani boltokban veszünk meg mindent, ami nálunk drágább, pl. zöldségeket, gyümölcsöket, húsokat, felvágottakat, tejtermékeket, ilyesmit – indokolta döntésüket a nagyapa.
Az üzemanyag-eladási adatokból látszik, hogy a hatósági ár megszűnése óta kevesebbet tankolnak az emberek.
A 480 forintos ársapka kivezetése után jelentősen csökkent a kutak forgalma, és januárban a korábbi évekhez képest is kevesebbet fogyasztunk – erről Grád Ottó, a Magyar Ásványolaj Szövetség főtitkára beszélt az InfoRádióban. A januári számokban már a korábbi évek fogyasztási adatai alatti szintet fogunk tapasztalni, hiszen az árak viszonylag magasak, és ma már elsődlegesen ezek határozzák meg az üzemanyagigényt, tette hozzá.
Nagyatádon is akadnak, akiket elgondolkodtatott a jelenleg éppen 632 forintos benzin-átlagár.
– Elhatároztam, hogy a tavasszal veszek egy biciklit, én, aki még vécére is autóval járt, ahogy mondani szokták – vázolta tervét egy harmincas éveiben járó, kétgyerekes nagyatádi családapa. –Itt dolgozom, általában itt is vásárolunk, úgyhogy attól kezdve kerékpárral közlekedem a városban. A nagyobbik gyerek is kapni fog, oviba is azzal megyünk majd, ha nem esik.
Az 53 éves nagyatádi mérnök több mint tíz éve ingázik naponta 45 km-t, ő is váltott.
– Már legalább fél éve busszal járok, valójában nem is csak az egekbe szökött benzinár miatt. A napi 90 km, oda-vissza, olyan mértékben amortizálta az autót, hogy 3-4 havonta kellett valamit cserélni, az olaj, a szűrők, hol a gumikat, hol a fékbetéteket, sorban az összes kopóalkatrészt; máskor a szélvédőt, mert kavicsot vágott föl rá egy kamion, szóval röpködtek a tíz- meg a százezrek. Szóval, ez így túl sokba került. Most igaz, hogy több időbe telik tömegközlekedéssel, de jóval olcsóbban megúszom, havonta 30 ezret megspórolok csak az üzemanyagon, a többiről nem is szólva.
A jelek szerint a hatósági ár kivezetése egyrészt zavarmentessé tette az üzemanyag-ellátást, másrészt jót tett a gépkocsi-használati szokásaiknak is.