Ifjú szívvel él a 77 éves férfi

Letekert 180 km-t 34 fokban a nagyatádi eXtremeMan-en, hogy segíthessen egy örökletes betegségben szenvedő kislánynak. Utána azt írta: „együttérzünk, picit jobb lett ez a világ… sírok egy kicsit”.

– Én csak katalizátor voltam a család és a támogatók között – szabadkozik rögtön, amikor említem neki, írnék pár sort a jótékonysági akciójáról. – Hálás vagyok, hogy sikerült közvetíteni az együttérzést és a szeretetet.

Theo Spilleman 2005. végén költözött magyar feleségével Hollandiából Nagyatádra. Régi szenvedélye a kerékpározás, amit nálunk is folytatott, sőt, kiegészítette a triatlonnal. Azt vallja, a lehetetlen is lehetségessé válik. Olvasva májusi írásunkat Miziről, azonnal döntött: bejött az Atádhír szerkesztőségébe, és azt mondta, ő mindenképpen segíteni szeretne a kislánynak és a családjának. Hamarosan a kész elképzeléssel is előállt: vállalja, hogy 77 évesen, Nagyatád kitüntetett napján, az eXtremeMan verseny idején a nagyszínpadon teljesíti a 180 km-es távot, amivel adománygyűjtést kezdeményez.

Augusztus 14-én véghez is vitte. Rá jellemző módon mindenkit maga mellé állított: először is Mizi családját, aztán a verseny főrendezőjét, dr. Herr Gyulát, lett technika Kocsis Istvántól, Szüts Miklós bácsi és a felesége magától jelentkezett, és végig segítette őt, majd sorra igent mondtak a támogatók is.

– Természetesen edzettem rá, tekertem hosszabb-rövidebb távokat, mentálisan is erősödtem, néha sírtam kicsit a biciklin a család nehézségein, és ez erőt adott – meséli a házuk udvarán.

Theo a 34 fokban több mint 6 órán át hajtott a görgős kerékpáron az év leghosszabb napján. Amikor lejött a színpadról, Mizi nagyapja ölelte meg, és mondott neki köszönetet. Másnap a kislány családja kereste fel az otthonában. Mikor kérdezem, mit mondtak, úgy felel: nagyon nehéz abban a helyzetben mondani valamit, mert nehéz a szív. Hozzáteszi: számára külön örömet jelentett, hogy a saját fia szemében is látta, büszke rá, vagyis az édesapjára.

Az ifjú szívvel bíró 77 éves ember urnájába végül 534 ezer forint került, de ehhez még két nagy szponzor hozzájárul, és szilárd ígéretük szerint egymillió forintra egészítik ki az összeget.

Amikor búcsúzom tőle a nagy diófa alatt, megemlíti, hogy eddig pihent, de holnap már tesz egy kört a kedvenc útvonalán a bringájával (Nagyatád, Berzencei út, Szenta, Kaszó, Somogyszob és vissza Nagyatád – 48 km): „jót tesz, keresztül az erdőn, friss levegőn, csendes, üresíti az elmét”.