Ha Már-ton, legyen kövér!
Számos Márton-napi libaprogramot tartottak szerte Nagyatádon. Többek kertjében is legelnek a szárnyas jószágok. Az éttermek terítékeire is szép számmal kerültek a pirosra sült pecsenyecombok a jeles napon.
November 11-én ünneplik Szent Márton névnapját. Számos néphagyomány és szokás kötődik ehhez a jeles naphoz. Elsősorban az őszi betakarítási és aratási munkálatok lezárását, és a téli időszak kezdetét jelentette. Ennek kapcsán nagy lakomával zárták az őszt, és várták a telet. Már az ókori rómaiak is tartották ezt a szokást, és Mars isten szent madarait, a libát fogyasztották ebből az alkalomból, mivel a betakarítás végére már kellően fel voltak hízlalva. Mars hadisten nevéből származnak a Márton és Martin nevek is, jelentésük „Marshoz tartozó”. Nem véletlenül kötődtek Márton nevéhez a libák és ludak.
A kötődést Szent Márton legendája tovább erősítette. Eszerint az egykori római katona, aki a mai Szombathelyen, Savariában született, még a 4. században tevékenykedett hittérítőként Galliában. Munkái révén a nép szívébe lopta magát, és meg akarták választani Tours püspökének. Ám ő, szerény ember lévén, nem kívánta a magas pozíciót, és a püspökválasztás napján egy libaólban bújt el. A legenda szerint a libák gágogása fedte fel búvóhelyét, és végül mégis a város püspöke lett.
Mivel pannóniai születésű, Magyarországon nagy tiszeteletnek örvend személye és legendája. A szájhagyomány szerint Márton álmában segítette Szent Istvánt és az országot, ezért Szűz Mária után ő lett Magyarország egyik patrónusa. Nem csoda hát, hogy számos népszokásunk az ő személye köré összpontosult.
Ilyenek például a Márton naphoz köthető időjárási megfigyelések is: ezek szerint amilyen időjárás van Szent Márton napján, annak ellenkezője fog megvalósulni a téli időszakban. Innen ered a „Ha Márton napján a libák korcsolyáznak, akkor karácsonykor bízvást bőrig áznak.” és a „Ha Márton fehér lovon érkezik, enyhe tél lesz. Ha barna lovon, kemény hideg várható.” De az ilyenkor fogyasztott sült libák csontjaiból is ki lehet olvasni az időjárást. Eszerint „Ha a mellcsont hosszú és fehér, akkor havas lesz a tél, ha barna és rövid, úgy kevés fagy és sok sár lesz.„
A betakarítási munkák végére általában a kora ősszel leszüretelt szőlő leve is leforrt már, éppen ezért a libalakoma keretén belül szabad először megkóstolni az újbort is. Ilyenkor kezdődik a kemény tél és az adventi böjti időszak. Így Márton napon van lehetőség egy utolsó nagy lakomára és mulatságra, mielőtt a sötét, hosszú, hideg esték beköszöntenek.
Ebből eredhet a Márton-napi lámpás felvonulás hagyománya is. Német nyelvterületről terjedt el, ahol Martinsumzug-ként, „Márton felvonulása”-ként emlegették a szokást. A lámpás körmenettel a jó cselekedeteket szimbolizáló fényt juttatják el az emberekhez.
Nagyatádon sem hagyják feledésbe merülni a hagyományokat, mint ahogy azt az alábbi képsorok is jól mutatják:
