Grincsfákat készítettek hétvégén a turisztikai központban
Az adventi-karácsonyi díszek egyre felkapottabb, viszonylag újnak mondható eleme az úgynevezett grincsfa vagy manófa. Ennek készítésére kézműves szakkört hirdettek a hétvégére.
A turisztikai központban már évek óta rendszeresen hirdetnek meg az adventi időszakban karácsonyi díszek készítésére kézműves foglalkozásokat. A hagyomány 4-5 éve kezdődött, és már a második alkalommal felvetődött az ötlet, hogy az akkoriban újdonságként felkapott karácsonyi dekorációt, grincsfát készítsenek az eseményen.
Mi is az a grincsfa, és miről kapta a nevét? A grincs egy amerikai gyermekvers-író és karikaturista, dr. Seuss egyik történetének szereplője, aki személyes bosszúból megpróbálja ellopni a karácsonyt, de a történet végén meghatja őt az emberek jósága, és jó útra tér. A testét zöld szőr borítja, a feje búbján egy zöld hajtincs kunkorodva csúcsosodik ki – valószínűleg erről a hasonlóságáról kapta a nevét a dekoráció. Manófának vagy manósapkának is szokták hívni, hiszen a keskeny, lefelé konyuló csúcsos ág egy téli sapkára emlékezetet, különösen, ha gömböt is akasztunk rá. A dr. Seuss féle mesekönyvek szereplői jellemzően mind különös, nyúlánk, aránytalan testfelépítésű lények, és a környezetük is hasonlóan bizarr: kacskaringós, girbe-gurba és kissé szürreális. A grincsfákat mintha csak az egyik ilyen meséből emelték volna ki – kinézetükben humorosan eltérnek a hagyományos karácsonyi díszektől. Valószínűleg éppen ezért vált felkapottá az elmúlt években, no, persze vannak ellenpárti vélemények is, melyek szerint a grincsfa egyenesen sátánista szimbólum, mivel az ága a pokol felé mutat – ennek a vélekedésnek az elbírálását az olvasóra bízzuk.
Az idei kézműves foglalkozást a turisztikai központ a Rinyamenti Közösség az Emberkért projekt támogatásával, és azzal együttműködve szervezte meg. Tavaly a program a pandémia miatt elmaradt, és ez feltehetően idén is rányomta a bélyegét az eseményre, mivel a tavalyelőtti, 18-20 fős létszámhoz képest most csak feleannyian vettek részt a grincsfakészítésben – de ez az ünnepi hangulatot és a jókedvet nem árnyékolta be.
Az itt készült díszek fő alapanyagát a seprűzanót adta – ennek ágait egy oázisba szúrták, amit kaspóba helyeztek –, ezt öntözve a grincsfa sokáig megőrzi a zöld színét. A keskeny, íves alakját az ágakat körbetekerő méhészdrót biztosította. A tövét levelekkel és fenyőágakkal díszítve tették a fát pozsgássá és zöldellővé. A további díszek felaggatása már mindenkinek a saját ízlése szerint történt.
A szervezők megígérték, hogy amennyiben egy nagyobb csoporttól érkezik felkérés, úgy a foglalkozást még idén meg fogják ismételni.
