„Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam”
Talán az egyik legigazságtalanabb életút ért véget idejekorán, amikor mindössze 32 évesen meghalt József Attila. Születésnapját, április 11-ét 1964-ben nyilvánították a magyar költészet napjává, amelyet azóta is töretlenül ünnepelnek szerte az országban.
Apám – néhai József Áron – három esztendős koromban kivándorolt, engem pedig az Országos Gyermekvédő Liga Öcsödre adott nevelőszülőkhöz. Itt éltem hét éves koromig, már ekkor dolgoztam, mint általában a falusi szegénygyerekek – disznópásztorkodtam.
(József Attila: Curriculum Vitae)
Ma ünnepeljük az országban mindenhol, így Nagyatádon is a magyar költészet napját. Este hat órakor a rakodópartnál, illetve a költő szobránál rójuk lesz tiszteletünket a magyar irodalom legnagyobbja, József Attila előtt, akinek a költészete maga volt a tökéletesség, az élete pedig a tökéletlenség és a káosz.
…mert Öcsödön nevelőszüleim Pistának hivtak. A szomszédokkal való tanácskozás után a fülem hallatára megállapították, hogy Attila név nincsen. Ez nagyon megdöbbentett, úgy éreztem, hogy a létezésemet vonták kétségbe.
(József Attila: Curriculum Vitae)
Káosz, hisz, miközben 17 évesen már a Nyugat publikálta a verseit, lakásért és ellátásért tanított Mezőhegyesen, színjelesre végezte a gimnázium VI. osztályát, mindezekkel párhuzamosan többször kísérelt meg öngyilkosságot.
Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam.
(József Attila: Curriculum Vitae)
Mindössze 19 éves volt, amikor a Kékmadár című (pusztán 11 hónapig létező) folyóirat leközölte a Lázadó Krisztus című versét, amiért istenkáromlásért perbe fogták, 1925-ben pedig a Tiszta szívvel című verséért Horger Antal professzor „eltanácsolta” az egyetemről.
A következő évben – húsz éves voltam ekkor – Bécsbe mentem, beiratkoztam az egyetemre s abból éltem, hogy a Rathaus Keller bejáratánál újságot árultam és a Bécsi Magyar Akadémikusok helyiségeit takarítottam.
(József Attila: Curriculum Vitae)
Bár ez nem tartott sokáig, többen – Hatvany Lajos, Kassák Lajos, Lukács György, Németh Andor – segítettek neki, Párizsban a Sorbonne hallgatója lett, 1927-ben pedig a pesti bölcsészkar hallgatója lett, ám tanári vizsgát mégsem tett, azt hitte, hogy úgysem kaphat állást.
…olyan váratlan csapások értek, hogy bármennyit edzett az élet, nem bírtam ki – az OTI előbb szanatóriumba, majd táppénzállományba utalt neuraszténia gravisszal.
(József Attila: Curriculum Vitae)
A modern irodalomtudomány már különválasztja a műveket és az életrajzot, ám József Attilánál mégsem lehet ezt szétválasztani, hisz gyerekkorától, szinte születésétől kezdve haláláig folyamatos megaláztatással, nélkülözéssel, viszonzatlan szerelemmel, elutasítással találkozott. Ahogy a „csapások” érték, úgy fejlődött a költészete, azzá, amit lassan száz év távlatából is páratlannak, egyetemlegesnek és megkérdőjelezhetetlennek tartunk.
Értek a sajtó nyomdatechnikájához, tudok szabatosan fogalmazni. Becsületesnek tartom magam, azt hiszem, hogy fölfogásom gyors és hogy munkában szívós vagyok.
(József Attila: Curriculum Vitae)
Ma este 6 órakor ünnepeljük Nagyatádon a magyar költészet napját, József Attila születésnapját. Addig is: a költő minden műve elérhető, olvasható a Magyar Elektronikus Könyvtárban.
