Az atádi vasgyúró kovácskohóban hevíti az acél titkát
Erős, éltartó, mégis rugalmas legyen, minél jobb acélt igyekszem kikísérletezni – mondja Bujtás Balázs. Magyarországon ma egyike ő annak a kb. egy tucat embernek, akik damaszkolt acélt készítenek.
Évszázadokon át világszerte legendák övezték a damaszkuszi acélt, ami állítólag képes volt kettészelni egy földobott selyemfátylat vagy akár egy követ. Mind hallottunk már az Excaliburról, Damoklész és Attila kardjáról vagy éppen a Gyűrűk ura Andúriljáról. Héroszok küzdhettek csak ezekkel, mágikus erejük volt, mely túlmutatott a földi világon.
Nagyatád szélén, a Rinya és az Ámor-erdő közelében tapossuk át magunkat a sáron, míg betérünk egy zártkerti telekre. Balázs jön elénk, és már mutatja is az épített kovácskohót, benne mintegy 1300 fokon javában izzik egy acéltömb. Két különböző összetételű acéllapok összesen tíz rétegéből áll, ezt hevíti Balázs, időnként gépkalapáccsal kovácsolja, aztán háromba hajtja, ismét összehegeszti, mindezt addig, amíg végül 120 réteg után elérkezik a nyújtás ideje, majd a kész formázásé.
– Két vadászkés készül ebből, az elejétől a végéig ez kétnapi munka. Igyekszem gondozásmentes, minél használhatóbb késeket készíteni. Ezek azonban nem damaszkuszi acélok, hanem „csak” damaszkoltak, a kettő nem ugyanaz – hívja fel a figyelmet.
Az udvaron az említett kohón és gépkalapácson kívül egy 20 tonnás hidraulikus présgép, a műhelyben gépi fűrészek, síkköszörű, szalagcsiszoló, hegesztők, polírozó gépek és rengeteg szerszám. Beruházott egy indukciós hevítőre is, mert már alig lehet kapni kokszot, amióta bajban van a Dunaferr, mondja.
Balázs hat éve foglalkozik ezzel vállalkozásban. Eredetileg egyébként szakács, évekig dolgozott a szakmájában a Balaton-parton, aztán több vasipari cégnél is a megyében.
– Gyerekkorom óta szerettem a vasakkal bíbelődni, kalapálni. Később hobbiszinten készítettem egy-két kést évente, először magamnak, aztán eladtam őket, rájöttem, nekem nem is kell, nem az érdekel valójában, hanem maga a készítés. Az acélok összetétele, a minőségük vonz, az, hogy ki kell találni, milyen eszközökkel, gépekkel formálom, mire használják majd, az alapoktól a végéig, egy alkotó folyamat. A damaszkolás során teljesen megváltozik az acél szemcseszerkezete. A keménységét, erejét a szén adja, ami kb. 680-1300 fok között épül bele. Folyamatosan kísérletezek, beméretem a darabokat ultrahanggal, mikroszkóppal, spektrométerrel.
A távlati célom olyan acélt kikísérletezni, amit csak én tudok. Minél jobb acélt próbálok összehozni, erőset és éltartót.
Balázs úgy véli, ő még csupán kezdő, mindössze két éve kovácsol damaszkolt acélt. Ismeretei szerint kb. 15-en foglalkozhatnak ezzel az egész országban. Azt mondja, nehéz szakma ez, eltalálni a megfelelő hőfokot. Az elején pár száz kiló acél elment a szemétbe, utal mosolyogva a kezdet megpróbáltatásaira, de ezeket is megelőzte 3-4 évnyi felkészülés, amelynek során a technológiáról szóló szakirodalmat tanulmányozta.
Kizárólag késeket készít, amelyek a damaszkolásnak köszönhetően nem sima felületűek, hanem hullámos erezetük van. Főleg vadászok vásárolják ezeket, ritkábban gyűjtők. Zsigerelésre, túrázáshoz használják, szakácsoknak valót nem gyárt, az ő késeinek az élszalagja nem úgy van kialakítva. Többnyire agancsból készül a markolatuk, néha fából, pl. fekete dióból, tölgyből. Garanciát is vállal a késeire, a használatból adódó sérüléseket javítja, pl. ha esetleg kipattanna a pengéből egy apró darab. Egyre szélesebb körben ismerik, az ország minden tájáról rendelnek tőle, néha külföldön élő magyarok is.
– Magyarországon én vagyok a legolcsóbb, 14-45 ezer forint között vannak a késeim. Összehasonlításképpen, egy nemzetközi kiállításon több százezer forintot is elkérnek egy-egy darabért, de akár egymilliónál is többet.
Valaha a hasonló módon készült kardok azért lehettek legendásak, mert rendkívül jól bírták az ütéseket, nehezen törtek. Manapság pedig a kiváló minőségük mellett a szépségükért szeretik őket az emberek.
