Az akarat és a türelem művészete: értékes bonszájokat nevel egy nagyatádi férfi

Precizitást és rengeteg időt igényel a bonszájfák nevelése, Magyarországon mégis egyre népszerűbb ez a növényformálási művészet. A nagyatádi Ludán Péter már több éve alakítja a különleges és értékes fákat.

A bonsai szó hallatán legtöbbünknek egy miniatűr, cserépben nevelt fa képe ugrik be, mely a japán kultúra egyik jellegzetes kelléke. Azt azonban kevesen tudják, hogy a bonszájok alakítása és megformázása több évtizednyi munkát megkövetelő eljárás – az idő, a türelem, a fegyelem és figyelem művészete. Akik elkötelezetten űzik ezt a „hobbit”, azok szó szerint egy teljes emberöltőt rááldozhatnak egyetlen bonszájfa végleges formájának a kialakítására. Végső soron ez az akarat művészete is, hiszen készítője arra kényszeríti a palántát, hogy a természetes növekedési folyamatok helyett a saját elképzelésének megfelelően növessze az ágakat és a gyökereket, mindezt évek munkájával. Nem véletlen, hogy a bonszájok felbecsülhetetlen értékűek, pénzben kifejezve a milliós nagyságrendet is elérhetik.

Az utóbbi évtizedekben Magyarországon növekvő népszerűsége van ennek a művészetnek. Városunkban is akadnak néhányan, akik a bonszájfák készítésével foglalkoznak, de még országos szinten is kevesen vannak olyanok, akik ezt megélhetési szinten is tervezik űzni. A nagyatádi Ludán Pétert már tinédzser kora óta foglalkoztatja ez a különleges eljárás.

– Gyerekként már volt néhány fám, amin próbálgattam a szárnyaimat, de ezeket egy nyaralás alkalmával tövig rágta a macskánk – idézte fel Péter. – Ezt követően néhány évig pihentettem a témát. 25 évesen kezdtem újra, és igazából csak mostanra sikerült elérnem olyan szintre, hogy elmondhatom: már van néhány, laikus szemmel bonszájnak kinéző fám. De igazából még mindig több év formálás kell ahhoz, hogy ténylegesen azok legyenek – aki igazán elmélyül a bonszájnevelésben, az óhatatlanul is sokkal szigorúbban fogja megítélni a munkáját. Ez a japán precizitásra jellemző felfogás.

Péter a kertjüket is japán stílusminták alapján rendezte be. Nemrég pedig saját faiskolát ültetett azzal a céllal, hogy az ott növekvő palántákat bonszájalapként nevelje, és így értékesítse is azokat. Már csaknem 1300 csemete, több mint 60 fafajta várja a család hátsó telkén, hogy alávessék a rendkívül szokatlan eljárásnak.

– A bonszájnevelés lényege tulajdonképpen az, hogy tervezetten sanyargatni kell a növényt. El kell érni, hogy a fa megrekedjen egy olyan állapotban, hogy egy cseréptálban akár évtizedekig is eléljen – innen ered egyébként a „bonsai” szó is – magyarázta Péter. – Ez lényegében egy miniatűr fa, ami utánozza a természetbeni nagy társát. A régi mesterek, akik megalapozták ezt a kultúrát, arra törekedtek, hogy hazavigyék a természetet az otthonukba. Amikor a japán dinasztiák felkarolták, akkor élte a virágkorát ez a művészet, a japánokra jellemző szigorú értékrend és precizitás formálta meg a bonszájtartás kultúráját.

A bonszájfák és nagyméretű társaik között a fő különbség a gyökerekben rejlik. Ugyanis el kell érni, hogy a hagyományos főgyökérzetes növekedés helyett a fás szárúakra nem jellemző, szinte bojtos gyökérzet alakuljon ki.

– Meg kell akadályozni, hogy a növény vastag gyökereket eresszen – ehhez pedig szó szerint sanyargatni kell a palántákat. Megveszem az 1-2 éves csemetét, és levágom a gyökérzetet, és ha ezt túléli, akkor kikerül szabadföldbe, ahol egy tófóliadarabot teszek alá, így nem tud mélyre gyökeret ereszteni. Kétévente kiveszem, körbenyírom a gyökerét. Sok munkával végül eléri az ember, hogy sűrű, tányérlapos gyökérzetet eresszen a fa, ami már képessé teszi, hogy életben maradjon egy cseréptálban akár évtizedeken át.

Aki belevág egy bonszájfa megformálásába, ne számítson azonnali eredményre. A gyökérnevelést követő első években ugyanis sok esetben puszta csonkokként folytatják az életüket, amikről a nevelőik hosszú, úgynevezett szívóágakat futtatnak fel. Ebben az állapotban még egyáltalán nem hasonlít az elegáns és esztétikus bonszájokra.

– Szívóágakkal fel van építve, akár méterekre el van engedve a törzs, amit bizonyos évente meg kell csonkítani – magyarázta Péter. – Aztán egy új kitört rügyből egy másik irányba új ágat lehet nevelni, és így lehet elérni egy cikkcakkos, robusztus törzset. A gyökérneveléssel együtt 10 év alatt eléri az ember, hogy egy combvastag, negyven centi magasan elvékonyodó, élő tönkje lesz. Ez fog kerülni cserépbe, és ezt a tönköt lehet utána ágakkal feltölteni. Szabály, hogy csak a külső íven nőjön az ága. A végső forma több fajta stílusban is kialakítható.

Nemcsak faiskolában nevelt növényekből lesznek jó miniatűr fák. A bonszájnevelők egyik kedvenc elfoglaltsága alkalmas csemeték után kutatni az erdőkben– ezt hívja a szaknyelv yamadorinak.

– Ez egy téli program, engedéllyel járjuk az erdőt, keresünk olyan fát, amit a vadak, vagy munkagépek megcsonkoltak, és kényszernövésben van. Körbeásom, megnézem, megfelelő-e a gyökérzet. Ha igen, kiásom és hazahozom. De olyan is van, hogy egy év múlva megyek csak vissza érte, hogy ott fejlődjön tovább.

Péter egyik kedvenc bonszáj kezdeményére a nagyatádi piactér mellett bukkant rá: ez egy különleges, megrekedt cserje, amit a köznyelv aranyesőnek hív.

– Ez egy forsitia, más néven aranycserje, aranyvessző. Ezt a városgondnokság engedélyével ástam ki azzal a feltétellel, hogy a helyébe ültetek egy másikat. Hatalmas tönkgyökere van, ami a fajtára egyáltalán nem jellemző. Évek alatt emeltem ki, egyszer körbeástam, hogy új gyökereket eresszen, és ősszel mentem vissza érte. 5 évig pátyolgattam a faiskolában, és utána került a tálba. Millió hajszálgyökere van.

Péter szerint a bonszájnevelők közösségében elkerülhetetlen, hogy idővel kialakulnak a mester-tanítvány kapcsolatok.

– Ez is a tradicionális japán módi: akárcsak a küzdősportokban. 10 éve, amikor újrakezdtem, bekerültem egy pécsi csapatba. 8-10 ember járt össze a Mecsekbe, és gyűjtöttük a bonszájnak való fákat. Olyan növényeket kerestünk, amik sziklán nőttek, és megrekedtek a fejlődésben. A nálamnál tapasztaltabb bonszájnevelők mellett jöttem rá, hogy milyen keveset tudok erről a művészetről, gyakorlatilag ki is dobhattam akkor az összes fámat. De minden kezdő egyszer eljut erre a pontra, ekkor kérsz tanácsot a nálad tapasztaltabbaktól. Végül akad olyan, aki felkarol téged, nekem Burschl József nemzetközi szaktekintély lett a mesterem. Ő fent lakik a Mecsekben, és olyan fákat állít elő, amik a nagykönyvben meg vannak írva. Ezért is örültem, hogy meghívást kaptam hozzá, és évente többször is felkereshetem.

Bármilyen fa nem alkalmas bonszájnevelésre. A japán hagyományok a tűlevelűeket részesítik előnyben, különösen a japán borókát. Európában pedig sokan kísérleteznek különböző lombos fák miniatürizálásával.

– Népszerű a tölgy, a cserszömörce, az éger, a som – sorolta Péter. – Olyan fafajták alkalmasak, amik a természetben több évtizedekig is elélnek, és emellett ellenállóak a betegségeknek. Ebből a megfontolásból például a gesztenye alkalmatlan, mert van egy gombás betegsége, amit, ha egyszer elkap, vége van. Mivel a bonszájosítás évekig eltarthat, nem szívesen kockáztatja meg az ember, hogy kárba vesszen a munkája.

Péter egyik kedvenc saját bonszájfája egy feketefenyő, amely 12 évvel ezelőtt lett gyűjtve az Északi-középhegységben. Áprilisban egy budapesti kiállításon bemutatta a közönségnek, ahol díszoklevelet is kapott – bár, tette hozzá Péter, Magyarországon a nagymesteri címet leszámítva nincs hivatalos certifikáció.

– Ez már majdnem egy kész fa, őt már évek óta sanyargatom, 5 évet töltött egy lavórban. Valójában rengeteg tápanyagot kap, csak egy speciális keveréket. Már nem lesznek kitörő ágai, megkapta a cseréptálját, ami már a bonszájoknál az utolsó fázist jelenti. Még nyírom a tűleveleket, mert akkor új rügy pattan bennük, azt szeretném, ha dúsabbak lennének. 2-3 évre van attól, hogy igazán sűrűk legyenek a levelek, és elnyerje a végleges formáját.

Péter nem titkolt célja, hogy hosszútávon csak a bonszájfák nevelésével és értékesítésével foglalkozzon. Egy-egy felnevelt bonszáj értéke akár több százezer forint is lehet. Egyelőre még a technikák tökéletesítésén fáradozik, hiszen, mint mondta, még mindig van mit tanulnia.