Atád és a Czinderyek
A Nagyatád határában álló vénséges tölgy mesél a fiatal koráról. 1770. körül épült fel a nagy templom és a ferences kolostor. Falak vették körül, Atádot pedig sűrű, magas erdők és a halaktól nyüzsgő Rinya mocsara.
Áll Nagyatád határában, az egykori János-major, ismertebb nevén Kiserdő bejáratánál egy vénséges tölgy. Azt mondják, 250 év körüli lehet, ami azt jelenti, hogy az 1760-1770-es években fejlődhetett ki a csemete. Milyen volt Nagyatád akkoriban, a kiserdei tölgy csemetekorában?
Atád a 18. században a Czindery család birtoka volt, és a század közepén – kiheverve a másfél évszázados török hódoltságot, a török alóli felszabadító háborúk, majd a Rákóczi szabadságharc pusztításait – erőteljes fejlődésnek indult. Czindery Ignác Ferenc földbirtokos kérvényezte, és 1744. május 15-én a település meg is kapta a vásártartási jogot. Az adománylevelet Mária Terézia írta alá. Mivel a környéken máshol nem tartottak vásárt, ez a jog növelte Atád jelentőségét, és idővel egyre nagyobb gazdasági vonzáskörzettel rendelkezett. Kezdetben május 3-án, a Szent Kereszt feltalálása, és szeptember 14-én, a Szent Kereszt felmagasztalása ünnepén tartottak vásárokat, később a vásárok száma ötre emelkedett. Ekkor kezdték a helységet „Nagy Atád”-ként említeni.
A Czindery család földbirtokosként a falu kegyura is volt, ezért kötelességei közé tartozott a templomépítés és fenntartás. 1743-ban építtették fel a kisatádi Szent Rókus kápolnát (a mai Dózsa György utcában), amit Czindery Rókus védőszentjének nevére szenteltek fel. Ez ma Nagyatád legrégebbi műemlék épülete. A kápolna körül régen – valószínűleg már a középkortól – temető volt, amely a régi kisatádi temető lehetett.
A nagy templom építése sokkal tovább tartott: 1751-től mintegy 30 éven át készült a barokk stílusú istenháza és a hozzá kapcsolódó ferences kolostor gyönyörű épületegyüttese. A ferences atyák az új templomban 1767. november 22-én misézhettek először, a teljes épület, a hajó, a kórus 1780-ra lett készen. Torony építésére akkor már nem futotta, ezért haranglábat állítottak fel mellette, amelyre 1800. április 10-én húzták fel a harangokat: két nagy és két kis harangot. Az egyik kis harang a régi fatemplom melletti tornyocska harangja lehetett.
Hogy milyen képet mutatott Atád, arra az 1780-as évek első felében, II. József uralkodása alatt végzett országos felmérés adataiból következtethetünk. Eszerint a nagyatádi templomot fal vette körül, a településen pedig volt néhány „jól megépített udvarház”, nyilván a szegényesebb parasztházak mellett, és „lejjebb” malom. Atádot sűrű, magas erdők vették körül, amelyeken csak – a nem túl biztonságos – utakon lehetett átkelni. A Rinya mocsaras, zsombékos volt, vizében nyüzsögtek a halak (kárász, csuka, compó, ponty, réti csík), a rákok, teknősök és a békák. (Itt pedig megtekinthető a II. József korabeli első katonai felmérés térképén Atád, a mai térképpel szinkronizálva.)
A faluban álló 163 házban 203 család élt, összesen 1078 fő: 535 férfi, 491 nő, közülük 200-an voltak házasok. A férfiak közül 16 pap volt (a ferences szerzetesek), 6 nemes, 29 polgár (akik nagyobbrészt kézművességből éltek). 63 parasztnak volt fél, háromnegyed vagy egész telke, és 103 zsellért számoltak össze, akik negyedteleknél kisebb földterületen gazdálkodtak. Kifejezetten kisvárosi jellegű társadalom volt tehát az akkori Atád. Nemzetiség tekintetében a lakosság vegyes, magyar-horvát nemzetiségű és anyanyelvű volt, nem véletlen emlegették a kortárs források Horváth-Atádként.
