Arról kell esti mesét mondanom a kislányomnak, hogy a barátaival játszik

Egyrészt szorongás, a szeretteinktől való megfosztottság érzése és a túlélésért folytatott küzdelem. Másrészt több együttlét a családdal és az oktatási módszerek modernizálódása. Ezt hozta a veszélyhelyzet eddig.

Különböző korú, nemű és státuszú nagyatádi és környékbeli embereket kérdeztünk: milyen változásokat hoztak az életükbe a járvány miatti korlátozások és azok következményei.

A leggyakoribb válaszok ezek voltak: üresek lettek a napjaim, felborult a megszokott napi életritmusom; a bizonytalanság a legrosszabb: a megélhetés, a szolgáltatások, az egészségügyi ellátások, az ügyintézés és a kapcsolattartás terén egyaránt; a bezártság okozza a legnagyobb problémát. A családdal, a barátokkal való személyes találkozást hiányolták a legtöbben. Közülük is a legmegindítóbb egy ovis kislány anyukájának a beszámolója volt.

– A gyerekem 14. napja itthon van, nem mehet oviba, se játszótérre, sétálni a városba, sehova. Okos és megérti, de nagyon hiányoznak neki a barátai – mondta Laura. – Esténként arról kell neki mesét mondanom, ahogy velük játszik. Emellett a nővérét sem láthatja, egyik nagyszülővel és hozzátartozóval sem találkozhat, ez viseli meg a legjobban. Korábban napi kapcsolatban volt mindenkivel, rendszeresen látogattunk mindenkit. Ami engem illet: csütörtökön dolgoztam utoljára, és most egyelőre nem tudni, meddig tart ez így. Egyedül nevelem a kislányomat, ketten élünk, jövedelem nélkül. Az is kérdéses, hogy itt tudunk-e maradni a jelenlegi lakóhelyünkön. Borzalmas belátni és megérteni a helyzet súlyosságát. De minden erőmmel azon vagyok, hogy a gyerekemnek jó legyen, és őt biztonságba tudjam. Próbálom a jót megélni ilyen körülmények között is: sokat tudok foglalkozni és játszani a kislányommal, boldognak látom, és ez most nekem mindennél többet ér.

– Nekem a másodállásom teljes mértékben megszűnt, úgymond a járvány miatt. Ami most azért is nagyon rossz helyzet, mert április 1-gyel akartam elindítani a vállalkozásom, ami most ezáltal befuccsolt, ki tudja, meddig – panaszolta Soma. – Rendezvényszervező és hangosítási tevékenység lett volna, illetve zenei stúdiót építettem egy barátommal, ami nincs a környéken. Így csak a főállásom maradt a Lidl-ben. A veszélyhelyzet nemcsak anyagi, hanem karrierbeli megtorpanást is okozott.

– Szerencsére a párommal le tudjuk magunkat kötni itthon, én szalvétákból készítek most képeslapokat, tányért festek, virágot kötök, a papának meg hoztam ezer hűtőmágnest, amikbe képeket rakosgat, úgyhogy ő sem unatkozik – így a nyugdíjas Manyi néni. – A heti vásárlást elintézik nekünk, csak esténként megyünk ki egy kicsit sétálni. Szigorúan betartjuk a szabályokat. Az kellemetlen, hogy lett volna egy hasi műtétem, amit el kell halasztani, a páromnak meg Toponárra kellett volna mennie éves ellenőrzésre.

– A gyerekeknek kiírtuk az edzéstervet, amit csak egyedül, legfeljebb szűk családi körben végezhetnek. De tartjuk a kapcsolatot, minden nap csinálunk egy videós kihívást edzésre a közösségi médián keresztül – mondta Gábor, aki edző. – Úgyhogy nyomon is tudom követni a srácok fejlődését, akik szerencsére nagyon lelkesek maradtak. Anyagilag, persze ez most nekem és a családomnak is megterhelő, de az egy külön áldás, hogy itthon lehetek a két kislányommal és a párommal, nagyon élvezik az együtt töltött időt.

– Görgetegen szombat-vasárnap 11-ig vannak nyitva a boltok, hétköznaponként délután is csak 2-től fél 5 ig. Bonyolult ez így, főleg ha dolga van az embernek, mert mi van, ha lekésem a boltot? – magyarázta Dávid. – Én még bevállalom, de akinél van 2-4 gyerek? Ha lekésik a reggeli időszakot, akkor sírjanak a gyerekek délutánig? Vagy szóljanak egy idősnek, hogy elmenjen nekik boltba? Ráadásul itt már rendőri ellenőrzés is van, járják a falut.

– Kezdettől gond, hogy bezárt az uszoda. Ott kezdtem a napjaimat reggelenként. Szívműtétem volt, nekem szükséges a sport – jelezte Márta. – Így maradnak a napi séták, gyaloglások. Iker unokáim 6 évesek lesznek, így most kevesebbet találkozhatunk. Sajnos, húsvétkor sem lehetnek itt. Furcsa ünnep lesz család nélkül.

– Biztosan vannak, akik rosszabb helyzetben vannak nálam, úgyhogy nem szeretnék panaszkodni. Szerintem sok pozitívumot is hozott az új helyzet – igyekezett a jó oldalát nézni egy 34 éves tanítónő. – Testközelből tapasztalom, hogy végre digitalizálódik az oktatás, végre online is gondolkodunk. Vegyük észre, hogy két nap alatt annyit fejlődött az oktatás, mint húsz év alatt. Persze anyagilag minket is érint, de ez új lehetőség új ötletekre, új vállalkozásokra. Azon felül egész nap együtt lehetek a kislányommal. Igaz, cserébe egész éjjel dolgozom, hulla fáradt vagyok, de inkább ezt választanám, a nyugalmat, a csendet. Remélem, mindenki kicsit elgondolkodik, hogy mi a fontos, mert nem az, hogy napi ötször bevásároljunk.

– A legrosszabb nekem, hogy a vírus elválaszt mindentől, amit szeretek. A párom Pest mellett él, és most nem igazán van lehetőségünk találkozni, és ennek tetejébe még az összes barátom is pécsi – válaszolta a 20 éves Dóri. – Próbálom a maximumot kihozni a mindennapjaimból, de otthon, a négy fal között nem igazán tudom magam lefoglalni a tanuláson és a házimunkán kívül.

– Újdonsült nyugdíjasként nehéz, hogy nem mehetek az unokáimért az oviba, nem vihetem őket táncolni, úszni – kesergett Zsuzsanna. – A barátaimmal meg 3 hete nem is találkoztam. Egy feladatom maradt: főzni a családra.