Anya és négy gyereke a kilakoltatás előtt

A négygyermekes családból a legnagyobb az egyetemre gyűjt, a kisebbek is példás sportolók, ill. tanulók. A villany- és a vízvezetéket már korábban elvágta a házban a főbérlő. Legutóbb a gyámhatósággal fenyegette őket.

Négy gyerekével kényszerítenének az utcára főbérlői egy egyedülálló asszonyt. Már több éve laknak egy bérházban. Most úgy tűnik, menniük kell. Pénzük nincs házvásárlásra. Az anya egészségügyi állapota pedig nem teszi lehetővé, hogy munkát vállaljon.

Egy Nagyatádhoz közeli faluban élő négy gyermekes asszonyhoz vezet az utam. Azért kereste meg az Atádhírt, mert roppant szorult helyzetbe került. A háznál már vár rám a család. Az anya és két kicsi gyereke kísér be. A házban pedig két nagyobb gyermek köszönt. Le is ülünk a kis konyha asztalához, a kicsik kíváncsi szemmel kísérik mozdulataimat. A két nagyobb arcán aggodalmat látok. A helyiség közepén rögtön megakad a szemem egy hosszabbítón: összeeszkábáltan hever a földön, kifut a nappali felé és át a szomszéd irányába. A jegyzeteléshez kérek egy kis fényt. Ám ami nekem otthon egy kattintás, az nekik kész tortúra. Azt azzal összekötni, bedugni, és csak ezek után lesz világos. Először a gyerekeket kérdezem: hol tanulnak, milyen terveik vannak.

A legnagyobb kezdi, ő már nem kiskorú.

– A közeli városban dolgozom tavaly év vége óta. Terveim szerint nyár közepéig, mert remélem, sikerül a felvételim a főiskolára. Gimnáziumba jártam, az érettségim jól sikerült. Most pénzt gyűjtök a munkával. Februárban be is adtam a jelentkezésemet több helyre. Nagyon érdekel az indológia, az ógörög nyelv és a kultúra. Ezekkel szeretnék foglalkozni, más nem is érdekel – mondja teljes határozottsággal.

– Én focizom pár éve egy utánpótlás csapatban. Hátvéd vagyok, tavaly díjat is kaptam a sportteljesítményemért – válaszolja a mosolygós fiú. – A futballal szeretnék foglalkozni a jövőben, most viszont pályaválasztás előtt állok. Valószínűleg én is gimnáziumba megyek, olyan szakmát akarok szerezni, amihez sok nyelv kell, esetleg külföldre is kimegyek majd.

A kicsik kissé szemérmesebben mesélnek. Kiderül, egyikük rajong a lovakért, szeretne egy sajátot, és folyton erre gyűjt. A másikuk pedig a yorkie kutyákért él-hal. A tesnevelés a kedvenc órája, mire a nagyok elmondják nekem, hogy csak azért, mert abból fel van mentve. Huncutsága mosolyt csal az arcomra, aztán a felmentés indoka lehervasztja: asztmás. Mindketten a helyi iskolába járnak, és jó tanulók.

Az anyához fordulok, kérdezem, hogy folytassuk-e kettesben a beszélgetést, de azt mondja, ők egy család, a gyerekek is tudnak mindenről, így hát belekezd a történetükbe.

– Jelenleg nem dolgozom, az anyasági lejárt 2 éve. Több munkahelyem is volt, de igazából 20 évet voltam anyaságin, mert 5 gyermekem van és egy unokám. A legnagyobb már külön lakik a családjával. A faluban 13 éve vettünk egy házat szocpolra. Akkor még csak a három nagy volt meg. Aztán kezdődtek a gondok: a beköltözésünk előtti időből nagyösszegű villanyszámlát kaptam. Erre úgy kértem kölcsön, amit apránként fizettem vissza. Azért fizettem be, hogy ne kapcsolják ki az áramot, a gyerekek miatt. Majd 8 hónap múlva újabb hasonlóan nagy összegű csekk érkezett. Ezt már nem tudtam befizetni, a tartozás pedig halmozódott. Így jutottunk el 600 ezer forintig. Két éve vették meg az ingatlant tőlünk. Úgy sikerült megállapodnunk, hogy tartozás fejében veszik át a házat – osztja meg velem.

A családanya úgy gondolja, hogy a nagy villanyszámlák a megvásárlásuk előtti időkben jöhettek össze, hiszen az ingatlan 10 évig albérletként ki volt adva.

– Első otthonunkban ki is kapcsolták az áramot. Fél évig úgy laktam 3 gyerekkel, hogy gyertyával világítottunk. Én hajnali 4-kor álltam neki kézzel mosni, hogy tiszta legyen a ruhánk – folytatja.

Kilenc éve albérletet vettek ki és átkötöztek ide.

– Benne volt a pakliban, bármikor menni kell innen, most felszólítottak, hogy eladó lesz a ház, pakoljunk.

A anya egy füzetet vezetett arról, hogy fizeti az albérletet. Ezt rendre alá is íratta a háztulajdonossal. Az ingatlant 25 ezer forintért bérelte havonta, ehhez jött még a rezsi, ami kijött 15-16 ezerből. A gyerekek után 93 ezert kapott, ebből éltek. Viszont ma már a nagy után nem jár semmi, így minössze 51 ezer forint marad.

– Volt nyáron is olyan, hogy nem tudtam fizetni, csak a 25 ezret. Szóltam a tulajnak, hogy a másik hónapban adok két rezsit. Gondoltam, azt még mindig könnyebb kifizetni, mint ha az albérleti pénz maradna el, mert ugye, az akkor 50 ezer lett volna.

Amikor már csak így tudott fizetni, akkor jelezte a főbérlő, hogy költözzenek el. Ha pedig sikerült törleszteni felé mindent, akkor megengedte, hogy maradjanak. Így éltek körülbelül 2 éve.

– A háztulajdonos élettársa hazajött külföldről, ide bejött, meg is vert, nem lett belőle rendőrségi ügy, mert nem jelentettem fel. Azt mondta, takarodjunk el, tovább így nem mehet. Ő majd megmutatja, hogy lógni fog itt a vezeték, és szavát is állta, mert december elején, karácsonyra már nem volt a lakásban áram. December 29-én a vizet is elvágta. És most itt tartunk.

Egyébként a házban ötükre két hálószoba jut, két-két gyerek osztozik rajtuk, az anya a nappaliban alszik.

– Egyszercsak jött egy sms, hogy 30 ezer forint fejében visszaállítja a vizet a tulajdonos. Persze, megörültünk, lesz víz, hónap végén kapok szociálist, elviszem neki. A szomszéd viszont azt tanácsolta, hogy ne tegyem, mert be fog csapni. Ez be is igazolódott gyorsan, hiszen rá pár napra jött egy sms, hogy semmiképp nem maradhatunk. A költözés első kitűzött dátuma március 15.

A megadott első dátumon nem tudtak kiköltözni, egyelőre maradnak. A közeli városban is próbálkoztak szociális bérlakást igényelni, eddig sikertelenül. Az ügy folyamatban van. Értesítést, határozatot még nem kaptak.

– Nem voltunk ide bejelentve, ami visszajárt volna a befizetett közmű után, azt is a tulajdonos vette fel. Ideiglenes lakcímünk sem volt ide. Amikor a helyzet durvult, én a NAV-hoz fordultam, és decemberben ügyvédet is kerestem. Mindezt azért, mert a tulajdonos a gyámüggyel fenyeget. Azért is zárta el a vizet, és vágta el a villanyvezetékeket, hogy minél előbb menjünk el. Szeretnénk elmenni, de így nem könnyű.

Szóba jött, hogy venne házat, de nincs igazolt munkaviszonya. Az egészségügyi állapota pedig nem teszi lehetővé, hogy munkába álljon. Több, egyenként is súlyos problémával küzd, ezért el is indította a leszázalékoltatást. Most úgy fekszenek le, hogy attól félnek, egyszercsak kiszórnak mindent. 100 négyzetméteren öten már elférnének szépen.

– Amióta elvágta a vezetéket, nem fizetünk. Szerencsére a szomszédok segítőkészek, egyiktől kapjuk az áramot, persze, fizetek neki érte, egy másik pedig ad vizet. Jelenleg így tudjuk megoldani – fejezi be történetüket az ötgyermekes anya.

A ház tiszta, még a nehéz helyzetük ellenére is. Terveik és álmaik vannak, de legfőképp rendkívül hálásak, hogy egy család lehetnek. Megoldásban reménykednek, hogy egyszer úgy tudjanak felkelni, hogy ne kelljen rettegniük a kilakoltatástól.