Anya
A magyar nyelv egyik legegyszerűbb szava, két magánhangzó közé beszorítva egy mássalhangzó. Mégis a világot jelenti. Ma az édesanyákat köszöntjük.
Az anyák, persze, minden egyes nap köszönetet érdemelnek. Ma mégis gyermekek, nők és férfiak, szerencsésebb idősek szaladgálnak szerte a városban egy szál virággal, vagy egy kaspónyival, telefonálnak, ha távolabb élnek, hogy az édesanyjukat köszöntsék.
Lassacskán harminchat éve érzem az anyai szeretet, ami gyakorlatilag az egyetlen dolog a világon, ami semmilyen feltételezhez nincs kötve. Pedig ők már akkor ott vannak, amikor először telik meg levegővel a tüdőnk, és minden csetlés-botlásunkat türelemmel követik végig, később a háttérbe húzódva nézik, ahogy elkövetjük a hibáinkat, közben pedig megszakad a szívük. Ez a szívmegszakadás az anyák életének rendje.
Amikor a gyermeküket ápolják, aki egész éjjel sír, mert annak épp fáj a foga, amikor leguggolnak a láztól sápadt apró testek mellé, amikor esténként, ha a gyermekük már elaludt, a fáradtságtól sírnak. Amikor szó nélkül nézik végig, ahogy az ifjonti szerelem szétszaggatja a gyermekük szívét, és tudják, hogy egy ölelésen kívül mást nem tehetnek, hisz az ifjonti szerelmet észszerűséggel felruházni nehézkes. Amikor ott ülnek a polgármesteri hivatalok házasságkötő termeinek első sorában, és mosolyogva veszik tudomásul, hogy onnantól kezdve már csak másodikak lehetnek. De a gyermekek tudják, hogy az anyák várnak, mindig ott vannak, amikor ott kell lenniük, az ajtajuk nyitva áll, amikor a gyermekük be akar menni az ajtón.
Nézem a lányom, ahogy komoly arccal, a szájszegletéből kicsit kidugott nyelvvel koncentrál, hogy le tudja írni a bizonytalan betűket, a szoba sarkában landol néhány összegyűrt papír, de bizonyítani akar, hisz, csak alig pár vonalat kell betűvé varázsolni a tájkép felett, amit rajzolt. Azon mindig vannak fák (ha kisebb a gombóc, akkor cseresznye, ha valamivel nagyobb, akkor alma), bokor, a Nap mosolyog. Néha madár is száll, most az is ott van, hogy anya. Két magánhangzó közé beszorítva egy mássalhangzó. Mégis, ahogy sokunknak, neki is a világot jelenti.
Lassacskán harminchat éve érzem az anyai szeretet, amit csak egy anya adhat. Talán az életben nem féltem még soha annyira semmitől, hogy mi lesz akkor, amikor majd nem érzem.
A Fürjecske Néptánc Egyesület kedves ajándékát fogadják szeretettel:
