Áldás az édesanyákra

Az édesanyákra, nagymamákra kérünk ma áldást. A feltétlen, önzetlen és odaadó szeretetükre. Ez jelenti mindannyiunk számára a kezdetet, az életet. Adjon Isten belőle minél több nőnek!

Egyszer egy anya azt mondta nekem: olyan haszontalannak érzem magam, naphosszat csak otthon vagyok a gyerekkel, a férjem keresi meg mindannyiunknak a megélhetésre valót, és az ő munkáját elismerik. Akkor azt válaszoltam neki: hidd el, annak ellenére, hogy a társadalom gyakorlatilag bünteti, ha gyermeket nevelsz (adórendszer, nyugdíjrendszer, megalázó gyermeknevelési támogatások), te vagy az, aki a világ legfontosabb hivatását ellátod.

Azóta egyébként változott a társadalmi megbecsültsége is az anyaságnak, ezt feltétlenül írjuk a pozitívumok oldalára (családi adókedvezmény, otthonteremtési támogatás stb). 

Ezzel együtt minden édesanyának éreznie is kell(ene): amit ő ad, a szívétől, szeretetétől kezdve a vérén és a fájdalmán át a napi 24 órás gondoskodásáig, az a lehető legtöbb, amit ember adhat. 
Igyekezzünk éreztetni velük: mondjuk el nekik, mennyit jelent számunkra az ő önfeláldozásuk és odaadásuk. Láthassák a szemünkben a sosem múló hálát.