A szív hangja

A hegedűt a szív felett kell fogni, emiatt ez a hangszer áll a legközelebb az emberi érzésekhez, vallja Birkás Csaba hegedűművész, a Bárdos iskola zenetanára.

A nagyatádi művész 2002-ben végzett a Zeneakadémián, ami egy meghatározó periódus volt az életében, olyannyira, hogy az ott látott oktatási módszerekkel igyekszik átadni a tudását a diákoknak.

– Maga a zene szeretete nagyapámtól ered, neki csodálatosan szép hangja volt, de sajnos akkoriban nem volt lehetőség kiaknázni a tudását. 14 évesen végeztem el a zeneiskolát Nagyatádon, Kenedi Tiborné volt a hegedűtanárom, és közös megbeszélés alapján döntöttük el, hogy mi lenne az az út, amit választani szeretnék.

Az óriási kihívást jelentő hegedűt választotta, és a pályája kezdetétől fogva a szülei támogatták a törekvéseit.

– Nagyon sok munkát kell beletenni, de nemcsak a hegedűbe, hanem minden hangszerbe. Ha valaki profi szeretne lenni, akkor céltudatosságra és rengeteg gyakorlásra van szükség.

Ennél a hangszernél elengedhetetlen a napi gyakorlás, nem ment ritkaságszámba, hogy napi 4 órát is gyakorolt.

– Szisztematikus gyakorlásra van szükség, ütemről ütemre, hangról hangra kell haladni, részletekre kell bontani a zenei egységeket.

A középiskola után egy évig előkészítőre járt Bánfalvi Bélához, a Liszt Ferenc-díjas magyar hegedűművészhez, aki akkoriban a Budapesti Vonósok kamarazenekarának vezetője volt, majd a Zeneakadémia elvégzése után számos helyen lépett fel külföldön, sőt akár hónapokra is elszegődött egy óceánjáróra zenélni, de megfelelő nyelvtudás híján külföldön sem oktatni, sem zenekarban játszani nem lehet. A szíve is hazahúzta Nagyatádra.

– Itt születtem, itt van a családom, itt nőttem fel. Nyolcadik éve tanítok a Bárdos iskolában, időközben megszületett a lányom, később a fiam, így már nem is vállalnék ilyen hosszú távolléteket. A tanítás fontos dolog. Inspirált az, amit a középiskolában és az akadémián láttam a tanáraimtól, azokkal a módszerekkel tanítok én is. Szeretem csinálni, az alapoktól megtanítani egy hangszert.

Beszélt arról is, hogy a mai, modern világban sok dolog elveszi a gyerekek figyelmét, viszont a hegedűtanuláshoz az kell, hogy teljesen a hangszerre tudjon összpontosítani a tanuló.

– Muszáj jobban odafigyelni a hangszerre, csak, sajnos a gyerekeknek időből van a legkevesebb, ráadásul a rendszeresség nehezen kivitelezhető már a legkisebbek életében is, sok órájuk van, rengetek iskolán kívüli tevékenység, az otthoni gyakorlásra sem idő, sem energia nem jut, ezért igyekszem az órákon komolyabb munkát beletenni, mert ami otthon kiesett időben, azt be kell pótolni.

A nagyatádi ünnepségeken, rendezvényeken gyakran megörvendezti játékával a közönséget, nemrégiben azonban megsérült a hegedűje, ezért a Prológ Nagyatád Alapítvány önzetlen támogatók hozzájárulásával megvásárolt egy, a művész által kiválasztott mesterhegedűt és vonót. A kétmillió forintos hangszert a művész örökös használatba kapta az alapítványtól.

– A hangszerem, ami az alapítványon keresztült jutott el hozzám egy cseh mesterhegedű, amit valamikor 1930 és 1950 között gyártottak Csehországban. Minőségi lucfenyőből készült, mert ennél a hangszernél is fontos, hogy milyen összetétele van, egyebek között az is fontos, hogy mennyire van rá hatással a páratartalom.

A beszélgetésünkre nem is tudta elhozni a hangszert, hisz szakadatlan szakadt az eső már jó pár napja. A város napján készült felvételen azonban a művész megcsillogtatta tudását:

– A hangszer tulajdonosa a Prológ Nagyatád Alapítvány, én a használó vagyok. Nagyon sok cég támogatta a hangszer megvásárlását, a Claessens Group, a Drawa Kft., az Ex Ante Kft., az Industrie Elektrik Kft., a Konzumgres Kft., a Netta Pannonia Kft. és a Novics és Társa Kft.