A műtét és rehabilitáció nélkül maradtak: a covid-ellátás ára

Sok sebészeti beavatkozás, reumatológiai és rehabilitációs kezelés maradt el a Nagyatádi Kórházban. Hogy mennyi, azt nem mondják meg. Az sem tudható, hogy az ellátatlan betegeknél milyen súlyos szövődmények léptek fel.

Ahogy tavasszal, úgy a koronavírus-járvány második hullámában, novemberben is leállították a nem életmentő beavatkozásokat a hazai egészségügyben. Szerdán aztán bejelentették: Kásler Miklós miniszter engedélyezte ezek visszavezetését (a szájsebészet és a fül-orr-gégészet kivételével). Megpróbáltunk utána járni, a nagyatádi, a barcsi és a csurgói térség egészségügyi központjában hogyan áll a helyzet.

Kérdéseinkre dr. Pósa István főigazgatótól azt a választ kaptuk, hogy „az ellátással kapcsolatos kommunikációt a Kaposi Mór Oktató Kórház főigazgató nője Dr. Moizs Mariann főigazgató nő végzi.” Rögvest továbbítottuk a kérdéseinket Kaposvárra, gondolván, mindegy, ki tájékoztatja Dél-Somogy hatvanegynéhányezer lakóját, csak legalább valamelyest lehessenek tisztában vele, hogyan alakult az egészségügyi fekvőbeteg ellátás, és mire számíthatnak.

Végül, meglepő módon, mégis a Nagyatádi Kórházból érkezett válasz tegnap este. Az viszont már nem meglepő, hogy semmivel sem lettünk okosabbak tőle. Annyit „árultak el”, hogy pénteken megkezdték a betegek ún. egynapos ellátásának előjegyzését. Arra a kérdésre már kitérő választ adtak, hogy hányan várnak ilyen beavatkozásokra a nyilvántartásuk szerint. A reumatológiai és a mozgásszervi rehabilitációs kezelésekre várakozókról annyit közöltek: azokat más intézménybe irányítják, mert ezeken az osztályokon a COVID-betegeket látják el.

Azt, mondjuk, biztosra vettük, hogy a Nagyatádi Kórházban eddig ápolt, ill. elhunyt koronavírusos betegek számát nem ismertetik hivatalosan az emberekkel: kezdettől fogva szigorú titoktartás mellett hallgatja el a térségi adatokat a kormányhivatal és a népegészségügyi intézet. (Persze, kisvárosról lévén szó, azért jó néhányan ismerik az adatokat, köztük mi is.)

Arról is fontos lett volna tájékoztatni a három járás lakóit, hogy az ún. nem sürgősségi beavatkozások újraindítását az intézmény szakszemélyzetének létszáma és leterheltsége milyen arányban teszi lehetővé. Erre ez a válasz érkezett: „Megvannak a hatályos jogszabályi feltételek az emberi erőforrások tekintetében.”

Nos, hogy azért valamelyest mégis nyújthassunk valós képet, beszéltünk a kórház orvosaival. Akik, „persze”, nem nyilatkozhatnak, ezért nem említjük a nevüket, megkímélve őket a következményektől. Név nélkül azonban nem rejtették véka alá a tapasztalataikból levont következtetéseiket: etikátlannak, szakmaiatlannak és abszurdnak nevezték, hogy túlnyomórészt covidosokkal kell foglalkozniuk, mintha más betegség nem lenne. Mint mondták, azok a páciensek, akik emiatt ellátás nélkül maradtak, és egy év alatt immár másodszor hordozzák otthonaikban hónapon keresztül a problémáikat, minden bizonnyal jogosan tartják ezt felháborítónak. Az ő állapotuk látja kárát az intézkedésnek.

Senki nem láthatja előre, hogy pl. egy hasi, aranyeres, epeköves vagy sérvműtétre váró beteg milyen stádiumba jut időközben, nem lépnek-e fel nála súlyos szövődmények, fogalmazott egyikük. Csak a legnagyobb kockázatot jelentő betegeket merik  megoperálni, erősítette meg más is.

Azt tehát nem tudhatjuk, hányan várnak az ún. nem sürgősségi műtéti beavatkozásokra, ahogy azt sem hajlandó senki számszerűsíteni, kb. hány reumatológiai és mozgásszervi rehabilitációs kezelés maradt el eddig, ill. hányan nem is jelentkeztek az intézményben a bevezetett intézkedések miatt. Ám az biztos, hogy ezen az osztályon a koronavírusos betegeket látják el, és a sebészetet is ezért vonták össze a belgyógyászattal: az előbbiből átirányították a nővéreket ugyancsak a covidosok ápolására.

Az országos adatok viszont sokatmondóak: novemberben, de különösen decemberben drasztikusan csökkent a kórházban fekvő krónikus betegek száma. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő legfrissebb kimutatásából látszik, hogy decemberre a kórházak krónikus ágyainak kihasználtsága 35 százaléka alá esett (egy évvel korábban majdnem 80 százalék volt.) Még nagyobb gondot jelent a rehabilitáció visszaesése a szakemberek szerint: ennek az elmaradása katasztrofális következményekkel jár.

Az, hogy üresen tartanak osztályokat, fölöslegesen állnak kapacitások, nyilván összefügg azzal a ténnyel, hogy a kórházak az elmúlt hónapokban áttértek a bázis finanszírozásra. (Ez azt jelenti, hogy fix összeget kapnak, nem az ellátások száma és milyensége alapján fizetik őket.) Leegyszerűsítve: az intézményeket nem tették érdekeltté a betegfelvételben, minél kevesebb embert látnak el, annál több marad a kasszában.

Az biztosan kijelenthető, hogy a nemrég kezdődött oltási program nagy leterheltséget jelent az orvosoknak és a szakdolgozóknak (vasárnap Dél-Somogyban mintegy 240 idős ellátottat, szociális gondozót és egészségügyi dolgozót oltottak be). Nem is maga az injekció beadása és az azzal járó adminisztráció, hanem a betegek vizsgálata veszi igénybe őket: mindenkinél eldönteni azt, megkaphatja-e a védőoltást. Szintén látható, hogy egyelőre az egynapos műtétek beindulása nem lesz egyszerű feladat. Ezekhez ugyanis megfelelő szakszemélyzetre, pl. többnyire aneszteziológusra is szükség van, ami Nagyatádon (is) éppen a legszűkebb keresztmetszet.

Eközben kiszivárgott a lista a tervezett oltóhelyekről. Az Országos Kórházi Főigazgatóság dokumentumában ütemezett és tömeges oltási szakaszra bontva szerepelnek ezek. (Utóbbi akkor következhet be, ha legalább egymillió ember számára elegendő oltóanyag áll rendelkezésre az országban.) A lista szerint Somogyban a kaposvári, a siófoki és a nagyatádi kórházban lesznek oltóhelyek. Nagyatádon az ütemezett szakaszban kettő, a tömeges fázisban pedig már hat. 

Ez ismét erősen kérdésessé teszi, hogy az amúgy is leterhelt kórházak hogyan fogják tudni elvégezni az alapfeladataikat. Ugyanis egyetlen oltópont 5 szakembert igényel: egy orvost, két adminisztrátort, két oltó ápolót. A tömeges fázisban a Nagyatádi Kórháznak 6 ilyen pontot kell felállítania, vagyis 30 szakemberét ez fogja lekötni. Hogyan tudna eközben üzemelni? Hogyan tudta eddig, és hogyan tudná most is, a covid-ellátás idején kezelni a többi beteget? 

Nos, tartunk tőle, azért a folyamatos titkolózás, hogy ilyen kérdésekre ne kelljen válaszolni. Félre ne értsék: nem a kórházaknak, ők csak végrehajtják az utasításokat, és elszenvedik azok következményeit.