A legtöbb esetben késve jelentik az igazolatlan hiányzásokat az oktatási intézmények

Nagy István, a Esztergár Lajos Család- és Gyermekjóléti Szolgálat és Központ igazgatója tartott előadást az RSZSZK jelzőrendszeri tagjainak, aki az igazolatlan hiányzások okozta gondokról beszélt.

Az előadásban elhangzottak szinte száz százalékban egybecsengenek azokkal a problémákkal, amelyekkel az RSZSZK munkatársai is nap mint nap találkoznak, jelesül, hogy a jelzőrendszeri tagoktól egész egyszerűen nem érkezik jelzés az intézmény felé, amikor egy tanuló vagy óvodás eléri a jogszabályban meghatározott igazolatlan hiányzás mértékét.

A pécsi Esztergár Lajos Család- és Gyermekjóléti Szolgálat és Központ igazgatója, Nagy István elmondta, hogy a koronavírus-járvány miatt bevezetett online oktatás sok nehézséget okozott a szülőknek, a munkavállalóknak, a tanároknak, de a diákoknak is egyaránt.

– Az online térből való kiszakítás nagyon komoly probléma és nehézség az iskoláskorúak körében. Egy olyan, eddig nem tapasztalt nehézséggel találkoztunk: visszahozni a való világba a gyerekeket – fogalmazott az igazgató. – Mi már tapasztaljuk, hogy vannak olyan gyerekek, akik elvesztek, nem tudták a szülők visszaintegrálni őket a mindennapi életbe.

Hozzátette: egyre több és több szülő kéri az egyéni tanrendet. Ez az igazgató szerint pillanatnyi könnyebbség a nehezen integrálható gyerekeknek, de a szocializációs képességeikben, a más emberekkel való interakciókkal kapcsolatban hosszú távon problémákat okoz.

Egyébként az igazolatlan hiányzások esetén az intézményeknek jogszabályi kötelezettségük, hogy jelezzék ezeket. Az óvodák esetében ez öt nevelési napot jelent, az iskolák esetében pedig tíz igazolatlan hiányzást. Ez nem igazán működik, fogalmazta meg a szomorú valóságot Nagy István. Az RSZSZK munkatársai ugyanezt tapasztalják a munkájuk során, egy korábban, a jelzőrendszeri tagok számára tartott beszélgetésen elmondták: van Nagyatádon olyan intézmény, ahonnét semmilyen jelzés nem érkezik feléjük.

Azt már Nagy István mondta el, hogy sok esetben a jelzőrendszeri tagok is félnek a következményektől, hisz kialakult egy olyan hamis kép a szociális szolgáltatókról, hogy nekik az a szándékuk, hogy kiemeljék a gyerekeket a családokból, pedig ez egyáltalán nem így van, ők csak segíteni akarnak, fel akarják tárni a problémákat, és csak a legvégső esetben élnek ezzel a jogszabály adta lehetőséggel. Azt is elmondta, hogy tavaly a látókörükbe került ezernél is több gyerek esetében pusztán 29 gyerek esetében kellett a családból gyerekeket kiemelni.

Visszatérve a hiányzásokra: szomorú tapasztalat, hogy az intézmények átlagosan a 30 órás határnál jeleznek, de addigra már közel negyed év eltelik a tanévből, ennyi idő alatt pedig bármi történhet egy gyerekkel, olyasmi, ami korábbi beavatkozást igényelt volna.

– Amióta elindult 2018-ban az iskolákban az, hogy szociális segítők járnak az intézményekbe, azt tapasztaljuk, hogy az intézmény részéről kell egy befogadó intézményvezető, egy befogadó tantestület, akik látják, érzékelik, hogy milyen segítséget tudunk nyújtani. Ilyenkor eredményesen lehet dolgozni.

Kitért az igazolt hiányzásokra is, amire a szociális segítőknek nincs rálátása, hisz jogilag védhető a dolog, de biztosan nem az a normális állapot, ha egy gyereknek többszáz óra igazolt hiányzása van.

– Ahhoz, hogy a rendszer jól működhessen, mindenkinek hozzá kell tennie a magáét. Ha egy gyerek nehéz helyzetben van, mindenki rajta akar segíteni, de ha a szülő nem akarja hozzátenni a magáét, akkor az olyan, mint a felületi kezelés: vagy sikeres vagy nem. A mi munkánkhoz mindenképpen kell a szülő, egyedül nem fogunk tudni eredményt elérni. Hozzá tudjuk tenni a mi eszközeinket, be tudjuk hozzájuk csatornázni azokat a szolgáltatásokat, amik segítenek. Ez egy társasjáték, amihez mindenki hozzá kell tegye a magáét, ehhez viszont kell a szülő, hogy ez működni tudjon – mondta Nagy István, aki azt is összefoglalta, hogy melyek azok a tényezők, amelyek nélkül a rendszer nem működik: a házi és gyermekorvosok, az iskolák és óvodák együttműködése, az iskolai szociális segítők, a jelzések, az adott problémához rendelhető egyéb szolgáltatások működtetése, illetve a szülői szerepek és kompetenciák.

(Fotók: Ormai Bálint)