A frontvonalban dolgoztunk, mégsem kapunk hálát érte

Nem részesülnek az egészségügyi dolgozóknak járó 500 ezer forintos bérkiegészítésben a szociális dolgozók és a gyógyszerészek. Mellőzésnek érzik ezt a nagyatádi és környékbeli érintettek.

Pár nappal ezelőtt jelentette be Kásler Miklós miniszter, hogy július elsejétől az egészségügyben dolgozók egyszeri, 500 ezer forintos bérkiegészítésben részesülnek, meghálálandó a „járvány idején tanúsított áldozatvállalásukat, embert próbáló helyzetekben való helytállásukat”. A járvány ideje alatt ők különösen ki voltak téve a fertőzés veszélyének, egyes statisztikák szerint minden 8. koronavírussal fertőzött egészségügyi dolgozó volt. Hozzávetőlegesen 160 ezren fogják megkapni az egyszeri juttatást.

Hamar kiderült azonban, hogy az „egészségügyben dolgozók” definíciója bizonyos értelemben meglehetősen tág, más értelemben pedig meglehetősen szűk. Értelemszerűen a bérkiegészítést megkapják többek között az orvosok, ápolók, az Országos Mentőszolgálat  dolgozói, a háziorvosok, fogorvosok és a védőnők. És akkor itt egy kicsit kibővül a lista olyanokkal is, akiket nem az elsők között említenénk „egészségügyi dolgozók” címszó alatt: a Magyar Honvédség közfeladatot, védelem-egészségügyi feladatot ellátó dolgozói, a Nemzeti Népegészségügyi Központ és a kormányhivatalok, járási hivatalok járvány elleni védekezésben résztvevő dolgozói és az egészségügyi tevékenységet végző közreműködők, a veszélyhelyzet alatt a betegellátásban résztvevő orvostanhallgatók.

Ugyanakkor többen is kiszorultak a listáról. Nem részesülnek a juttatásban a gyógyszerészek, gyógyszerész-asszisztensek, valamint a szociális dolgozók: az idősgondozásban dolgozó ápolók és a szociális gyermekvédelmi dolgozók.

Utóbbiakkal kapcsolatban kérdeztük Ivókné Pintér Melindát, a Rinyamenti Szociális Szolgáltatóközpont igazgatónőjét is.

– Engem és a kollégáimat is nagyon mélyen érint, úgy gondoljuk, ebben a helyzetben is maximálisan elvégeztük a feladatainkat, végig a frontvonalban kellett lennünk. Az idősek otthonában dolgozók és a házi gondozást végzők is tisztességgel és becsülettel tették a munkájukat. A másfél hónappal ezelőtti helyzetben bármikor jöhetett volna a hír, hogy mi, vagy az ellátottak közül valaki elkapta a fertőzést. Végig tartották az ápoltakban a lelket, nyugtatták őket. Mélységesen felháborít minket, hogy ránk nem vonatkozott ez a juttatás, miközben voltak olyan egészségügyi ellátók, akik bezártak, nem dolgoztak, mégis megkapják. Helyi szinten persze sok köszönetet kapunk a polgármestertől, a képviselő testülettől és a helyiektől, ugyanakkor társadalmi szinten nincs a szociális szférának megbecsülése, pedig nagyon sok terülten jelen vagyunk: az idősgondozástól a gyermekvédelmen keresztül az otthonápolásig.

Kásler Miklós miniszter szerint az idősotthoni dolgozók illetve a házi segítségnyújtók azért maradtak ki, mert a munkáltatójuk, egyben fenntartójuk is az illetékes egyház, a vállalkozó, az egyesület, vagy éppen az önkormányzat. „Sajnos így nem tartoznak bele abba a körbe, amely kifejezetten az egészségügyi dolgozókat öleli fel, noha az ő munkájuk is a járvány idején kifejezetten veszélyes, hála és köszönet illeti őket” – írta az Index.

A magyar gyógyszerészek különösen felháborodtak azon, hogy őket nem tekintik egészségügyi dolgozónak. A Magyar Gyógyszerészkamara elnöke, Hankó Zoltán szerint ezáltal megkérdőjeleződött a gyógyításban betöltött szerepük. Az EMMI minisztere azzal indokolta a gyógyszerészek kihagyását, hogy „a gyógyszertárak egyébként is azt tették, amit járvány nélkül is tettek volna.”

Megkérdeztük több dél-somogyi gyógyszerész véleményét is az ügyben. A legtöbben nevük elhallgatását kérték, ám általánosságban az alábbi sérelmeket fogalmazták meg:

• Nehezményezték azt, hogy a veszélyhelyzet idejére egy sor szabályt írt elő az állam (fertőtlenítőszerek, szájmaszk, gumikesztyű, légfertőtlenítő gép használata), ám ehhez semmilyen anyagi vagy eszközbeli támogatást nem kaptak.
• A frontvonalon dolgoztak ők is, mégis az ő munkájukat kevesebbre becsüli a kormány, mint azokét az orvosokét, akiknek fele annyit kellett most dolgozniuk a kórházi ágykiürítések és járóbeteg-ellátás szüneteltetése alatt. 
• Egy 2007-es törvény szerint ők is egészségügyi szolgáltatók, ez a hivatalos tevékenységi körük, míg most sokszor kereskedőként hivatkoznak rájuk.
• Sokan panaszkodtak arra a lelki és testi stresszre, ami a gyógyszertárban dolgozókat érintette: az egész napos szájmaszkviselés kisebesítette a fülüket, orrukat, a napi nyolc órás gumikesztyűhordástól bepállott a kézfejük, a szemüveges dolgozók alig látnak ki, mert folyton párás a szemüvegük, és tartanak attól is, hogy a több száz gyógyszert kiváltó beteg közül valaki rájuk ragasztja a kórt.

Mindezeket figyelembe véve érthető a felháborodás. Dr. Gara István, a nagyatádi Szent István Gyógyszertár tulajdonosa és szakgyógyszerésze szerint nem is a pénzbeli juttatás volt a lényeges kérdés az ügyben, hanem hogy ezzel milyen megítélésbe helyezik a magyar gyógyszerészeket.  

– Főleg azért sértő, mert előtte a miniszter úr írt egy levelet, amiben a helytállásunkat kérte. Ezzel szögesen ellentmondóan hangzott el az a mondat, hogy hiszen mi csak azt tettük, amit amúgy is tettünk volna. Ez igaz, de azért akkor ezt másoktól is meg kellett volna követelni. Nálunk egyetlen kolleganő sem hiányzott egy napot sem a járvány alatt, pedig az anyukák féltek, hogy hazaviszik a betegséget. Én is bent voltam, pedig 73 éves vagyok, veszélyeztetett életkorú, a miniszter úr viszont két hónapra eltűnt a látókörből. Nem azért az 500 ezerért végeztük a munkánkat, nincs bennem harag emiatt, csak mély szomorúság, hogy az egészségügyi ellátók közül a gyógyszertárakat nem kezelik a helyükön – mondta a szakgyógyszerész.

Azóta némi változás állt be az ügyben: tegnapelőtt Kásler Miklós miniszter közölte, hogy a kórházi gyógyszerészek és gyógytornászok mégis kapnak egyszeri pluszjuttatást. Ez körülbelül további 500 dolgozót érint az összes, 12 ezer gyógyszerész és asszisztens közül.

Fotó: Röhrig Dániel