40 ezer kép Nagyatádról

A 80-as években kapta meg az első fényképezőgépet az édesapjától a nagyatádi lokálpatrióta, Magyar Gábor. A hobbiból szenvedély, a szenvedélyből pedig felbecsülhetetlen értékű gyűjtemény kerekedett az évek során.

– Pár évvel ezelőtt kerültek elő olyan képek, amikről azt gondoltam, hogy érdemes lehet összegyűjteni, digitalizálni – mondja Magyar Gábor, aki jelentős, mintegy 40 ezer képből álló gyűjteményt tudhat magáénak a város különböző korszakaiból. – Minden érdekel, ami régi, az a lényeg, hogy Nagyatáddal legyen kapcsolatos.

Ennek érdekében létrehozott a közösségi médiában egy csoportot Nagyatád Retro néven, amihez már négyezernél is többen csatlakoztak az évek során. Ide várja a képeket, videókat a múlt századból.

– Nem ismertem senkit, aki ilyennel foglalkozna, a szakmám sem ez, egész egyszerűen kaptam egy fényképezőgépet az édesapámtól, és elkezdtem fotózni vele a várost. A Jókai utca páros oldalán laktunk egy ideig, dokumentáltam, ahogy készül a páratlan oldal.

A mai napig, ha sétál a városban, azt fényképezőgéppel teszi.

– Ki tudja, lehet, hogy száz év múlva ugyanúgy nézik majd ezeket a képeket, mint én a száz évvel ezelőttieket. Ezért is fotózom már évek óta tudatosan a várost.

Egy új projektbe is kezdett, jelesül abba, hogy a város minden utcájának összes épületéről készít egy fényképet, majd ezeket katalogizálja, kereshetővé teszi az utókornak.

A beszélgetésre tervrajzokat is hozott magával, történt ugyanis, hogy a 70-es években kiírtak egy beépítési pályázatot, és a beérkezett nyertes pályaműveken mutatja, hogy nézett volna ki a város, ha megvalósulnak a tervek.

– Ha ezek közül a tervek közül valamelyik megvalósult volna, akkor nagyon nem így nézne ki most a város. Tele lenne minden emeletes házakkal, de az egyik nyertes a 681-es út nyomvonalát is elvezette volna a templom mögött, gyakorlatilag megszüntetve a járműforgalmat a belvárosban.

Egy albumot is készített. Bármelyik képről kérdezzük, mindegyik épülethez hozzá tud szólni, elmondani egy rövid történetet. Azt is, hogy mikor készült, azt is, hogy mi van azoknak az épületeknek a helyén ma, mit terveztek oda, sőt, azt is, hogy egy-egy épületnek akkoriban mennyibe került az építése.

– 1953-tól 2000-ig az összes Somogy Néplap (Somogyi Hírlap) megvan digitálisan. A Nagyatád Retro csoportban többször előfordult egy kép láttán, hogy kisebb viták alakultak ki a kép készítésének idejét illetően. Ez adta az ötletet, áttanulmányoztam az újság 50 évnyi anyagát, amelyekből rengeteg értékes adatot nyertem ki Nagyatáddal kapcsolatban. Közel ezerötszáz cikket gyűjtöttem össze. Az itt kinyert adatokra később tudtam hivatkozni, ha vita merült fel képek láttán.

Élvezettel beszél a városról, mi több szeretettel.

– Azt tudtad, hogy a gyógyfürdő egy véletlennek köszönheti létezését? – kérdezi. – Az történt, hogy nagyon magas volt a talajvíz a településen a múlt század elején, a kutak nagy részében fertőzött volt a víz. Emiatt a község vezetése úgy döntött a tífuszos megbetegedések visszaszorítása érdekében, hogy a település központjában lévő területen, mely később Széchenyi parkként vált ismertté, próbafúrást végeznek a jobb minőségű ivóvíz reményében. Így találták meg a termálvizet, innen pedig egyenes út vezetett a fürdő megnyitásához 1907-ben. Megalakult a Nagyatádi Ártézi Fürdő Részvénytársaság. Olyan népszerű lett a fürdő, hogy négy évvel a nyitás után már bővíteni kellett, és új medencét is kapott a felépült északi szárny. 1911-ben nyerte el a gyógyfürdő címet.