Szapulás és sulykolás – így mostak öreganyáink
Soha nem mosott tölgygatya, zsírból és hamuból főzött szappanok – a higiénia és a tisztaság fogalma jelentősen átalakult a múlt században. A Szennyes ingem, szennyes gatyám című kiállítás a mosás történelmét mutatja be.
Szennyes ingem, szennyes gatyám,
Mezőségen lakik anyám.
Nincsen fája, sem hamuja,
Hogy az ingem megszapulja.
Ne nézd, hogy én szennyes vagyok,
Mert szívemben nincsen mocsok.
Az az egy pecsét benne van,
Szeretlek én rózsám, nagyon.
Ennek a népdalnak az első sorát viseli a Rippl-Rónai Múzeum kiállítása, mely most Nagyatádra is ellátogatott. A versszak sok mindent tükröz a múlt század felfogásáról a tisztaság fogalmát illetően, sőt még a korabeli mosási technológiák részletei is felvillannak benne. Pontosan így tesz a kiállítás is: a ruhamosás történelmét mutatja be a 19. század végétől kezdve napjainkig, sok esetben interakítv formában.
Közkeletű vélekedés, hogy a ruhamosás női munka. A modern korban, amikor ruháinkat naponta váltjuk, és a textíliák tisztítása szinte automatikus, fizikai munkát nem igénylő, már el sem tudjuk képzelni, hogy egy múlt századi paraszti háztartásban micsoda erőfeszítésekkel járt egy a mosás. Ezekben az időkben valóban még csak az asszonyok munkája volt.
Mint az a kiállításból is kiderül, száz évvel ezelőtt nem lehetett minden nap ruhát cserélni. Nyelvünk még őrzi emlékét nagymosás szokásának is, ám ezalatt ma már csak azt értjük, amikor a hétvégén többször is elindítjuk a mosógépet, hogy nagyobb kupac ruhákat tisztítsunk ki. Egy évszázaddal ezelőtt ez komoly munkát jelentett: évente 2-3 alkalommal tartottak a paraszti háztartások nagymosásokat, amikor talicskaszámra hordták le a szennyest a patakhoz, ahol előzetes szapulás után sulykolták a ruhákat naphosszat. Komoly szakértelem kellett ehhez a megerőltető munkához. És akkor még nem beszéltünk a fehérségről! Ritka kitartás és fizikai erő kellett az igazi fehérség megközelítéséhez, így annak az asszonynak, aki vakító fehérre tudott tisztítani egy inget, komoly tekintélye volt a közösségben.
Megismerhetjük a régi korok mosásának műveletsorát is. Az ehhez tarozó kifejezéseket a mai napig használjuk, ma már sokszor más értelemben, ilyenek például a szapulás, a sulykolás és a mángorlás. De kiállítottak régi parazsas vasalókat, és eredeti faggyúból főzött szappanokat is. A régi idők asszonyai hetente tartottak úgynevezett kismosásokat, melyeket teknőben végeztek szappannal és mosódeszkával. A kismosáshoz a vizet a patakból, az esőgyűjtő gödörből vagy a falu kútjáról hordták vödrökkel – ezt a tehercipelést a kiállítás látogatói is kipróbálhatják az egyik interaktív kiállítási elem segítségével. Az első centrifugák és mosógépek megjelenése hatalmas terhet vett re a háziasszonyok válláról. Ezekből is láthatunk néhányat a kiállításban.
A tárlat foglalkozik a kémiai mosószerek fejlődésével is: az egyszerű hamuból főzött lúggal kezdve a zsiradékok és lúgok elegyével előállított szappanokon át az egészen modernebb és környezettudatosabb módszerekig. Egy bizarr, 20 század eleji szappanrecept is a kiállítás tárgyát képzi, melyben szerepel petrezselyem, spermaecet és szűzlány anyatej is.
A kiállítás egyik különösen érdekes tárgya az úgynevezett tölgygatya: ezt a viseletet a pásztorok hordták, akik sokszor a társadalmak peremén, a falusi közösségektől messze éltek. Ezt a nadrágot nem kellett mosni: a vásznat juhtej és a csertölgy hamujának elegyéből főzött masszával bekenték, és ezzel impregnálták. Pisztora Zsófia néprajzos muzeológus, a tárlat összeállítója szerint ezt a nadrágot sokszor addig viselték, amíg az le nem szakadt róluk.
– A gatyát sok helyen összeredőzték, és gatyamadzaggal összehúzták a derekánál, így hordták. A massza, amivel bekenték a nadrágot, vízhatlanná tette az anyagot, valamint sok élősködőt is távol tartott. Hogy volt-e szaga, az valószínűsíthető: vannak olyan feljegyzések, melyek szerint a pásztorokat nem engedték be egyes városokba, amiben a higiénia is bizonyára közrejátszott – mesélte a muzeológus.
Az egyik falon pedig a modern kor ruhamosói saját ötleteiket, tippjeiket oszthatják meg egymással: egy-egy cetlire felírva és témába vágóan ruhacsipesszel felaggatva lehet közzétenni a házi praktikákat: ezek közt már-már zavarba ejtő tanácsokkal is találkozhatunk: az egyik háziasszony tippje szerint a lereszelt tök is segíthet a makacs foltoknál, egy másik ötletgazda pedig a kólára esküszik a zsírfoltoknál.
A kiállítást január végéig lehet megtekinteni a Városi Múzeumban. Látogasson el ön is, ha kedvet kapott kiteregetni a szennyesét!