Pánik és megbélyegzés – karanténba küldött egy családot a falugondnok

Egy falugondnok önkényesen „karanténba zárt” egy családot egy Nagyatádhoz közeli településen. Nem szállhattak fel a falubuszra, az iskolás gyermek nem használhatta a közösségi internetet a házi feladatok letöltésére.

Egy Nagyatádhoz közeli település lakói keresték fel szerkesztőségünket. Azt kérték, valódi nevüket ne írjuk le.

Marika néni arról számolt be, hogy eddig Nagyatádra járt be vásárolni a helyi falubusz segítségével. A településen ugyanis már nincs semmilyen bolt. A napokban a járat is megszűnt, a falugondnoknak viszont kötelessége lenne a helyiek bevásárlását intézni, amennyiben igényt tartanak rá. Ezt úgy tehetik meg, hogy a faluháznál lévő postaládába helyeznek egy borítékot, benne a bevásárlólistával és a szükséges pénzzel. Azonban Marika néni panasza szerint a falugondnok ezt nem mindenki számára teszi meg.

– Többen vagyunk a faluban úgy, hogy a falugondnok egyszerűen nem hajlandó foglalkozni velünk, mert nem kedvel minket. Most hogy már a busz sincs, nem is tudom, hogyan oldjuk meg a bevásárlást. A telefont sem veszi fel nekem az illető – panaszolta Marika néni.

Egy másik panaszos szerint az ő családjukat is meghurcolta a falugondnok, méghozzá a koronavírus-pánik következményeként. A negyvenes éveiben járó Nóra két gyermekével él együtt, az egyik közülük még iskolás. Két hete a szomszédos településen meglátogatta az egyik rokonát, a családban két férfi is kamionsofőr. Az apóst a legutóbbi külföldről történt hazatérésekor a határőrök arra kérték, hogy két hetet maradjon otthon a járványra való tekintettel. Nóri tudomása szerint hivatalos házi karanténról szóló határozatot nem küldött a kormányhivatal, nem is kereste fel őket a népegészségügyi központ, vagyis ez  önkéntes elvonulás volt.

Ám ez a falugondnok tudomására jutott, és önkényesen kijelentette, hogy Nóri és családja vonuljanak karanténba. Értesítette a család háziorvosát, aki viszont felvilágosította a falugondnokot: ez ebben a helyzetben nem indokolt. Másnap a falugondnok ezt közölte is Nórával, így úgy tűnt, az esetnek nem lesz további folytatása.

Ám egy héttel később, amikor Nóra használni akarta a falubuszt, közölték vele, hogy ő és családja nem szállhatnak fel rá, mert hogy „karanténban vannak”. A héten pedig az iskolás gyermeke a faluházban akarta használni az internetelérést a házi feladat letöltésére. A falugondnok azonban hazaküldte, mondván, akkor fertőtleníthetné az egész épületet. Most, hogy a buszjárat is megszűnt, Nóráék is rászorulnának segítségre a bevásárlásban, ám már nem mernek a falugondnokhoz fordulni.

Nos, nem ez az első történet, amelyik a veszélyhelyzetben megnyilvánuló túlkapásról és önkényeskedésről szól. Valóban szükség van most elővigyázatosságra, ám az óvintézkedések betartatására előírt szabályok érvényesek. Ezek a hatóságon kívül senkit sem hatalmaznak fel arra, hogy bárkit kizárjanak a szolgáltatásokból vagy megbélyegezzenek. Ha bárki fertőzés-gyanús lenne, egyet tehetünk: bejelentjük a hatóságnak. A pánikkeltés, a megbélyegzés és az önkényeskedés csak még jobban megmérgezi az amúgy is nehéz napokat. Az eldugott falvakban élő, kiszolgáltatott emberek élete enélkül is éppen elég keserves.

(A nyitókép illusztráció)