Luca napi babonák
Luca napjához számos népi hagyomány és babona kötődik. Némelyik tréfás, és akár otthon is ki lehet próbálni.
Kevés olyan nap szerepel a naptárban, melyhez annyi népszokás köthető, mint a Luca nap. Rossz szellemeket lehet ilyenkor elűzni, halálra, leendő férjre, időjárásra lehet következtetni. Nézzünk meg néhány konkrét példát!
Búzát kell ülteni a kandalló mellett, hogy az élő zöld Krisztust jelképezve kihajtson karácsony reggelére. A fiúk tréfákat űzhetnek, mondókákkal a falut járva a baromfik kotlását szorgozzák. Ezt hívják „kotyolásnak”. Az asszonyoknak ilyenkor tilos tipikusan asszonyi feladatokat ellátni: varrni, mosni, kenyeret sütni, viszont sokat kell ülniük. Ezek a tevékenységek is mind a kotlósok termékenységét hivatottak előidézni.
A rossz szellemeket ilyenkor több módon el lehet űzni: fokhagymát kell dugni a kulcslyukba, fokhagymával bedörzsölni az állatok fejét, fokhagymás pirítóst kell enni lefekvéskor. De emellett érdemes hamuval és mákkal felszórni a küszöb előtt, vagy egy kést a bal ajtófélfába szúrni.
Akad seprű a háznál? Sürgősen el kell zárni, és lehetőleg kereszt alakban elfektetni, így az arra ólálkodó boszorkák nem tudnak velük ellovagolni! A Luca székről is biztosan sokan hallottak: nyolc különböző fából készül, és minden nap csak egy részfeladatát szabad elvégezni a készítésének. Karácsonyra kell elkészülni vele, és aki a misén a templomban ráül a székre, meglátja a falu boszorkáit. Hogy pontosan mi alapján ismeri fel nevezett átkos asszonyokat, arról nem szól a fáma. Viszont, mivel a Luca szék készítése lassú művelet, innen ered a mondás is: „Lassan készül, mint Luca széke!”
Lányoknak egy kedves jóslási módszer: 12 férfinevet kell felírni egy-egy papírcédulára, és minden nap el kell égetni egyet. Amelyik név megmarad Karácsony reggelére, úgy nevezik majd a kisleány férjét.
Időjárásra is lehet követleztetni, december 13-tól számítva a következő 12 nap az év egy-egy hónapjának felel meg. Az adott napokon tapasztalt időjárásból lehet következtetni a következő évi viszonyokra.
Érdekes, hogy a Luca nap egyaránt Szent Lúcia, a vakok védőszentjének ünnepe, ugyanakkor a pogány szokások szerint a boszorkányoktól való „rettegés” napja is. Utóbbi magyarázata, hogy a Gergely-naptár előtti korszakban december 13-ra esett a téli napforduló, ekkor volt a leghosszabb éjaszaka, és az ártó szellemek ilyenkor a földet járták.
Ezek a hagyományok ma már egyre inkább feledésbe merülnek. Az alábbi tréfás kis szösszenet igyekszik magába foglalni a Luca-napi szokások jelentős részét:
Aranka nénit meglátogatja szomszédasszonya, Marika:
– Arankám! Hát szervusz!
– Csókollak, Marikám!
– Nem is állsz fel köszönteni?
– Állni-állni, dehogy állok! Luca nap van, ülni kell, hogy a tyúkok is kotoljanak! Igaz-e, Bodza?
Bodza, a tyúk: „Kot-kot!”
– Jól van, jól van, akkor maradj csak! Aranka aranyom, kiszakítottam reggel a szoknyámat, neked meg olyan ügyes kezed van! Befoltoznád, kérlek?
– Ajj, hát hiszen azt nem lehet ma! Tavaly Luca napkor a Bözsi megfoltozta az ura zokniját, reggelre kővé vált!
– Az csak hullamerevség volt Marikám, álmában megütötte a guta! No de akkor várunk vele holnapig. Jaj, nekem is meg kéne etetnem a tyúkokat, de mindet leőröltünk már lisztté. Van egy marék búzád, Arankám?
– Ó, nincsen nekem se! Egy marékkal elvetetettem a kandalló mellé lucabúzának, a többit meg a gyerekekre szórtam!
– Osztán minek csináltál ilyet?
– Itten vótak kotyolni! Reggel loptak fát, meg szalmát, arra térdepeltek és közben megátkoztak: „Egy csibéjük legyen, az is vak legyen“! Hát rohantam búzárt hogy rájuk szórjam, mert vizet nem akartam felhúzni a kútból!
– Fát loptak? Hát akkor őket kergette meg a Morzsi reggel! Szegényem amúgy is meg vót zavarodva, reggel fokhagymától bűzlött a feje.
– Ja, hát nem is mondtam? Reggel végigjártam az utcában, és minden jószágnak bedörzsöltem a fejét fokhagymával!
– De hát Arankám, mi a pikulának csináltál ilyet?
– Hogy a Luca-boszorkányok rájuk ne találjanak és ne fogjon rajtuk rontás! Tessék, egyél te is egy fokhagymás pirítóst, no!
– Jaj Arankám, hát biztos magadra haragítottál valakit ezzel a sületlenséggel! Valaki még egy kést is beleállított az ajtófélfádba!
– Kést? Dehogy, az én voltam! Távol tartja a boszorkákat! De csak ha a bal oldalba vágod bele, a jobb oldal bevonzza a halált! Tavaly a Pisti a kocsmában, amikor meg akarta késelni a Bélát, nekivágta a kést a jobb ajtófélfának, reggelre meg is hót!
– De csak mert a Béla meg pontosabb volt nála, és a hátába vájta a kését!
– Mindegy az, Marikám! A lényeg hogy meghót.
– Jaj, Arankám, ennyi buta babonát! Na de jól van, nincs is ezzel baj. Viszont ezt a sok szétszórt búzát majd én összesöpröm. Hol van a seprű?
– Ne sepregess itt nekem! Elzártam az összes seprűt a fáskamrába, nehogy a boszorkányok ellovagoljanak vele!
– Ki lenne itt a faluban boszorkány, Aranka?
– Például a Margit! Az tavaly meg is babonázta az uramat!
– De miből vettétek, hogy boszorkány?
– Az uram készített Lucaszéket, a karácsonyi misén ráült!
– Osztán?
– A lucaszéken ülve meglátod a boszorkákat! Az uram meg meglátta a Margitot!
– De csak azért, mert előtte ült! És mit csinált utána az urad?
– Rohant haza tüstént! Közben a háta mögé mákot szórt, osztán meg elégette itthon a széket!
– Tehát a Margit nem boszorkány! Csak azért mondta ezt az urad, mert nem akarta beismerni, hogy vele kupecolt a pajtában pünkösdkor!
– Hát hiszen pont azért boszorkány! Hiszen aznap még seprűn is lovagolt!
– Dehogy lovagolt! Csak te megkergetted egy söprűvel!
– Egy kutya! No de jó is hogy, jöttél! Már három embert kellett elzavarnom.
– Osztán minek?
– Mer’ a tehénnek üszőt kell szülni! Ha Luca napján férfi lép először a házba, akkor bikát fog szülni, ha asszony, akkor meg üszőt!
– Akkor ezért zavartad el a Józsit, Benőt és az uramat is? Azt hittem már megint tenni akarta a szépet!
– Tette is, de nem vagyok én olyan hiszékeny!
