Jobbá tenni, törődni, szeretni

Megköszönni elégszer nem lehet a szociális ágazatban dolgozók munkáját, azokét, akik az év minden napján, az nap minden órájában ott vannak azok mellett, akik mellett ott kell lenniük. November 12. a szociális munka napja.

Jobbá tenni, törődni, szeretni, megérteni, mellé állni, akkor is, ha senki nem maradt, aki mellé álljon, jelen lenni, figyelni, könnyebbé tenni – az ezernyi más mellett ezek a szociális munkások feladatai. Olyan feladatok, amiket nem lehet keretek közé szorítani, egyértelműen definiálni, hisz az emberek nem egyformák, de egyvalami ugyanaz kell, hogy legyen: a hála és a köszönet.

Jelen társadalmunkban, nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon a cukormázzal leöntött, filterekkel megszépített mindennapokon túl van egy egészen másmilyen világ, ahol a betegek, az elesettek, a magatehetetlenek, a rászorulók élik mindennapjaikat, és jelen társadalmunk közös felelőssége, hogy mellettük álljunk, hogy megteremtsük annak a feltételeit, hogy ők se maradjanak magukra a betegségükkel, az elesettségükkel, a magatehetetlenségükkel.

Bár az évben csak egy nap van, amikor hivatalosan is megköszönhetjük a szociális ágazatban dolgozóknak, amit az év 365 napján, a nap 24 órájában tesznek, ám ne feledjük, hogy ők azok, akik a legtöbb esetben ott vannak, akkor is, amikor mi már nem tudunk ott lenni, ápolják azt, akit mi már (vagy lelki okokból, vagy hozzá nem értésből) nem tudunk ápolni, ők azok, akik megtöltik az iskolatáskát, ők azok, akik próbálják visszaterelni a helyes útra az eltévelyedett gyermekeket, és bizony, néha ők az utolsó szalmaszál. Ez rendkívüli és elképzelhetetlen teher, amit elhivatottság, szakértelem és szeretet nélkül elviselni talán nem is lehet.

Becsüljünk meg minden embert, aki az életét arra áldozta, hogy a másik ember életét jobbá tegye. Azt hiszem, hogy sokak nevében írhatjuk: köszönjük.