Ha már az állam nem becsüli meg őket, becsüljük meg mi őket!

Egyes munkakörök megléte elengedhetetlen a szociális biztonság, a társadalom rendezett működése végett. Mivel létfontosságúak, ezért az államnak kell finanszírozni és kontrollálni azokat. És megbecsülni is. (X)

Mivel az egész közösség számára fontos a megfelelő munkaerő ezeken a területeken, meg kell becsülni a munkavállalókat. Sajnos, ezt Magyarországon sem anyagi, sem más tekintetben nem teszik. Vajon a szolgáltatások haszonélvezői, azaz, mi honpolgárok megbecsüljük a tanárokat, a rendőröket vagy éppen a mentősöket?

Mind ismerünk legalább egy olyan embert ismeretségi körünkben, aki nettó 200 ezer forintot sem keres. Én például az egyik nap az üzletet járva lapozgattam a Spar akciós újságot, és meghallottam, ahogy két eladó arról panaszkodik, hogy ők még mindig havi 200 alatt keresnek. Éppen akkoriban jelentették be, hogy miniszterelnökünk fizetésemelést rendelt el magának. Ezt a cikket viszont azokról írom, akik munkája elengedhetetlen. Egy bolti eladó elmehet másik boltba dolgozni, a versenytársak már-már dupláját adják az említett összegnek. Mi megleszünk eggyel kevesebb élelmiszerüzlettel, ha nem tudnának munkaerőt találni maguknak. Egy tanár még elmehet a közszférából magánszférába, csak az a baj, hogy tömegek hagyják el az államilag finanszírozott iskolákat. Így ki lesz, aki tanítja gyerekeinket? Vagy mi lesz, ha egy nővér vagy egy orvos sem lesz, mert mind külföldre megy inkább? Egyes kórházi osztályokat vidéken már be kellett zárni, nem tudják biztosítani az ellátást.

Két tűz között

Szemrehányások és nem-megbecsülés a haszonélvezők részéről

Tanár, mentőápoló, tűzoltó… mind-mind szolgáltatnak. Egyes honpolgárok pedig képesek még csomót találni a kákán is. Júliusban jópár hírportálon megjelent cikk arról, hogy minden lehetséges szervet értesített egy megrökönyödött szemtanú arról az esetről, amikor újraélesztés közben egy mentőtiszt káromkodott a balszerencsén. Végezte a munkáját, már-már sikerült a művelet, aztán közbeszólt a sors. És kijött a sodrából, hát mondott valami csúnyát. De folytatta a munkát, amihez értett, amit szívből, hivatástudatból csinált.

Meghurcolták a pécsi Jancsula Dezső tanár urat, mert fegyelmezni szándékozott egy cigarettázó, 16 éves diákot. Perceken keresztül korlátozta a személyi szabadságát, úgy kívánta rendre tanítani.

Megemlíthetem a cikkben a hétköznapi buszsofőröket is, mert miközben profitorientált társaságok alkalmazzák őket, a cégek Magyarországon csődbe mennének azonnal, ha nem kapnának közpénzből támogatást. Egyes közúti huszárok pedig büntetőfékeznek emberekkel teli buszok előtt. Móresre akarják tanítani a buszvezetőket.

Nem-megbecsülés anyagi és szakmai értelemben az állam részéről

Mind tudjuk azt, hogy a tanároknál már a segédmunkások is több fizetést kapnak. Hogy melyik munkakörnek van több társadalmi haszna, nem lehet vitatni. Az ápolók fizetésén is elszörnyülködhetünk. Munkakörök felsorolása helyett már csak azt hozom elő figyelemre méltóként, hogy 2022 júliusában bejelentették egy új állománycsoport létrehozását. 160 óra alatt kiképzik a határvadászokat, akiknek még középfokú végzettséggel sem kell rendelkezniük. A kiképzési idő alatt havi 300.000, utána havi 400.000 ft lesz a fizetésük. Bruttó.

Most következne az a rész, hogy miféle szakmai értelemben nem becsülik meg a többi állami alkalmazottat. Azt gondolom, az említett fizetések és a kormány által kifejezett („mutatott”) munkaerőigény elég ahhoz, hogy belássuk, kit és mit tart fontosnak a kormány.

Ha az alulfizetett közalkalmazottak tisztában vannak azzal, hogy többet kereshetnének más foglalkoztatónál vagy munkával, akkor miért nem váltanak? Én három vonulatot fedezek fel. Egyrészt érzelmi okból, mert megszokták a munkahelyüket, megszerették a munkaközösséget, vagy mert nem mernek váltani. Másrészt reményből, hitből, mert bíznak abban, hogy a hűségük, kitartásuk még belátható időn belül meghozza gyümölcsét. Harmadrészt… mert hivatásnak érzik foglalkozásukat, és felelősségtudatuk sem engedi, hogy például egy falusi tanítói pozíció megszűnjön, ha ő otthagyja. A munkakörre nem találnak utódot.

(Szponzorált tartalom)