Hogyan ne fuss ki az időből?
Az ADYák Szemle fiataljai is publikálnak különböző témákban az Atádhíren az elkövetkezendő időkben. A cél, hogy lehetőséget adjunk a fiataloknak a publikálásra, az érdeklődési körük bemutatására. Janota-Hantosi Julianna írása.
Ahogyan azt a mondás is tartja, “amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra” mentalitást követve, elképzeléseink és terveink megvalósításának folyamatát érdemes mihamarabb elkezdeni.
Ha pontos időpontra elkészítendő feladatokról beszélünk az az alapja a precíz munkának, ha logikusan, minden esetlegesen felvetődő problémával kalkulálva kezdjük el a munkafolyamatot.
Amennyiben iskolával kapcsolatos kötelezettségünk teljesítésének határideje messze van, akkor érdemes a tananyagot/feladatot előre kisebb részekre felosztani, és a tanulás során azokat sorban, kisebb adagokban feldolgozni, megtanulni. Így minden alkalommal, mikor elkezdünk a tanulmányainkkal foglalkozni, egyrészről nagyobb eséllyel vesszük észre a hibáinkat/hiányosságainkat, másrészről pedig a megadott témára koncentrálva, egy idő után saját magunk jövünk rá a tanulmányainkban rejlő összefüggésekre.
Feladataink teljesítésének határidejéhez közeledve már macerásabb a munkánkkal foglalkozni, ha az elmúlt időben elhanyagoltuk az azzal való foglalkozást. Viszont, ha az ember megtapasztalja a hanyagság következményeit, úgy ő maga is (jobb esetben) belátja a rendszeres, kis mennyiségben történő tanulás előnyét. Érdemesebb az iskolán belüli tananyagokat naponta átnézni, akárcsak egy negyedórát rá szánva, annak érdekében, hogy a jövőben ne érezzük a súlyát annak, hogy nem készültünk, mikor a tanár “hasra csapás” módjával felelést vagy dolgozatot jelent be.
Vannak más olyan elképzeléseink is, amelyek kapcsán felmerülhet bennünk az “időből való kifutás” esélye. Ilyen pl.: egy régóta tartó konfliktus megoldása, ki nem mondott érzések kifejezése, stb., amelyeket a saját és az érintett lelkének megnyugvása érdekében szeretnénk megtenni. Ennek eléréseként a gondolkodásunkon és bizonyos dolgokhoz való hozzáállásunkon kell változtatni. Mint például, ha a múltban történt dolgokon aggódunk, nem tekintünk előre, akkor elszalasztunk olyan lehetőségeket, amelyek befolyásolnák, hogy tovább lépjünk és a jelenlegi problémák megoldásához tegyük meg a szükséges lépéseket.
Ahhoz, hogy felismerjük, hogy az idő megy és hogy használjuk ki a lehetőségeinket, ragadjuk meg a pillanatokat, egy változást vagy fejlődést szükséges magunkban elérni. Ez a változás mértéke és tényleges megvalósulása főleg a szellemi elhatározásunktól és az elhatározás érdekében folytatott folyamatba belefektetett energiától függ.
Vegyük példának, ha egy személy elhatározza magát, hogy például a rossz szokásain (pl.: begubózás, önmaga megjátszása, mindenre való rágörcsölés, régi ismerősök ignorálása… stb.) változtatni szeretne, akkor mindenek előtt, tisztában kell azzal lennie, hogy ez a változás nem egyik napról a másikra fog megtörténni. Elsősorban az adott személynek, saját maga érdekében kell akarnia változtatni, azért, hogy a saját életét formálni tudja és átgondolt döntéseket hozzon.
Nézzünk egy másik példát: vannak helyzetek, amikor valaki egy barátja/ismerőse kapcsán szeretne változásokat elérni, amelyeket, ha nem tesz meg minél hamarabb, elfogja szalasztani a pillanatot és később megbánja, hogy nem cselekedett időben.
Várni a megfelelő pillanatra…
Véleményem szerint nem létezik olyan, hogy tökéletes időzítés, csak az számít, hogy valaki felismerte, önmagának megfogalmazta és maga számára világossá vált, hogy mit szeretne elérni és akkor annak érdekében merjen tenni, hogy a célját elérje.
Ha a kitűzött céljaink eléréséhez szükséges lépéseket habozás nélkül megtesszük és nem várunk sokáig azok megtételéhez, akkor azt gondolom, hogy nagyobb a valószínűsége, hogy elérjük azt. Azonban az is előfordulhat, hogy a törekvéseink falba ütköznek, de legalább kijelenthetjük, hogy megpróbálkoztunk vele. Vegyünk példának egy konfliktus megoldására irányuló lépést, ami lehet, hogy elutasításra kerül, de még mindig elmondhatjuk, hogy megpróbáltunk mindent, amit lehetett.
