Drágák a sertések, jól szerepelt a kultúrcsoport

Új, rendszeres rovatot indítunk, igyekszünk néhány korabeli, Nagyatáddal kapcsolatos hírt bemutatni, elsősorban a Nagyatádi Hírlap és a Somogyi Néplap hasábjairól az adott napra, hétre vonatkozóan.

A Nagyatádi Hírlap február második heti számából kiderült: 125 évvel ezelőtt, azaz 1910. február 8-án gyógyfürdői jelleget kapott a nagyatádi fürdő. Ennek igen hamar híre ment, hisz ugyanebből a lapszámból tudhatjuk meg, hogy Dr. Alpár Ede budapesti, jó nevű, fiatal orvos erre való tekintettel érdeklődött fürdőorvosi gyakorlat keretében letelepedés iránt. Ugyanezen a héten a község képviselő-testülete a főtér parkírozását is foganatba vette, amelyhez a Nagyatádi Ártézi Fürdő Részvénytársaság is hozzájárult.

Azt is megtudhatták az emberek, hogy drágák a sertések – úgy látszik, vannak állandó dolgok a világban.

Azt írták: A statisztikai kimutatás szerint alig másfél év alatt két és egynegyed millióval apadt a sertések száma Magyarországon. Ez az egyik oka a drágaságnak. És ha ezen az állapoton nem segítenek hát egy év múlva a sonka, a zsír és a szalona(sic!) csak a gazdagoknak az asztalára kerül.

Ezen a napon, 1955. február 12-i Somogyi Néplapból kiderült, hogy a Fonalgyár dolgozói mint a szemük fényét, úgy őrzik gyáruk becsületét, történt ugyanis, hogy negyedik negyedévi jó munkájuk jutalmaként a kitüntető élüzem címet és jelvényt vehettek át a gyár dolgozói, ugyanúgy, mint az azt megelőző negyedévben.

A jelenkor fényében a cérnagyár dolgozói elégedettek lennének ennél nagyságrendekkel kevesebbel is.

A nagyatádi mozi 1955. február 12-én Az ezüstszínű por című szovjet vígjátékot vetítette, a körzeti kultúrversenyeken pedig a nagyatádi, a csurgói és a tabi kultúrcsoportok szerepeltek kiemelkedően, azt bővebben nem tudjuk, hogy ez pontosan mit jelent.

(Felhasznált források: Nagyatádi Városi Múzeum, Takáts Gyula Megyei és Városi Könyvtár)