A Föld napján - Atádhír

A kérdés, mint mindig, hogy milyen jövőt hagyunk a gyermekeinkre: ha nem becsüljük meg – jelen tudásunk szerint egyetlen élhető – bolygónkat, akkor az utánunk következőknek mindenképpen rosszabb lesz.

Ma van a Föld napja, üzenete, amely 1970 óta változatlan, aktuálisabb, mint bármikor, hisz évről évre, sőt, szinte óráról órára közelebb kerülünk a visszafordíthatatlanhoz. Az előző esztendő 1,6 fokkal volt melegebb a Földön, mint az iparosodás előtt bármikor, egyben a valaha mért legmelegebb éven vagyunk túl. Eddig. Hisz a hosszabb távú előrejelzések szerint az idei nyarunk sem lesz kellemesebb a tavalyinál, a tél is rendkívül enyhe volt. Ráadásul a 2015-ös párizsi klímaegyezményben másfél fokot tűztek ki célul, már ami globális felmelegedés mértékének maximumát illeti, de ezen már – sajnos – túl vagyunk.

Az éghajlatváltozáson, a globális felmelegedésen túl az emberiségnek azzal is szembe kell néznie, hogy a mikroműanyagok szinte már mindenhol ott vannak: belélegezzük, a növények a gyökerükön keresztül szívják magukba, az élővizek telis-tele vannak vele. A következményei, az egészségre gyakorolt hatásuk pedig egyelőre beláthatatlanok, de egy tanulmány szerint az artériákba kerülő mikroműnyag kétszeresére növeli a szívroham és az agyvérzés kockázatát, csak hogy egyetlen példát említsünk.

Mindezek mellett az állatok természetes élőhelyének pusztulása – pontosabban szólva pusztítása – felborítja az egyensúlyt. A becslések szerint évente(!) 25-50 ezer faj hal ki a bolygónkon, mindemellett pedig a fejlődő országok túlnépesedési problémákkal küzdenek, ami az élelmiszertermelés és az ivóvízszükséglet fokozott növekedését eredményezi, közben pedig kimerülnek a természet erőforrásai.

Továbbá, mint a Covid-járvány ideje alatt láthatóvá vált, hogy mennyire sebezhető a világunk: az ellátási láncok egy pillanat alatt omlottak össze, és semmilyen garancia nincs arra, hogy a következő időkben nem szembesül az emberiség hasonló problémákkal.

A helyzet korántsem rózsás, és mi itt még szerencsés helyzetben vagyunk: vannak fáink, parkjaink, van víz, árnyat adó erdő, számtalan zöldterület. Vigyáznunk kell rá, és nemcsak a Föld napján, hanem minden egyes nap, hisz nem magunkért tesszük, hanem azokért, akik utánunk következnek, értük pedig semmilyen áldozat nem hiábavaló.