„A ti mindennapi tevékenységetek az emberség”
Pénteken este a kulturális központban ünnepelte a Rinyamenti Szociális Szolgáltató Központ a szociális munka napját.
A Rinyamenti Szociális Szolgáltató Központ (RSZSZK) 2006 óta működik a térségben, jelenleg 124 dolgozóval. A járás tizennyolc településen közel kétezer emberrel vannak kapcsolatban, azaz minden tizenegyedik ember találkozik valamilyen formában az ellátásaikkal, legyen az házi segítségnyújtás, nappali ellátás, vagy a számos általuk végzett tevékenység valamelyike. Az ő munkájuk sokkal több, mint munka, inkább hivatás, amelyet az ünnepi beszédekben többen is kiemeltek.
Ivókné Pintér Melinda igazgató beszédében elmondta: rengeteg megoldandó feladattal állnak szemben, de nagy öröm, hogy az idősek otthona hamarosan visszaköltözik a régi, de megújult helyére, ahol korszerűbb, szebb, praktikusabb körülmények várják az időseket és munkatársakat egyaránt.
– Az intézményünk működését elnézve bizton állíthatom, hogy a kulcsszó a szeretet. Ez mozgatja minden tevékenységünket. A szeretet húzódik meg a gondoskodás mögött, az őszinte odafordulás, az elfogadás motiválja tetteinket és lépéseinket. Ezért sokkal több ez, mint ellátás. És ezt a többletet a dolgozók, a szakemberek, tI adjátok hozzá az ellátáshoz. Ti vagytok azok, akik egy kicsit minden alkalommal magatokból is hozzátesztek az épp aktuális feladathoz, az épp felmerült probléma megoldásához. Igen: magatokból adtok. Sokkal többet végeztek ti, mint munkát. Sőt, sokkal több, mint egy nehéz és szép hivatás gyakorlása. A ti mindennapi tevékenységetek az emberség – mondta a köszöntőben.
Szászfalvi László, a térség országgyűlési képviselője arról beszélt, hogy szolgálatnak és küldetésnek tekinti a szociális ágazatban dolgozók elvégzett feladatait.
– Az önök küldetése a másik ember szolgálata. A segítségnyújtás, a felemelés, a gyógyítás, testi és lelki értelemben is – fogalmazott.
Dr. Ludas László, aki a nemrégiben megalakult Rinyamenti Kistérség Többcélú Önkormányzati Társulás elnöke, ünnepi köszöntőjében a szociális munkát végző emberekről beszélt.
– Aki szociális munkás, naponta szembesül az elesettséggel, a rászorultsággal, a kiszolgáltatottsággal, aki pontosan ismeri az élet árnyékos oldalát, a mindennapok nehézségeit, problémáit, mellyel környezetünkben meglehetősen sok embernek kell szembenézni.
– Ezt a munkát elhivatottság, empátia nélkül nem lehet végezni, ez nem egy foglalkozás, nem egy szakma, jóval több: hivatás. Aki csak a megélhetést, a pénzkereseti lehetőséget látja ebben a munkában, aki nem veszi észre munkája során a segítségre szoruló embert, a nehéz sorsokat, aki nem lát a dolgok mélyére, hanem csak az elvégzendő munkát látja, az nem való erre a pályára. Aki csak a saját gondjaival van elfoglalva, és képtelen mások gondjaival azonosulni, az nem fog tudni segíteni. Akinek másokkal szemben előítéletei vannak, akinek nincs türelme sokadszor elmondani egy kérést, tanácsot, vagy sokadszor meghallgatni a másik embert, aki nem tudja átérezni a másik tehetetlenségét, elesettségét, aki nem látja a látszat mögötti valóságot, az nem való erre a pályára. Aki nem látja a másik emberben a szeretnivalót, aki nem tud szeretni, aki nem tudja elfogadni a másságot, nem való erre a munkára. Aki nem tudja elviselni a sok kudarcot, a sikertelenséget, az eredménytelenséget, azt, hogy sokszor a legjobb szándék és erőfeszítés ellenére is elmarad a várt eredményt, az nem való erre a hivatásra – sorolta.
– A szociális munkás sok esetben szinte már családtag, és mint ilyen, felelős is a vele kapcsolatban álló emberekért, családokért. Egy támasz, pedagógus, szülő, pszichológus, ápoló, terapeuta és sokszor barát, kedves ismerős. Elismerés és köszönet ezért a munkáért, az önfeláldozásért, mert önök nélkül sokkal szegényebb és rosszabb volna ez a világ – mondta Dr. Ludas László, végül kiemelte:
A jövőben is arra fogunk törekedni, hogy Önök minél jobb környezetben, minél jobb körülmények között végezhessék munkájukat, hogy érezzék és tudják, hogy mi tiszteljük és megbecsüljük ezt a hivatást.
Az ünnepi műsorban Lacza Attila két dallal örvendeztette meg a közönséget, Novicsné Szamosi Lívia Reményik Sándor egy versét szavalta el, Papp Erzsi és Vajda Bea egy humoros jelenet adtak elő, végül pedig a KÖZ-ért somogyszobi énekkara tapsoltatta meg a megjelenteket.
Az RSZSZK berkeiben hagyomány, hogy a nemrégiben nyugdíjba vonult kollégákat egy csokor virággal és egy aprósággal köszöntik. Az elmúlt időszakban hárman is távoztak nyugdíjazásuk okán az intézményből. Őket így méltatták:
Haris Lászlóné – „1984 júliusától kisgyermekgondozó – nevelőként számos nagyatádi kisgyermek szülőktől való elválását segítette nagy szakértelemmel, odafigyeléssel. Elkötelezettsége a kisgyermekek felé nem halványult a hosszú évek során, amit most nyugdíjasként saját unokájánál is kamatoztat.”
Prokli József – „Több ezer kilométer biztonságos vezetés, több száz felnőtt és gyermek kirándulásokra, versenyekre történő szállítása után 2020 novemberétől dolgozott az intézménynél. Megbízhatóságát, segítőkészségét mindig emlegetni fogjuk. Hiányozni fog jelenléte, humora, jókedve és Józsi örök fiatalsága.”
Török Ferencné – „Az idősek otthonából 8 év tisztességes, emberséges helytállás után vonult nyugdíjba, akit mind az ellátottak, mind a munkatársak gondoskodó, empatikus embernek ismertek meg. Lelkiismeretes személyisége, példamutató munkamorálja mindig hiányozni fog.”
(Fotók: Ormai Bálint)