Kecskebogyó, álomfejtés és kísértetnyomozás – Fiala Borcsa regényíróval találkozhattak a gyerekek a városi könyvtárban

Az Országos Könyvtári Napok zárásaként író-olvasó találkozót tartottak a Bertók László Városi Könyvtárban, melynek vendége a különleges ifjúsági regények szerzője, Fiala Borcsa volt. A rendezvény végén kiosztották a Nyári Olvasás Kihívás résztvevőinek díjait is.

Zsúfolásig megtelt szombat délelőtt a városi könyvtár gyermekrészlege, sok látogatónak a folyosón és a szomszéd teremben jutott csak hely. Ráadásul a jelenlevők csaknem fele gyermek volt, vélhetően a meghívott vendég személye keltette fel ennyire az érdeklődést. Az Országos Könyvtári Napok zárórendezvényeként Fiala Borcsa látogatott el Nagyatádra, aki olyan ifjúsági regények szerzője, mint például a Bodrogközi Rém, a Kalandok az erdő mélyén vagy a Bűntény a Dunán. Műveit több díjra is jelölte már például a Magyar Gyerekkönyv Fórum. Az írónőt lelkes rajongótábor fogadta a könyvtárban, a résztvevő fiatalok többsége már olvasta a műveit.

– Sokszor hónapokat kell a számítógép előtt ülnöm és dolgoznom, pont ez a sok gyermekarc hiányzik! – kezdte a találkozót az írónő.

Bemutatkozásában az írónő elmesélte, hogy már gyermekkorában kitűnt azzal a képességével, hogy rengeteget tudott beszélni. Ahogy az édesanyja fogalmazott, „be nem állt a szája, mint a kacsa fenekének”, és reggelenként is „előbb nyílt ki a lepénylesője, mint a szeme”. Nagyon szeretett történeteket mesélni és ki nem állhatta, ha félbe szakítják. Talán éppen ezért kezdett bele az írói pályába, mert így kiadhatta magából ezeket a meséket. Nagy hatással volt rá az is, hogy a nagymamája könyvtárban dolgozott, és ezért gyermekkorában sorra olvasta a könyveket.

Az egy órás találkozó során az írónő elmondta, hogy könyveinek szereplőit milyen személyek vagy valós események ihlették. Így például Bona Peti– aki édesanyja tragikus elveszítése után édesapjával egy hajóra költözött a Dunán – kalandjait az ihlette, hogy egy alkalommal az írónő kutyasétáltatás után az Árpád-hídon áthaladva észrevett a híd lábánál egy fémhajót kikötve „Eladó” táblával, és elképzelte, milyen lenne egy hajón élni. Persze a regény főszereplője emellett természetfölötti képességekkel is rendelkezik: éjszakánként megálmodja a jövőt rejtvények formájában.

Borcsa azt is elmesélte, hogy ugyanebben a könyvben dramaturgiai okokból az első verziókban a főszereplő elvesztette volna a nagymamáját is, ám az írónő főszerkesztője ezt már túl sötét fordulatnak gondolta és lebeszélte róla. Talán éppen ezért fogta magát az írónő, és külön megírta Töpszli néni történetét is a Balatoni nyomozás könyvében. Borcsa elmondta, hogy a nénit a saját nagymamája ihlette, aki saját elmondása szerint nagyon vagány volt – Töpszli néninek éppen ezért még tetoválása is volt.

Ugyancsak elmesélte nagymamájának azt a gyermekkori csínját is, amikor összegyűjtötte a kecskepotyadékot, kakaóba forgatta és felkínálta azt a barátainak – innen tudja Borcsa, hogy a fent leírt „édesség” keserű ízű, és ezt a nem túl ízléses tréfát az egyik karaktere is véghezvitte az egyik könyvében, igaz, ő éppen a nagymamájával etette meg a különleges finomságot a Kalandok az erdő mélyén című regényben.

A találkozó során a gyerekek az írónő minden szaván csüngtek, aki a végén meg is jegyezte, hogy ilyen figyelmes társasága még soha nem volt.

– Én azért írok inkább a gyerekeknek egyrészről, mert szívesebben írok ifjúsági irodalmat, ebben lehet mindenféle hülyeséget csinálni – mondta el az írónő. – A felnőttek ízlésébe talán nem igazán fér bele, hogy a kecskekakával megetetjük a nagymamát. Másrészről pedig a gyerekközönség nagyon hálás, nagyon érdeklődőek, őszintén látszik rajtuk a kíváncsiság, a lelkesség, ezt felnőtteknél sokkal ritkábban tapasztalni. Tudom, hogy lenézettebb műfaj szokott lenni az ifjúsági irodalom, de épp ellenkezőleg kéne lennie. A találkozó végére nagyon sokan tették fel a kezüket, hogy írók szeretnének lenni és ezt nagy sikerként könyvelem el.

Az írónőről tudni kell, hogy viszonylag idősebben, 40 évesen kezdett először könyveket írni. Azt is megkérdeztük, mit javasol azoknak, akik szintén írók szeretnének lenni?

– A felnőtteknek azt javaslom, kezdjenek el írni, ne a közönség járjon a fejükben: olyan könyvet írjanak, amit ők szívesen olvasnának. Praktikus tanács: ne küldjön el egész kéziratot a kiadóknak, mert biztosan nem fogják elolvasni, hanem egy szinapszist, hogy az miről szól, és abban adjanak egy ízelítőt. A gyerekeknek azt javaslom, hogy olvassanak nagyon sokat és írjanak nagyon sokat, ami csak eszükbe jut. Abból a sok mindenből lehet összegyúrni egy jó történetet. Semmi nem lesz elsőre remekmű; amit az ember a könyvekben olvas, nagyon hosszas folyamat eredménye. Én az írást a kelt tészta dagasztásához hasonlítanám: az ember fogja a nem annyira vonzó összetevőket: liszt, élesztő, víz – ezek önmagukban nem ínycsiklandóak. De ha az ember jól összegyúrja őket sok munkával és szépen formálgatja, akkor egy finom kalács fog kisülni belőle – és persze, nem mindig sikerül elsőre szépen, gyakorolni kell.

A találkozó végén lehetőség volt a könyvek megvásárlására és dedikáltatására is – a gyerekek szinte mind sorba álltak Ezt követően kihirdette a könyvtár vezetősége a Nyári Olvasás Kihívás díjazottjait.

– Kijelöltünk 10-nél is több témát, az ezekbe tartozó könyveket kellett választani és elolvasni a nyári szünetben. Aki legalább 6-ot teljesített, őket díjaztuk a mai napon – mondta el Kóczián Zoltán a könyvtár vezetője.

A témák közül lehetett választani olyan könyvet, amiben egy utazás van, egyszavas a címe, 2020 után jelent meg, kötelező olvasmány, vagy feldolgozta a Disney – csak hogy néhányat soroljunk.

A kihívás teljesítéséért oklevelet és ajándékcsomagot vett át Katona Emma, Halavuk Evelin, Szabó Panni, Szabó Lőrinc, Szabadkai Léna, Gelencsér Vince, Gelencsér Gréta, Máté Emese és Máté Abigél.

(Fotók: Kóczián Zoltán Gergely – Bertók László Városi Könyvtár)